Pergőtűzben

Meggyalázták Az ember tragédiáját. Legalábbis ezt állította a parlamenti ülésen Pörzse Sándor jobbikos képviselő. A Nemzeti Színházban történt „szégyent” fekete-fehér fotómásolatokkal igazolta a politikus: a harmadik történelmi színben, a rómaiban jól láthatóan orgiáztak Alföldi Róbert „perverz” (állandó jelzője ez az utóbbi időben a Nemzetinek) rendezésében.
Igaz, Madách szövegében „mind megannyi kéjenc” szerepel és a „kéjhölgyek ledéren öltözve dőzsölnek”. A mai erkölcsi viszonyokhoz képest ráadásul igen finom, stilizált módon dőzsöltek-orgiáztak most a Nemzeti nagyszínpadán a római aranyifjak. A felszólalásból nem derült ki világosan, hogy látta-e Pörzse az előadást, vagy csak a fotómásolatokat kapta meg a felszólalásához. Látta azt viszont Réthelyi Miklós miniszter, aki védelmébe is vette a rendezést az ülésen. Szerinte az előadás érdekes, újszerű volt.
Nem először kezdeményez „esztétikai” vitát Pörzse Sándor a parlamentben. Néhány hónapja az azóta a műsorról levett másik Alföldi-rendezést, a János vitézt ajánlotta felháborodottan képviselőtársai figyelmébe, mert Juliskát utcanővé maszkírozta az adaptáció. (Mondhatott volna Iluskát is, végeredményben a Petőfi nyomán született Kacsóh Pongrác-daljátéknak Iluska a női főszereplője, de nem ez a legfontosabb.) Akkor Halász János államtitkár reagált az interpellációra, kitért Alföldi működésére is.
Kétségtelenül vicces, amikor egy miniszter, egy államtitkár és egy ellenzéki képviselő színdarabokról, ízlésbeli kérdésekről vitatkozik az országgyűlés plenáris ülésén. Lassanként talán szóba lehetne hozni a kortárs hazai képzőművészetet, a komolyzenét is. A Jobbik kezdeményezésére már el is indult a Ház ezen az úton: néhány hete Thomas Mann, Spiró György és Kertész Imre írói munkássága volt terítéken, Németh Zsolt jobbikos képviselő dühödt hangon emlékezett meg az utóbbi kettőről.
A törvényhozók közti esztétikai összecsapásoknak egyébként – ne legyen meglepődve senki – régi hagyománya van minálunk. A húszas-harmincas években az ellenzék hasonló módon támadta az akkori Nemzeti Színházat. Hevesi Sándor igazgató ellen az volt a vád, hogy „a világ legnagyobb zseniit ortopédiában részesítette”, kifogásolták „a Nemzeti erkölcsi levegőjét”, de furamód azt is, hogy például Németh Antal „a reális Ibsen darabjaiban áttetsző falakat alkalmaz”.
Kevésbé vicces viszont a hosszú idő óta folyó, Alföldit személyében, magánéletében, s nem művészetében támadó ízléstelen internetes kampány. Amit nem mondhat ki Pörzse Sándor és a Jobbik többi képviselője a szalonképtelenség vádja nélkül a parlamentben, azt megteszik helyettük a talpas mozgalmárok, legtöbbször névtelenül, pergőtűzszerűen, sokszor útszéli stílusban.
Alföldi Róbert Nemzeti Színházzal kapcsolatos többször is kifejtett elgondolásait lehet támadni vagy vitatni. Magam sem értek egyet sok gondolatával. De ugyanakkor a radikálisok hajtóvadászatra emlékeztető támadássorozata többek között keresztény és konzervatív szempontból is elfogadhatatlan.
Ha pedig már szóba került a pergőtűz, hadd idézzem Németh László egy kijelentését, amelyet egy korábbi nemzeti színházi igazgató, Németh Antal elleni, éppen mérsékelt konzervatív, enyhén baloldali oldalról érkező támadás idején tett: „Nem szeretek pergőtűzben az egyik ágyú lenni. Inkább engem akasszanak, mint én akasszak.” Nem elvetendő erkölcsi alapgondolat a jelenlegi helyzetben sem. Mindkét félnek érdemes átgondolnia. A parlament pedig inkább foglalkozzon országos ügyekkel, mint esztétikai kérdésekkel.