Mi az, ami nem tetszik egy polgárnak, amit hangosan szeretne a szemébe mondani sok-sok illetékesnek? Nem tetszik a dolgozók nevében nyolc évig sunyító, fizetést élvező szakszervezetisek erőre kapása. Nem tetszik az, hogy nem tudnak viselkedni vélt szorongattatásuk idején. Elfogadhatatlan, ha valaki nincs tudatában annak, hogy egy hivatását komolyan vevő ember civilben vagy uniformisban is azonos kell legyen! Egy tanár, orvos, tűzoltó, katona stb. soha nem vetkőzhet ki önmagából.
Nem tetszik az, hogy felelős emberekből kihalt a szolidaritás, nem akarnak tudomást venni egy ország szorongatott helyzetéről, környezetükhöz képest szokatlanul előnyös állapotuk tarthatatlanságáról. Az önzésben és a megvezetésben nem veszik észre, hogy saját érdekeiket csak mások kárára lehetne érvényesíteni (infláció, kölcsön, mások jogainak csorbítása stb.). Nem fogadható el, hogy zsaroló pozícióban lévő emberek elfelejtik, hogy mások is elszenvedték a szerzett jogok elvételét: lásd nyugdíjkorhatár megemelése, 13. havi juttatások és 13. havi nyugdíj, munkaruha és egyéb kedvezmények elvételét.
Nem tetszik a kormányzat gyenge kommunikációja, az intézkedések miértjének egyszerű, világos, egyenes és gyakran elismételt magyarázatának erőtlensége. Nem tetszik az ellenzéki pártok állandó ellenséges, már-már nevetséges szőrszálhasogatása. Aki mindenben a hátsó gondolatokat, szándékokat képes meglátni, soha egyetlen helyeslést nem képes kipréselni a száján, az előbb-utóbb a rossz anyós szerepkörébe kerül. A választópolgárnak elmegy a kedve, nem érzi az együttes akaratot a baj elkerülésére, a közös felelősségre.
Nem tetszik, hogy nem kérik, hanem ultimátumban követelik a miniszterelnököt! A rendvédelmiek miért nem tárgyaltak, követelőztek annak idején? A korábbi három miniszterelnökkel az általuk megígért, de elmaradt juttatásokról? Csak nem azért, mert most gyúanyagként használják őket? De mégis van, aki meghallgatja őket, pedig állítólag diktatúrát vezettek be az országban. Furcsa, ha valakiknek a kompromisszumról nincsenek megfelelő ismereteik, akkor a tárgyalást zsarolási alkalomnak fogják fel.
Nem tetszik, hogy a szakszervezeteket nem szerveztették újjá (nem osztották fel) 1990 után, és nem szüntették meg a pártfüggést, hogy soha ne lehessenek játékszerei többé egyetlen pártnak, kormánynak sem. Még mindig nincs valódi munkás-érdekvédelem!
Nem tetszik a jogorvoslat életszerűtlensége, lassúsága, az erkölcs semmibe vétele. Úgy tűnik, hosszú hónapokra és évekre lehet a jogi bástyák és védői ügyeskedések, bírói, ügyészi téblábolások mögé bújni. (Kolontár, sikerdíjak, privatizációk, végkielégítések.) Ezt türelemmel nem bírja az ország és a jogsértett állampolgár. Nem tetszik, hogy a szavahihetőségét, korrektségét, esküjét, szakértelmét veszített volt miniszterelnök, politikusok, szakértők, tisztségviselők még mindig teret, nyilvánosságot, hitelt kaphatnak. Az elmúlt években valóságos csődtömeget felhalmozó korrupt politikusok kiknek a nevében beszélnek közösségek előtt, a médiában, és oktatnak ki másokat? Végezetül nem tetszik, hogy még mindig nem a munka, a becsület, a szorgalom, a tehetség az értékmérő, húsz évvel a rendszerváltozás után.
Mesterházy Tihamér
Nárai
origo.hu
Orbán Viktor: Győztek a hazafiak!
