Megfáradt majális érdekességek nélkül

Lehet, hogy a téves szemlélet, lehet, hogy csak a forráshiány az oka, látszatra azonban a múzeumok úgy gondolják, akkor is akad elég érdeklődő megmutatkozásuk iránt, ha nem tesznek erőfeszítést a látogatók magukhoz csábításáért. A múzeumok hét végi majálisa azt sugallta, sok intézmény az utolsó pillanatban eszmélt, és kapkodva állított össze valami „jobb híján” programot.

Díjazott közgyűjtemények. Idén is kiosztották Az év múzeuma díjakat: a megtisztelő cím egyik birtokosa a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lett komplex, közönségbarát intézményi fejlesztéséért. Az utóbbi években nem csak a múzeumpedagógiai foglalkoztatást javította a múzeum – történelemtanároknak is kínál továbbképzést. A kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum hosszú távú fejlesztési programjáért, a Petőfi-kultusz ápolásában betöltött szerepéért részesült ugyanebben az elismerésben. Úgy látszik, Petőfi lesz a múzeumi slágertéma 2011-ben: a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának magyar bizottsága és a Pulszky Társaság összevont különdíját is egy Petőfi-emlékhely, a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékmúzeum érdemelte ki. Az év kiállítása 2010 díjat a zsűri a rohamléptekkel fejlődő Szabadtéri Néprajzi Múzeum Észak-magyarországi tájegységének ítélte. Az European Museum Forum is odaítélte éves díját: tizenöt ország harmincnégy intézménye közül szombaton a belgiumi Gall–római Múzeum kapta Az év európai múzeuma címet.

Mintha látogató is kevesebb lett volna a tavalyinál, pedig akkor a körülmények sem kedveztek: végig szakadt az eső. Most a hőséggel kellett versenyezni, érdekessé tenni, amit főleg a huszonéves korosztály számára eleve nehéz: a múzeumok kínálatát. Az első látogatók, akikkel találkoztam, egy mozgássérült csoport volt. Velük együtt vártam, hogy a múzeumok majálisán valami láthatatlan erő meggyőz: érdemes volt a strand helyett kultúrprogramot választani. A kínálat alapján csalódnom kellett: a múzeumok közönségvadászatából velem együtt egy egész generáció kimaradt. Felmérések igazolják, hogy a negyven feletti korosztály eleve szívesen látogatja a közgyűjteményeket, a múzeumpedagógia pedig szép sikereket ér el a gyerekek megszólításában. Csak a kettő közötti korcsoport sikkad el valahogy. Az évről évre egyre sikeresebb Múzeumok éjszakáján kívül mintha senki nem is törekedne arra, hogy a huszon-, harmincévesek is elcsábuljanak egy-egy múzeumba. Itt van persze az örök ördög; egy idő után a leglelkesebb kezdeményezés is kifullad. Így a tizenötödik majálison nyilván eleve meg kellett küzdeni a megszokással, s talán nem ártott volna, ha a szervezők ki tudnak találni valamit „idén először” kategóriában.
Az egyik múzeum sátránál totót tolnak elém, amint kész, kijavítják gyorsan. Cserébe a kezembe nyomnak egy képeslapot. Műveltségi teszttel szinte minden standnál lehet találkozni, más ötlettel alig. A kedvesség is hiányzik, kevés a maradásra késztető érdekesség – miközben persze akad kivétel is. A Kovács Margit Múzeum új busszal érkezett a Múzeumkertbe, elhoztak egy kisebb összeállítást, portréfilmet vetítettek, a Nemzeti Múzeumban is próbálták jelmezes tárlatvezetéssel érdekessé tenni a húszas évek Magyarországáról szóló kiállításrészt, és azt is megtudhatta a látogató, hogy Zengővárkonyon egy igazi különlegesség, szalmamúzeum is működik.