Olcsóbb is lehetne az élelmiszer

A hazai élelmiszerek kétharmadát drágábban kínálják a boltokban, mint amekkora ár e termékekért indokolt volna – derült ki az Agrárgazdasági Kutatóintézet felméréséből és számításaiból. A szakmai vizsgálatok azt is megállapították, hogy a kenyér árának emelését egy ideig nagyban segítette az is, hogy a lakosság már számított a drágulásra.

Támogatás a cukorrépa-termelőknek. A tavalyival azonos mértékű nemzeti támogatást kapnak az idén is a cukorrépa-termesztők. A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint a termelők összesen 1,98 milliárd forinthoz juthatnak hozzá. Az egyetlen megmaradt hazai cukorgyár, a kaposvári évi 105 ezer tonnás termelése csak a hazai fogyasztás egyharmadát fedezi. Importfüggőségünk miatt az utóbbi fél évben jelentősen megugrott a cukor ára. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter már bejelentette, hogy a magas cukorárak letörése érdekében a kormány kétezer tonna cukrot értékesít az állami tartalékból. Úgy tudjuk, az eladásról még folynak a tárgyalások.

Tapasztalataink szerint az élelmiszerek bolti ára többnyire magasabb annál, mint ami az adott élelmiszerek előállítási költségéből és egy méltányosnak nevezhető nyereségszintből következne – mondta lapunk megkeresésére Kertész Róbert, az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) ágazati ökonómiai osztályának vezetője. A szakember kitért arra: bár jellemzően igaz lehet, hogy a kereskedelem rakja zsebre a legtöbb profitot, ez azonban nem minden esetben igaz. A kutatóintézet mintegy 14 éve vizsgálja azt a hazai termelésű alapvető élelmiszerek esetében, hogy e termékeknek egy adott időszakban mennyibe kellene kerülniük a boltokban. Számításaikhoz figyelembe veszik az előállítás összes fázisában jellemző költségeket és a termékpálya minden szereplője – termelő, feldolgozó és kereskedő – számára egyaránt elfogadható nyereséget. Ezt a szaknyelven eszmei fogyasztói árcentrumnak nevezett összeget pedig negyedévente összevetik a Központi Statisztikai Hivatal által kimutatott valós bolti árakkal. Az elemzési modellben a méltányos nyereség mértékét úgy alakítják ki, hogy az úgynevezett átlagos kamatpreferenciával – ami a mezőgazdaságban körülbelül 40 százalék – csökkentik a jegybanki alapkamat mértékét. Ebből következően például az idei első negyedévre 3,56 százalékban határozták meg a minimálisan elvárható nyereséget.
S ha már ezt az időszakot nézzük, Kertész Róbert szerint az idei első negyedévben tovább folytatódott az alapanyagok és a szolgáltatások 2010 második felében elkezdődött drágulása. A vizsgálatba vont termékek között mindöszsze a költségemelkedés mértékében mutatkozott eltérés. A tejnél, a tejtermékeknél, továbbá a marhahúsoknál január és március között teljes egészében a drága takarmányok miatt ugrottak meg – 2,5 illetve 10 százalékkal – a költségek. A kenyérnél, a lisztnél, a sertés- és csirkehúsoknál pedig ez a folyamat már korábban lejátszódott, és idén ehhez mérten már szerényebb, 1-2 százalékos növekedést lehetett tapasztalni. A vizsgált időszakban az egymást követő hónapok között is jelentős különbségek alakultak ki az alapvető élelmiszerek bolti árainál. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a tejtermékek ára 1,5 százalékkal nőtt, a marhahús 4 százalékkal, a kenyérfélék 2,5 százalékkal drágultak, míg legjelentősebb mértékben, 17 százalékkal a liszt ára ugrott meg. Ezzel szemben az előző év azonos időszakához képest a sertéshúsoknál és a bontott csirkénél 1-3 százalék közötti fogyasztói árcsökkenés következett be.
Az idei év első három hónapját nézve az élelmiszerek kétharmadánál volt megállapítható az, hogy a bolti árak magasabbak voltak annál a mértéknél, mint amit a költségek, illetve az elfogadható nyereség indokolt volna – derült ki Béládi Katalin, az AKI munkatársa és Kertész Róbert által végzett friss kutatásból. A tejtermékek közül a tejnél és a trappista sajtnál csak néhány százalékos, de a tejfölnél már 16 százalékot meghaladó indokolatlan többlet figyelhető meg a bolti árakban. Kertész Róbert szerint a tejfölnél ez a tendencia szinte állandónak tekinthető, mivel e termék esetében gyakorlatilag nincs konkurens import árucikk. A kenyér átlagos fogyasztói ára közel 10 százalékkal, míg a liszté 30 százalékkal haladta meg a költségek alapján számolt árcentrumot. A szakértő szerint ez szokatlanul magas eltérés, de mint mondta, árnyalta a helyzetet az a tény, hogy az előző vizsgált időszakban lényegesen kisebb mértékben ugyan, de fordított volt a helyzet. Akkor az indokolt ár három százalékkal haladta meg az átlagos bolti árat, vagyis a rendszerben valaki veszteséget könyvelt el.
A szakértő kitért arra is, hogy a világpiacon kialakult gabonahiány, és erre épülő spekulációk következtében a búza ára már a 2010-es aratást megelőző időszaktól egészen napjainkig folyamatosan emelkedett. Idén január és március között pedig átlagosan meghaladta a tonnánkénti 70 ezer forintot. Ezt is figyelembe véve a szakértők az idei első negyedéves lisztárakra vonatkozóan külön számítást végeztek. Ekkor az eredmények a tonnánkénti 70 ezer forintos búzaár mellett azt mutatták, hogy az így számított liszt indokolt ára gyakorlatilag fillérre megegyezik a tényleges bolti árakkal, míg a kenyéré 2-3 forinttal magasabb is lehetett volna. Vagyis feltételezhető, hogy a sütőipar vagy a pékségek termékeiket értékesítő kereskedők – kihasználva a lakosság áremelkedési várakozásait – egy ideig az elvárhatónál magasabb áron értékesítették a kenyeret, ám végül az alapanyagok drágulása miatt ez az extraprofit lassan kiesett a rendszerből.
Az idei év első három hónapjában egyébként a marhafelsál kevesebb mint négy, a rostélyos viszont 14 százalékkal drágábban került a fogyasztókhoz, mint ahogy az a költségek alapján elvárható lett volna. Ugyanakkor valamennyi megfigyelt sertéshúsnál az átlagos fogyasztói ár 3-5 százalékkal elmaradt az indokolttól, sőt, a sertéscombnál a bolti ár még a költségek fedezésére sem volt elegendő. Ez jellemzően amiatt van, mert a hazai előállítású alapanyag áránál 5-10 százalékkal olcsóbban elérhető import folyamatosan jelen van a magyar piacon – mutatott rá Kertész Róbert. A kutató úgy vélte, hogy a második negyedévben az alapvető élelmiszerek árának az eddigieknél szerényebb változása várható. Egyrészt jelenleg semmi sem indokolja a további drasztikus költségemelkedést, másrészt pedig a szokatlanul drága élelmiszerek a fogyasztás visszafogására késztetik a vásárlókat. Ennek jelei a tejnél, a sajtoknál és a húsfogyasztásnál már megfigyelhetők.