Mindig úgy kell bánni a klienssel, mintha az édesanyád volna, akit három hónapja nem láttál – foglalja össze röviden Mihalik Enikő a titkot, amikor arról kérdezzük, mitől lesz valakiből a világ tizenkettedik legkeresettebb modellje. A megbízókkal való jó bánásmód, a normális, alkalmazkodó és vonzó személyiség persze csak a siker egyik összetevője. Elengedhetetlen hozzá a karakteres, megjegyezhető, de jól alakítható külső, valamint jó adag talpraesettség is.
A huszonnégy éves békéscsabai lány mindezekkel rendelkezik. Ezek után már csak némi szerencse és egy jó menedzser kell, hogy az ember a Models.com nevű, tekintélyes divatweboldal listáján ilyen előkelő helyre kerüljön. A legtöbbet foglalkoztatottak rangsorát egyébként a holland Lara Stone vezeti, őt holtversenyben követi Natasha Poly és Freja Beha Erichsen, a „bronzérem” pedig e pillanatban Anja Rubiké a folyamatosan változó, a divatmagazinos megjelenések, a különféle kampányfelkérések, illetve a kifutón való feltűnések száma alapján meghatározott sorban.
Százhetvennyolc centiméter magas nemzeti kincsünket tizenöt éves korában fedezte fel egy ügynök Békéscsabán, a nem feltétlenül a divat Mekkájának számító Csaba Centerben.
– Egy barátnőmmel sétálgattam, amikor odalépett hozzám egy hölgy, és azt mondta, igazi modellalkat vagyok – emlékszik a kezdetekre Mihalik. – Én úgy néztem rá, mint aki bogarat lát, de a barátnőm biztatott, hogy tegyek egy próbát. Nem sokra rá megnyertem az Elite Model Look nevű versenyt, egy év múlva pedig Zoób Kati kifutóján találtam magam.
A magyar divat nagyasszonyának számító Zoób kollekciói után hamarosan külföldi tervezők munkáinak bemutatására is felkérték, majd következtek a fotózások a nagy divatmagazinokban. A modell ma New Yorkban él, és bár nagy álma, a szereplés a szakma etalonjának számító francia Vogue magazin címlapján egyelőre nem valósult meg, már ott tart, hogy akár nemet is mondhat bizonyos megkeresésekre. Sőt megvan az esélye, hogy előbb-utóbb megjelenjen a neve a Forbes magazin legjobban kereső modelleket számba vevő listáján is, véli Varga Ágota. A divatújságíróként dolgozó egykori modell szerint elég, ha egy nagy tervező vagy egy kozmetikai cég „beleszeret” egy lányba, és elhalmozza megrendelésekkel – így járt például a lengyel származású Daria Werbowy, akinek egy év alatt négy és fél millió dollár jelent meg a bankszámláján, elsősorban a Lancome nevű szépészeti cégnek köszönhetően. A meggazdagodáshoz vezető út lehet az is, ha valakit a Victoria’s Secret arcává választanak: a Forbes tízes listáján öten köszönhetik karrierjüket az eseményszámba menő bemutatóiról híres fehérneműcégnek.
Bár Enikő és ügynöke, Kajdi Csaba nem kíván összegekről beszélni, egy menő modell jelentős bevételekre tehet szert. A most legjobban kereső Gisele Bündchen tavaly és idén május között negyvenötmillió dollárt kasszírozott, mert egyre több cég véli úgy, hogy megéri vele dolgoztatni. Például a Procter & Gamble: amióta Latin-Amerikában a harmincéves brazil szépség arcával hirdetik a Pantene márkájú sampont, a térségben negyven százalékkal ugrott meg a termék eladása. A Forbes-lista harmadik helyezettje, Kate Moss ugyancsak megéri a pénzét, nem véletlen, hogy hat évvel ezelőtti kokainbotránya ellenére – mely rövid időre persona non gratává tette a kifutók világában –, a Diortól az angol Top Shop üzletláncon át az Yves Saint Laurent divatházig ma is számos nagyvállalat foglalkoztatja. (A harminchét éves Moss tavaly tizenhárom és fél millió dollárt keresett nem mindennapi kisugárzásával.)
A mi Mihalik Enikőnknek vagy másik nagy reménységünknek, a Models.com rangsorában negyvennyolcadik Palvin Barbarának most még kevesebbel kell beérnie, de máris a divatbiznisz megkerülhetetlen szereplői. Többek közt ezért is érzi úgy Maróy Krisztina, a Gombold újra! zsűritagja, hogy a mostani kegyelmi pillanat, melyet vétek lenne nem kihasználnunk.
– A divat hihetetlenül dinamikus műfaj – mondja a Glamour magazin főszerkesztője. – Nehéz megmondani, miért van ma annyi magyar topmodell, ahogy azt is, honnan lett legalább tíz nemzetközi téren is versenyképes tervezőnk. Az azonban egyértelmű, hogy most kellene megragadnunk a lehetőséget, hiszen ez az alkalmas időpont, ha kezdeni akarunk valamit a divattal mint gazdasági ágazattal. Annál is inkább, mert úgy alakult, hogy a múlt század húszas-harmincas éveiben a „Kelet Párizsának” számító Budapest ma is szinte konkurens nélkül áll a régióban. A környező országok közül csak Oroszország tud felmutatni valamit a nemzetközi porondon, miközben sem Romániában, sem Csehországban, sem a többi szomszédunkban nincs a miénkhez hasonló pezsgés. Az orosz recept egyszerű: hatalmas pénzeket tettek a tervezőik mögé, ami már elegendő ahhoz, hogy észrevegyék őket a világban.
Hasonlóan kezeli a kérdést a Zara, a Mango és egyéb márkák révén divatnagyhatalomnak számító Spanyolország is, tudjuk meg Lakatos Márk stylisttól.
– A madridi divathéten találkoztam egy spanyol államtitkárral, aki elmondta, hogy ott a kormány nagyon komoly erőfeszítéseket tesz az ágazat fejlesztésére, többek közt a divathetüket is jelentős összegekkel támogatják – meséli a szakember. – Bolondok is lennének, ha nem tennék: náluk a divathoz kapcsolódó gazdasági tevékenység adja a nemzeti össztermék öt százalékát, túlnyomórészt kis- és közepes vállalkozásoknak biztosítva munkát.
Ugyanígy állami támogatásokból létrehozott rendezvény a milánói divathét, a düsseldorfi Igedo nevű vásár és a többi hasonló esemény, melyek arra jók, hogy beindítsák a gépezetet, magyarázza Maróy.
– Hallottam olyan tervről, hogy Magyarországon indítanák be a közép-európai divathetet, ahol megjelenhetnének a hazai és a környező országokban dolgozó tervezők. Az úgynevezett buyerek, vagyis a nagy üzletláncok ügynökei ilyen platformokon keresik az új árut. Abodi Dóra és a többi, már nemzetközi szinten is jegyzett dizájnerünk egyelőre Európa más városaiban bérel standot, hogy nagy megrendelésekhez jusson. Megtehetnék itthon is. A magyar divatban most tényleg van spiritusz. A Gombold újra! pályázatra több mint négyszáz fiatal tervező jelentkezett, és a döntőbe jutott harmincöt munkái között nem egy olyat láttam, amelyért, ha az lenne beleírva, hogy Prada, bárki, akinek fontos a márka, gondolkodás nélkül kifizetne egymillió forintot.
Az eseményt szervező Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál nem tudnak a divathét tervéről, sem a külön a divatszakmát célzó támogatásokról. A sajtóosztály munkatársa az új Széchenyi-terv könnyűipari szereplők által is igénybe vehető pályázati lehetőségeire hívja fel figyelmünket. Eszerint a 2011 és 2013 között kiosztható 2020 milliárd forintnyi európai uniós támogatásból a hitelezésből korábban kimaradt mikrovállalkozások – a divatszakma résztvevői jellemzően ezek közé tartoznak – is részesedhetnek. Külön „divatkoncepciót” firtató kérdésünkre azt a választ kapjuk, hogy a minisztérium és háttérintézménye, a Design Terminál a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szakértői részvétele mellett már dolgozik a Gombold újra! kezdeményezés folytatásának koncepcióján, és a hosszú távú célok kijelölésekor is a magyar tervezők bemutatási lehetőséghez juttatása a legfontosabb szempont. A szervezők reményei szerint az első lépésekre már nyár elején sor kerülhet.
Mihalik Enikőnek, modell kolléganőinek és a tervezőknek talán már nem sokáig kell önerőből helytállniuk a divatvilágban. Mely, árulja el a modell, ma már korántsem olyan vad és kalandos, mint egykor.
– Régóta a szakmában dolgozó sminkesek és fodrászok gyakran mondogatják, hogy a mai lányok már nem olyan őrültek, mint a korábbiak.
A sztereotípia, mely szerint a divatbemutatókon ömlik a pezsgő, és a lányok elé tálcán teszik a kokaint, egy-két kivételtől eltekintve alighanem tényleg idejétmúlt. Korunk modelljei kőkemény profik, akik céltudatosan építik karrierjüket, és ha ügyesek, néhány aktív évük alatt olyan summát szakíthatnak ki maguknak a globálisan éves szinten négyszázmilliárd dollárt megmozgató s ezzel a világon a negyedik legnagyobb iparágnak számító divatbizniszből, mellyel egész hátralévő életüket megalapozhatják.
origo.hu
Magyar Péter a mentelmi joga mögé bújik - videó
