Kondás marad a szamárlétra tetején

Amilyen messziről igazolt edzőt a Videoton, olyan közelről a DVSC: Kondás Elemér a neki rendelt hét mérkőzés után két újabb évet kapott. A futballklubot működtető zrt. igazgatótanácsa úgy döntött, hogy szerződést hosszabbít a tavaszi hajrára beugrott trénerrel, aki Debrecenben a szamárlétra minden fokát megjárta. Játékos-pályafutása után dolgozott a „Loki” juniorjaival, aztán az „egynél” Szentes Lázár segítőjeként, majd irányította az NB III-as Létavértest, ugyanebben az osztályban vette át a DVSC-DEAC-ot, amelyet felvitt a másodvonalba, és ott két ezüstérmet nyert vele. Összességében tehát többféleképpen jellemezhető Kondás NB I-es szerepvállalása, csak úgy nem: könnyen jött, könnyen ment.

Mindvégig ügyelt arra, hogy hangsúlyozza, felkérése csak hét mérkőzésre szólt. Azért legalább legbelül berzenkedett volna, ha a hét meccs után azt mondják önnek, köszönjük, tényleg ennyi volt, mehetsz vissza a másodosztályba? – kérdeztük bevezetésként Kondás Elemért.
– A vezetőedző kiválasztása, kinevezése a klubvezetőség dolga. Ettől még természetesen bizakodtam, mert a játékosokkal korábban is egy folyosón, együtt éltünk, ismertük egymást, tudtam, milyen labdarúgók. Nem is csalódtam, jó teljesítményt nyújtott a csapat, bár akadtak gátló tényezők.
– Árnyaltan fogalmaz; vétettek két kapitális öngólt.
– Hát igen. Ha nem tesszük, legyőzzük a Zalaegerszeget és a Ferencvárost. A Haladás elleni meccs már nem is számított volna, harmadikok vagyunk, és most mindenki azt mondaná, jó, jó, bukdácsolt a Debrecen, de végül csak odaért a dobogóra. Az öngóllal együtt kell élni, a nagy igyekezet ellenére, vagy éppen amiatt, előfordul, a Twente is így veszítette el a holland bajnokságot. Az edző mégsem figyelmeztetheti arra a játékosokat, hogy igyekezzenek ne öngólt fejelni.
– Valóban, a DVSC simán lehetett volna harmadik. De nemhogy első, még második sem, mert az ezüstérmet elvitte a kizárólag környékbeli labdarúgókra építő Paks. A lényegesen nagyobb hagyományokkal és vonzáskörzettel rendelkező Debrecen számára nem ez lenne inkább a járható út? Mert ebben a bajnokságban bronzot hajdúsági srácokra épülő kerettel is lehetne talán nyerni.
– Természetesen szükség van hazai kötődésű játékosokra, de ha az utánpótlás egy-egy évjárata nem megfelelő, ha bizonyos posztokon hiány alakul ki, akkor pótlásra van szükség, itthonról vagy külföldről. Mert aki a BL-be vagy az Európa-ligába vágyik, annak onnan is igazolnia kell.
– Edzőt is? Amikor Herczeg András helyére a cseh Zdenek Scasnyt szerződtették, megfordult a fejében: miért nem én?
– Szerintem normális dolog, ha ilyenkor felmerül az emberben, hogy ha már itt dolgozik, akár ő is következhet. De ugyanilyen normális, hogy elfogadja a vezetőség döntését, és semmiféle csalódást nem érez.
– Bizonyos edzőtípust inkább a feladat izgat, másokat annál is jobban az azzal járó rang, presztízs, ismertség. Ön hogy áll az utóbbiakkal? Hidegen hagyják, vagy az elmúlt évtizedben visszafogta magát?
– Engem leginkább a munka érdekel, játékosként is ez jellemzett. Szerettem első lenni futásnál, edzőként is azt várom, hogy ha tíz fekvőtámaszt kell csinálni, az inkább legyen tizenegy, mint kilenc.
– Engedjen meg egy gonoszkodó kérdést: mit szól ahhoz a vélekedéshez, hogy sztáredzőt nem is hívhatnak Kondásnak, a vezetéknevével önnek és a csapatának is meggyűlhet még a baja az idegenbeli meccseken?
– Nem foglalkoztat különösebben. Korábban, amikor fiatalabb, vehemensebb voltam, előfordult, hogy zavart, de most, amikor a Vasasnál és a Ferencvárosnál is megtaláltak ezzel, már nem. Így hívták az őseimet, így ismertek meg játékosként, csak azért, hogy ne szórakozhassanak velem, biztosan nem fogok nevet változtatni.
– Kétéves szerződést kötött, mire mehet ezalatt a DVSC-vel? Viszszaelőzhetik a Videotont? Esetleg álmodik a BL-főtábláról is, vagy az magyar csapattól messze erőn felüli teljesítmény, örüljünk neki, hogy egyszer-egyszer sikerült a Ferencvárosnak és a Debrecennek is, és eszünkbe se jusson számon kérni az ismétlést?
– A Videoton hátterével, anyagi lehetőségeivel nem versenyezhetünk. De a csapatot a pályán még legyőzhetjük, ez a szép a futballban, mi is erre készülünk. A BL-főtábla elérése magyar klub számára óriási bravúr, éppen ezért szerintem nem várható el évente. De a DVSC-nek egyszer már sikerült, ez önmagában is arra ösztönöz, hogy még egyszer sikerüljön.