Leesett az emberek álla, amikor Császár István a Zala megyei Nagyradán felvásárolta a volt termelőszövetkezeti földeket, s a hagyományosan fehér szőlőt termő vidéken száz hektáron kék szőlővel kezdett foglalatoskodni.
– Nézd a bolond svédet, mit csinál! – bökdösték egymást a helybéli öreg borosgazdák.
A svéd–magyar férfi öt éve hatféle kék szőlőt telepített: nagyrészt cabernet sauvignont, meghatározó mennyiségű merlot-t, s öt-öt hektáron kísérleti jelleggel pinot noirt, cabernet franc-t, Argentínában honos shirazt, malbecet.
Két dolog vette el a helyiek kedvét a rosszmájú pletykálkodástól. Öt éve, a telepítéskor száz helybéli dolgozott nála – mégse illik kritizálni azt, aki munkát ad. Másrészt, amikor kiderült, hogy Császár István kitűnő szakács, aki már a svéd királynak is főzött, évek óta tulajdonosa a felújított és sikeresen működtetett pécsi pezsgőgyárnak – kezdtek végleg elillanni a kételyek. Ma már a külföldre eladott bormennyiség alapján ő az ország egyik legsikeresebb bortermelője.
Császár István Zalaegerszegen született. Korábban kezdte az elemit, majd a középiskolát, így már 16 évesen befejezte a kereskedelmit, s 16 évesen a zalaegerszegi Bárány étteremben szakácskodott. Különleges fiatalemberként mutatták be a helyi lapok, budapesti karriert jósoltak neki. Másként sikeredett. Zalalövőről a zöldhatáron jutott át Ausztriába, ahol egy klagenfurti gyűjtőtáborba került.
– Az iskolában jobbára a szocialista blokkról magyaráztak nekünk. Középiskolát végzett szakácsként is csak keveset tanultunk a francia gasztronómiáról, Franciaországba vágytam. Először a svédek jöttek a táborba: segíteni, orvosi papírokat intézni. Mikor a második héten is svédek jöttek, úgy döntöttem, mégis az ő országukba megyek. Halvány fogalmaim voltak csak Svédországról. A tolmácsnő azt javasolta: válassz meleg ruhát, mert ott az utcán jegesmedvék járnak. Kicsit megrettentem, de engedelmeskedtem. Viccelődtek is velem, szakácsként vajon mit főzök majd ott, ahol csak bálnahúst esznek… Ezekre az ugratásokra akkor nem tudtam mit válaszolni.
Császár István 1957 februárjában kikerült Svédországba. Először a déli országrész egyik üdülőjében, majd egy Stockholm melletti nagy szálloda konyháján dolgozott. Valóban furcsállta az ételeket, a sok halat, az édes kenyeret. Levelezgetett egy németországi rokonnal, aki egy Nürnberg melletti közös étterem nyitásával kecsegtette, így Dánián keresztül próbált Németországba jutni, ahol elfogták, majd kémkedéssel gyanúsítva börtönbe csukták. A német hatóságok végül visszatoloncolták Dániába, ott tíz svéd koronával a zsebében felrakták egy Koppenhágából induló svéd hajóra.
Ezerkilencszázötvenkilencben „újrakezdte” Svédországban – előfordult, hogy köztéri padon aludt. Egy tengerjáró hajó konyhájára kerülve eljutott Amerika és Afrika partjaihoz is. Mondhatni: kezdett benne a térkép kirajzolódni. Elmondása szerint öt év után azért szállt le a hajóról, mert félt, hogy élete végéig hajózni fog. Egy svéd állami társasághoz kerülve a stockholmi országház egyik szakácsa lett: a rendezvénykonyhában a Nobel-díj-átadásokra főzött, de előfordult, hogy ételeit a királyi családnak szolgálták fel.
– A Nobel-díj-átadáson kétezer vendéget kell étellel és itallal ellátni. Ennek megszervezése igen bonyolult feladat. A rettenetesen hosszú terem két végében volt egy-egy tálalókonyha, s a vacsora kezdetekor sorban álltak a pincérek, nyolc perc alatt adtuk a kezükbe az ételeket. Amikor beértek a százötven méter hosszú asztalokhoz, gongütésre egyszerre kellett tálalniuk – eleveníti fel élete fontos epizódját.
Minél többet akart megismerni Svédországból, felkapott vendéglátóhelyek alkalmazták, de utcán sétáló jegesmedvékkel nem találkozott. 1965-ben Dél-Svédországban egy alkalmazottal éttermet nyitott, majd 1972-ben megvásárolt egy falusi szállodát. Akkor negyvenen fértek el a szobákban, mára a számos fejlesztésnek köszönhetően közismert luxushotellé vált. Nyolcvan szobája, ötszáz személyes étterme van, gyakran vendégeskednek náluk ismert svéd közéleti személyek. Svédországban 1993-ban engedélyezték, hogy magánszemélyek is kereskedhetnek borral, így Császár István is belefogott. Belefáradt már abba, hogy mindenki személyesen hozzá fordul még egy egyszerű asztalfoglalás ügyében is. Magyarország felé kacsingatva vállalkozni szeretett volna.
Idehaza először el akarták neki adni az egyik országos élelmiszerbolt-hálózatot, de amikor megtudta, hogy csak az adminisztráción háromszázan dolgoztak, rögtön elállt a szándékától. A Pannonvint sem akarta a sok adósság miatt, de a szívét, a pécsi pezsgőgyárat igen, amelynek a kilencvenes évek közepén tulajdonosa lett. Kezdetben Cézár márkanevű pezsgőikkel minden vinotékában ott voltak, de rendre nem fizették ki őket, így inkább exportálni kezdett. Ingyen nem dolgozom, akkor inkább nyaralok – szokta mondogatni.
– Borkereskedőként tudtam, hogy mire van szükség. Ez motivált a hazai szőlőtermő területek megvásárlásakor is. Villányban, a Balaton-felvidéken is szétnéztem, végül a nagyradai mészköves talajt kitűnőnek tartottam a kék szőlő telepítéséhez. Az idő engem igazolt, még a jégesők is elkerülik az ültetvényeinket. A minőségi borainkat azért nem látni a magyar áruházláncokban, mert többnyire nem fizetik ki az áru ellenértékét. Csupán néhány sárvári, győri, pécsi, székesfehérvári és zalakarosi étterembe szállítok. A százhektáros termőterület megadja azt a lehetőséget, hogy exportban gondolkozzam. Kamionnyi mennyiségről, konténerekről van szó.
– Ez palackra bontva mit jelent?
– Egy kamionba két konténer, egy konténerbe 18 raklapnyi ital, egy raklapra pedig 480 palack fér. Tehát egy kamion közel húszezer üveg bort fuvaroz. Az USA-ba, Kanadába, Írországba, Hollandiába, Németországba, Svájcba és persze Svédországba szállítunk. Mostanában megjelentünk az orosz, a lengyel és a cseh piacon is. Évente hétszázezer liter minőségi magyar bort viszünk külföldre. Egyre több vásárló érdeklődik az új és izgalmas termékek iránt, így a hazaiak mellett világfajtákat is termelünk, még argentin szőlőnk is van. A chilei borászunk évről évre valóban érdekes dolgokat produkál. Ígéretes, palackozva tizenöt-húsz évig is tárolható testes borainkat magyar gyártású, 225 literes barrique hordókban tároljuk.
– Hogyan talált egy chilei borászra?
– Egy neves amerikai borászt elcsaltam ide egy látogatásra, és munkával akartam megbízni. A férje és a gyermekei miatt nem vállalta, de egy évre rá figyelmembe ajánlotta az amerikai egyetemen tanult, majd Spanyolországban is dolgozott Luis Alberto Fuentes Santelicest. Először a Dél-Amerikával ellentétes szüreti szezonok miatt csak fél évekre jött Magyarországra, mára családot alapított, úgy tűnik, végleg letelepedett itt.
Amikor Császár István Nagyradára került, összehívta a környék szőlősgazdáit, és felajánlotta nekik, hogy közösen építsenek feldolgozót, palackozót, így azonos minőséggel tudnak majd megjelenni a piacon. A gazdák nem mentek bele, azt mondták, ezen az üzleten csak ő keres sokat. Hiába mondta nekik, a szövetkezés a jövő útja, ha nem így csinálják, bele fognak pusztulni. Most már jönnének, de már késő.
Öt év alatt negyvenkilenc borversenyen 177 díjat nyertek. Aranyat, ezüstöt és bronzot Bordeaux-ban, Brüsszelben és Bécsben – a zalai megméretéseken kizárólag aranyat. Mind a 177 díszoklevél képe ott látható a borászata bemutatótermében.
Siklóson készült otellólekvárt, máshonnan hozott eceteket, olajokat, pálinkákat, fokhagyma-granulátumot, olajos lében darált paprikát látok az asztalán. A lekvárra azt mondja, cukrosabb a kelleténél. A paprika pedig leveses, azt így nem veszi meg a tőlünk nyugatra élő. Azt nézi, mit vihetne ki tőlünk, hogy öregbítse Magyarország hírét. Ma már világpiacra szánt nagyradai szőlőmagolajat is présel, és balzsameceteket gyárt.
– Egyre több időt töltök Magyarországon, havonta három hetet, s azért csalom ide a svédeket, hogy lássák, milyen szép a szülőhazám. Már tizenhét svéd családot hoztam a nagyradai hegyre: ők a pusztulásra ítélt szőlő helyére újat telepítettek, s az átépített présházukban lakva évente négy-öt hónapot itt tartózkodnak a faluban.
Amikor a helyi ügyekre terelődik beszélgetésünk, kissé elkedvetlenedik. Például azért nem újítják fel a hegyre vezető önkormányzati utat, mert az az ő földjén vezet át…
Svédországban filmet forgatnak az életéről.
origo.hu
Életveszélyes állapotban van egy biciklis, mert egy autós rossz pedálra lépett Albertirsán - videó
