Megint egy kétharmad

Kibeszélésnél jóval több, a nyilvánosság előtt zajló belső viták lezárásánál valamivel kevesebb történt az MSZP szombati kongresszusán. A Mesterházy Attila pártelnök kezdeményezte rendkívüli tanácskozás világos képet adott arról, hogy a tavaly történelmi vereséget szenvedett szervezetben mekkora támogatottsággal bír Gyurcsány Ferenc és köre, illetve az általuk hirdetett politikai koncepció.
Nos, a baloldal korábbi vezére, a bukott miniszterelnök alighanem nemcsak ezt a csatát, de a szocialista párt irányításáért vívott háborút is elvesztette, hiába próbálja jó szokása szerint utólag kozmetikázni az eredményt. A kongresszus határozatának értelmében az MSZP tiszta profilú baloldali néppártként próbál szövetségeseket keresni az Orbán-kormány majdani, remélt leváltásához, azaz nem kíván nevet változtatva, a kapuit a legszélesebbre tárva egy akolba terelni minden Fidesz-ellenes (mínusz Jobbik) erőt. Gyurcsányéknak még azt is el kellett viselniük, hogy a kongresszusi küldöttek kétharmada kinyilvánította, nem kér a jelenlegi vezetés pozícióját aláásni hivatott pártszavazásból, hiába kötött erről korábban paktumot a pártelit egymással huzakodó két csoportja. Ez így együtt már csúnya, kiütés közeli vereség.
A tanácskozás után aztán folytatódott az üzengetés, a nyilvános szópárbaj a felek között. Gyurcsány Ferenc azzal a kijelentésével, hogy a kisebbségből többséget akar teremteni, azt jelezte, hogy a maga részéről egy ekkora pofon után sem adja fel a küzdelmet. Valójában azonban mostantól az lehet a kérdés, hogy meddig bomlasztja még belülről a pártegységet, és mikor áll egy új formáció élére. (Meglehet, végül ennél nagyobb lesz a jelentősége annak, hogy miként tér vissza a nagypolitika színpadára a balliberális mítoszteremtők aktuális kedvence, Bajnai Gordon, aminek már látható az előkészítése.) Meggyőződésem, hogy akkor bukott el Gyurcsánynak a pártvezetés ellehetetlenítéséért vívott harca, amikor nyilvánosságra került, hogy már létre is hozták a tartalék pártját. Úgy sejtem, ezt a volt miniszterelnök számos híve is az MSZP hátba döféseként, elárulásaként élte meg. Az egykor a baloldal és az ország megújításának programjával a kongresszusi küldötteket huszáros rohammal maga mellé állító politikus szombaton a pártjában is kétharmados vereséget szenvedett; végleg oda a varázs, hatástalannak bizonyultak a valaha bevált trükkök, szónoki fordulatok.
Amiről eddig szóltunk, az hatalmi praktika, politikai taktika, egy párt belügye. Ami csak abból a szempontból lehet érdekes valamennyire, hogy változik-e az MSZP ellenzéki stratégiája. Egyelőre ennek nem sok jelét látni. A szocialisták például olyan fegyvereket élesítenének be a kormány sarokba szorítására – népszavazás, utcai nyomásgyakorlás –, melyek használatát néhány éve a demokrácia elleni legdurvább támadásként értékelték. És ha még el is tekintenénk attól, hogy Gyurcsány mostani leszavazói korábban hány bizalmi szavazáson vállaltak közösséget vele és a politikájával, a hiteles baloldali fordulat kellékei akkor is hiánycikknek számítanak az MSZP-ben, kezdve a politikusi garnitúrával. Baloldali pártként vajon meddig kívánják még ostorozni a bankok és a multik megadóztatását, az eddigi kiváltságosok bevonását a közteherviselésbe?
Ilyesmiről a kongresszuson nem sok szó esett. Miként az őszödi beszédről sincs öt éve nagyon más mondandójuk, mint most Gyurcsánynak: a kiszivárogtatása a politikai és erkölcsi fekély. Így nehezen fog menni.