Ha a könyvvizsgáló baklövést követett el s átengedett olyan munkát, melyen fellebbvalói utóbb megakadtak, akkor bizony elcsapták. A győri Hazánk 1847-ben hírt ad katonák garázdálkodásáról. A bécsi kancelláriában megkékceruzázzák az ilyen kitételeket, mint „fegyverre kelt vagy 15 darab fika”, „egy otromba frajter”, mire a helytartótanács azonnal utasítja a győri tankerületi főigazgatót, ottani főcenzort, hogy Stanke Leander bencés tanárt, ki mint lapbíráló a hadsereg méltóságát sértő cikket engedélyezte, rögtön mentse fel cenzori tiszte alól s helyette bízza meg Simon Zsigmond főtanodai hitszónokot. Pesten menesztették Schmidt György tanárt, mert Táncsics magyar–német beszélgetésekkel oktató tankönyvét engedélyezte, nem akadván fenn az ilyen mondaton, mint „minden ember egyenlő”. Táncsics egy másik tankönyve, a Világtörténet, szintén állásába került az egyik cenzornak. A pesti nem engedélyezte, erre Táncsics a kéziratát átvitte a budaihoz, Ottmayerhez – s ez rajtaveszett.
Mint minden testületben, köztük is voltak jóindulatú emberek, kik őszintén igyekeztek segíteni az írón, de akadt köztük is szőrszálhasogató, bakafántoskodó, morc alak. Inkább a rendszerben volt a hiba, mint az emberekben. Furcsa történet Rezeta pesti cenzoré (Bölöni György Táncsics rémének nevezi), aki saját pénzéből 150 frt. kölcsönt ajánlott fel Petőfinek, ha nem adja ki A hóhér kötelét. Engedélyezte ugyan, de nem vélte a nagy költőhöz méltó műnek. […]
A cenzorok nem viselték szívesen a tisztüket. Megvetett, gyűlölt foglalkozás az. A fizetés is vajmi csekély – vidéken a tiszteletdíj évi 100 frt. Simon Zsigmond, az új győri lapvizsgáló egyre-másra kérvényezi felmentését. 1848. február 4-i folyamodványában ezeket írja: „Igaz ugyan, hogy ami a tisztelettel idézett Kir. Intézvény rendeletéből Stanke Leander helybeli könyvbíráló s -vizsgálóval történt, olly példa, melly e kényes föladatú, terjedelmes munkával összekapcsolt s mégis mindenfelül nem egyebet, mint kellemetlenséget szerző hivatalnak csak ideiglenes elvállalásánál is engemet tölthet el, sőt attól hatalmasan visszariaszt; mert ha ez történt Stanke tanár úrral, ki mind tágas tudományossága, mind nyelvekbeni jártassága tekintetéből sokkal fölöttem áll: mitől nem retteghetnek az én gyenge vállaim legjobb akaratom és szolgálati készségeim mellett is, főleg, midőn ezen elágazott hivatal körében magamat egészen járatlannak kell bevallanom?”
(Fitz József: A magyar nyomdászat, 1848–1849, 1948)
origo.hu
Ha Magyar Péter valóban elkövette a bűncselekményt, akkor nincs helye a közéletben
