A föld hasonlít egy iszonyú nagy gömbölyű almához, mellynek haján horpadások és emelkedések vannak. A horpadásokat tengerek foglalták el. Hol tenger nincs, ott száraz föld van. Tó az álló viz, ha száraz földdel van körülvéve; sziget a száraz föld, ha viz veszi körül. A föld színén sokkal több a viz, mint a száraz föld. Az egész száraz földet tenger keríti. Mi tehát szigetben lakunk. Három fősziget van a földön, első az óvilág, másik az újvilág, harmadik a legújabb világ. Az óvilág három félszigetbül áll; ezek nevei: Európa, mellyben édes hazánk is van; Ásia, melly legnagyobb világrész vagy inkább földrész, és Afrika, melly legforróbb mindnyájok között. […]
Tudok suttogni, beszélni, kiáltani. Majd gyorsan, majd halkan beszélek. Ismerek hebegő gyermekeket. A selypes beszéd nem tetszik.
Rosszra nem hagyom magamat rábeszélni. Csak akkor kezdek szólani, mikor más kibeszélte magát. Csacsogni, lármázni nem illik. Mikor fütyölök, ajakaim között hajtom ki gyorsan a levegőt; juhászosan is tudok fütyölni, két ujomat szájamba s nyelvemre tévén. A madarok fütyölése igen változatos és igen szép. […]
Magyarországnak királya s nádora van. Vannak főnemesek, nemesek, polgárok és parasztok. Indiában az illy osztályok áthághatatlanok, azaz kinek apja katona, fija is a köteles lenni, kié pap, a fiú is pap lesz stb.; nálunk szorgalom, iparkodás és jelesség által a parasztfiú is sokra mehet. […]
Magyar elődeink igen vitéz emberek voltak, a keresztény hitet nem ösmerék, hanem hittek egy fő lényt, kit hihetőleg istennek neveztek, s mint mondatik, őt a nap képe alatt imádák. Ennek szent berkekben évenkint vagy nagyobb szerencsés esetek alkalmával fehér lovat áldoztak. A régi görögöknél is a ló Phoebusnak, vagyis a napnak vala szentelve.
A magyarok nem legjobb szomszédok voltak a németekkel. Árpád halála után a németek akartak szarvat kapni, de a magyarok megverték őket és bekaptak Németországra, honnan csak igen sokára egy nagy megveretés után lehete őket teljesen kiigazítani. Ittlétök után mintegy egy századdal Geiza vagy Gecse herczeg a kereszténységet kezdé közebek oltani, melly munkát első István király meglehetősen bevégezett, miért utóbb szentnek és apostolinak neveztetett el.
Magyarország népe ekkor hódító magyarokbul, kik a nemzetet képzék, és meghódolt bennszülöttekbül, kik szolgai állapotba vettettek, álla. Amazok fegyvert hordozva katonáskodtak, ezek a földet mivelék és mesterségeket űztek. István olly tüzesen látott a kereszténység terjesztéséhez, hogy a meg nem keresztelkedőket rabszolgáknak szánta, a megkeresztelkedetteket pedig a rabszolgaság alúl fölmenté.
Árpád családa négy századon által viselte a fejedelmi pálczát Magyarhonban. Több fejdelmet ada, kik szellemieg nagyok és hatalmasak voltak. Legkitűnőbb közöttük I. László, korának és a magyar történeteknek legdaliásabb férfija, nemesíelkü s erős karu bajnok, jeles király, nagy hazafi, derék ember. Utána több gyönge kézben vala a királyi pálcza.
(Vajda Péter: Nemzeti képes ábécze. Olvasó és mulattató könyv magyar szorgalmas fiúk és leányok számára nálunk eddig egészen új mód szerint, 1840)
Folytatódik az ingyenes iskolai laptopprogram