Minden tudatosabban élő honfitársunk ismeri a statisztikai adatokat, mit vesztett Magyarország – területileg és a magyar lakosság szempontjából – Trianonban, illetve a még súlyosabb feltételekkel 1947-ben kötött párizsi szerződéssel. A napjainkban Trianonról (illetve a párizsi traktátusról) szóló polémiában, ha különböző szinteken is, de két markáns vélemény van jelen. Az egyik a ködevők hagyományos mentalitásával a két háború közötti recepteket kívánná előhúzni – ez a szemlélet bizonyos tudományos munkákban is jelen van –; a másik pedig, a padlásfilozófusok életidegenségével, azzal vádolja a Horthy-rendszert, hogy nem törődött bele a területek elvesztésébe; ez alapján a kérdést és a hozzá kötődő mai traumákat is bagatellizálva. Hasonló gondolkodásmódot képviselt nemrégiben az Élet és Irodalomban Kovács Éva, akinek szintén az ÉS hasábjain Ungváry Krisztián válaszolt.
Trianonról és a hozzá kapcsolódó hiedelmekről a közelmúltban jelent meg Ablonczy Balázs értékes könyve. Alapos munkával született a pályakezdő fiatal történész, Péterfi Gábor jóval szűkebb spektrumot lefedő, de a témával foglalkozó tanulmánykötete is. A mű Szabó Dezső és Féja Géza Trianon-reflexióját és külpolitikai nézeteit elemzi Szabó esetében arra keresve a választ, miben látja Trianon bekövetkeztének okait, milyen a viszonya a Horthy-korszak revíziós politikájával, illetve miként látja Magyarország helyét a versailles-i rendezés utáni Európában. A szerző megvizsgálja Szabó Dezső külpolitikai nézeteit, a kisebbségi kérdésre irányuló megoldási javaslatait. Szabó az újjászületés és az egységesülés terepének nem a meghagyott országterületet, hanem az elszakított részeket tekinti, 1921-es írásában konkrétan Erdélyt. Ezzel függhet össze, hogy az irredenta politikát őrült és hazug képzelgésnek írja le, amely árt a határon túliaknak. Ezt egészíti ki a „Veszélyben a Dunántúl!” jelszavával tömören vázolható német terjeszkedéstől való félelem, amelyet a megvalósult területi revíziókkal is összekapcsol. Egy 1938-as tanulmányában grandiózus kelet-európai és balkáni konföderáció ötletét is felvillantja.
Féja Gézához kapcsolódóan a könyv röviden áttekinti a népi írók Trianon-felfogását, Féja véleményét pedig a Trianonhoz vezető úttal, a korabeli világpolitikai eseményekkel kapcsolatban elemzi. A részben Szabó Dezső bűvöletében eszmélő író hozzá hasonlóan az államok összefogásában, a paraszti alapokra támaszkodó dunai konföderációban látta az etnikai konfliktusok, közte a magyarságot ért igazságtalanság hosszú távú megoldását.
(Péterfi Gábor: Szabó Dezső és Féja Géza Trianon-reflexiója és külpolitikai nézetei. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2700 forint)
origo.hu
Magyar Péter a mentelmi joga mögé bújik - videó
