Kölnből vezényelt tömeggyilkosok

Nemrég a hágai ENSZ-bíróság elé került a boszniai szerbek egykori főkatonája, a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics. New Yorkban a Nemzetközi Valutaalap időközben lemondott francia elnökének, Dominique Strauss-Kahnnak a szexbotránya foglalkoztatja az igazságszolgáltatást. E két világhírnévre szert tett eljárás árnyékában feltűnés nélkül folyik Stuttgartban az a per, amely körülményeivel, méreteivel és rendkívüliségével ismeretlen feladat elé állítja a német bírákat. Első alkalommal kell alkalmazniuk a 2002 óta Németországban is elismert nemzetközi büntető törvénykönyv paragrafusait. A vádlottak padján két ruandai emigráns, Ignace Murwanashyaka és Straton Musoni ül.
Az ügyészség az emberiesség ellen elkövetett háborús bűnökkel vádolja őket. A dicstelen főszerep a negyvennyolc éves Murwanashyakának jut, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadítására (FDLR) nevet viselő szervezet vezérének, aki a mannheimi pályaudvar közelében fekvő egyszobás lakásából irányította éveken keresztül e kegyetlen milícia akcióit a modern kommunikációs technika minden eszközével. „Az FDLR keményen vezetett szervezet. Én vagyok az elnök és pontosan tudom, hogy mi történik” – hangoztatta 2008 őszén a közszolgálati ARD magazinműsorának. E kijelentésből akkor senki sem vonta le azt a következtetést, amelyre csak jóval később bukkant rá a hatóság. Az 1989-ben politikai menedékjogért folyamodó Murwanashyaka kettős életet élt. Az udvarias és barátságos benyomást keltő, értelmes, a vasárnapi misét rendszeresen látogató, ma már német állampolgársággal rendelkező, a hutu törzsből származó afrikai férfi a bonni egyetemen tanult, majd Kölnben mint közgazdász ledoktorált. Barátnője révén került Mannheimbe és a megszakadt kapcsolat után is ott maradt. A lakást neki kiadó kézművesmester, Jochen Lerch álmában sem gondolt arra, hogy háborús bűnösnek ad otthont, akinek több családtagját állítólag a tutszi népcsoport ölte meg a múlt évszázad utolsó évtizedében Ruandában kirobbant polgárháború során.
A két törzs közötti vérengzések gyökerei a gyarmatosítás időszakára nyúlnak vissza. A legutóbbi polgárháború 1994-ben robbant ki. Ekkor alakult meg a hutukra támaszkodó FDLR milícia és építette ki bázisát a Kongói Demokratikus Köztársaság felségterületén azzal a céllal, hogy megdöntse a ruandai kormányt. A két ország hadseregének fokozódó szorításában a milicisták a civil lakosság ellen elkövetett atrocitásokkal igyekeztek alátámasztani hatalmi pozíciójukat, kikényszerítve, hogy a megfélemlített emberek élelmiszerrel lássák el őket, sőt védelmet is nyújtsanak nekik a kongói és ruandai alakulatok elől. Gyilkosság, rablás, fosztogatás, gyújtogatás, nemi erőszak, Kongó természeti kincseinek a kizsákmányolása kísérte akcióikat, amelyeknek parancsnoksága – a szövetségi államügyészség vádirata szerint – a mannheimi lakásban székelt. A messzi távolból parancsokat osztogató Murwanashyaka serege attól sem riadt vissza, hogy gyerekeket kényszerítsen és idomítson arra, hogy fegyveresen vegyék ki részüket a vérengzésekből. A Galileistrasse egyszerű házának lakói a barátságos szomszédban nem ismerhették fel az íróasztal mellől irányító bosszúállót, egy külföldi terrorszervezet vezérét, akit most az emberiesség ellen huszonhat alkalommal elkövetett bűntettel és harminckilenc háborús bűncselekménnyel vádolnak, társával együtt. Védőügyvédeik az eljárás megszakítását kérvényezték azzal, hogy szerintük a nemzetközi büntető törvénykönyv alkalmazása ellentmond a német alaptörvénynek. Állításuk felülvizsgálását és vélt igazuk bizonyítását a szövetségi alkotmánybíróságtól remélik.