Nagy vihart kavart szakmai berkekben az az interjú, amelyet Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek (MVM) egykori vezérigazgatója adott a múlt héten lapunknak. A szakember nem kevesebbet állított, mint hogy a külföldi tulajdonban lévő áramszolgáltatók olyan szolgáltatásokat vásárolnak anyavállalataiktól, amelyek mára indokolhatatlanok, s ha tiszta lapot nyitnánk a költségek felülvizsgálatában, akár másfél forinttal is olcsóbb lehetne a villamos energia kisfogyasztói ára. Mi a véleménye erről az állításról?
– Igencsak meglepett Mártha Imre, hiszen gyakorlatilag a magyar állam törvényben rögzített árképzési mechanizmusát bírálja. Ez azért is furcsa, mert amikor még az MVM vezérigazgatója volt, emlékeim szerint nem élt ilyen kritikával. De térjünk vissza a lényegre, hogy tudniillik milyen szolgáltatásokat vásárolunk és kitől. Az Elmű–ÉMÁSZ-csoportnak három nagy tulajdonosa van. Egy német iparági befektető, az RWE, a Baden-Württemberg tartomány kezelésében lévő EnBW és a magyar állam cége, az MVM. Az a részvényes, amellyel a legnagyobb szerződésállománnyal rendelkezünk, az MVM. Ettől a társaságtól vásároljuk az egyetemes szolgáltatási szektornak szükséges árammenynyiség egészét. Ez évente öt-hat terrawattórányi villamos energiát jelent, s nagyon jó a kapcsolatunk a társasággal. Ami pedig a másik két részvényest illeti: az Elmű– ÉMÁSZ-csoportra nézve egyszerűen nem igaz, hogy a magyarországi áramszolgáltatók szoros beszállítói kapcsolatban állnának külföldi tulajdonosaikkal.
– Egyszóval az Elmű és az ÉMÁSZ nem vásárol felesleges, a ’95-ös privatizáció idején idehaza nem létező, de azóta már Magyarországon is elérhető szolgáltatásokat Németországból?
– Jól ismerem a privatizációs szerződéseket, 1995 és 2005 között a német oldalról, az RWE osztályvezetőjeként, majd főosztályvezetőjeként figyelemmel kísértem, mi történik Magyarországon. A magánosítás tiszta részvényvásárlási szerződés volt, az állítólagos felesleges díjelemek pedig már akkor sem léteztek. 2009-ben kötöttünk ugyan egy azóta is élő informatikai szerződéscsomagot egy, a konszernhez tartozó, ámde Magyarországon működő társasággal, de ennek is oka volt. Az Európai Unió ugyanis olyan szigorú követelményeket támaszt a számlázási rendszerekkel szemben, amelyeknek csak egy külsős szerződéssel tudtunk megfelelni, és tudtommal egyetlen tisztán magyar tulajdonú társaság sem képes ellátni ezt a feladatot. Egyébként már dolgozunk azon, hogy ezt a munkát is házon belülre hozzuk, oda, ahol az összes többi tevékenységet is végezzük. Sem az emberi erőforrások menedzselésében, sem a kontrollingban, vagyis a Mártha Imre által is nevesített területeken nem veszünk igénybe külsős szolgáltatást. Magyar munkatársak dolgoznak nálunk.
– Igaz ez az Elmű és az ÉMÁSZ számos leányvállalatára is?
– Igaz. Az egy szem informatikai szerződéscsomagon kívül egyébről nem tudok beszámolni, mert nem létezik más. A magyar kollégákkal együtt vezetjük ezeket a társaságokat is. Egyébként pedig fontosnak tartom egyértelművé tenni, hogy az áram árát és az egyetemes szolgáltatás költségelemeit nem mi határozzuk meg, hanem az állam szabályozó hatósága, vagyis a Magyar Energia Hivatal (MEH). És a MEH időről időre felülvizsgálja az elismerhető költségeinket is – egyébként részben uniós előírásoknak megfelelően.
– Milyen dokumentumokat kell benyújtani ehhez a felülvizsgálathoz? Be kell-e mutatniuk például a főkönyvet, amelyből tételesen kiderül, hogy mire költöttek egy adott esztendőben?
– Minden olyan dokumentumot be kell nyújtanunk, ami a költségeinkkel kapcsolatos. Ráadásul ne felejtsük el, hogy az Elmű és az ÉMÁSZ, egyedüliként a magyarországi áramszolgáltatók között, tőzsdén is jegyzett társaság. Így kötelességünk nyilvánosságra hozni éves és negyedéves beszámolóinkat egyaránt. Ezenkívül a MEH úgynevezett szegmensbeszámolókat is elvár tőlünk, tehát a hálózati társaságaink is kötelesek bemutatni a számaikat. A hivatalnak továbbá joga van ahhoz, hogy bármikor megvizsgálja a könyveinket. Bármilyen adatot bekérhet, a helyszínen is tarthat ellenőrzést, szóval az energiahivatal hasonló jogosítványokkal rendelkezik, mint mondjuk az adóhatóság. Kiszállhat, és ki is szokott szállni helyszíni ellenőrzésre.
– Kijelenthetjük, hogy önök pont olyan költségstruktúrával dolgoznak, mint például egy Essen környéki regionális áramszolgáltató?
– Természetesen a német személyi költségek magasabbak, ettől eltekintve összevethető a konszern szolgáltatóinak költségstruktúrája. A csoporton belülről is komoly nyomás nehezedik ránk azért, hogy csökkentsük kiadásainkat. Egyébként amíg Németországban a bér-, Magyarországon az ügyfélszolgálati költségek magasak. Nyugaton, de a környező országokban sem kell annyi ügyfélszolgálatot üzemeltetni a fogyasztók számának függvényében, mint Magyarországon. De természetesen megfelelünk ennek az előírásnak.
– Az áram végfogyasztói ára meglehetősen sok elemből tevődik össze. Önök melyik részköltségben látják a csökkentés lehetőségét?
– A kötelező áramátvétel rendszere közismert probléma, a kormány is foglalkozik vele. Komoly megtakarítási lehetőséget látok az adminisztráció csökkentésében is. Összességében azonban az a fő gond, hogy míg a magyarországi áramárak a nyugat-európaihoz közelítenek, az emberek bére jelentősen elmarad a nyugati szinttől. A fizetési hajlandóságon, vagyis inkább képességen ez jól látszik.
– Ha már itt tartunk, árulja el, mekkora most a két társaság kilencven napon túli kintlévősége?
– Tavaly a leírt követeléseink 4,3 milliárd forintot tettek ki. Sajnos a tendenciákból arra következtethetünk, hogy az idén ez ötmilliárd forint fölé emelkedik majd, s a követelésállomány növekedésének okát elsősorban a közintézmények pénzügyi problémáiban látjuk.
– Kórházakról, iskolákról beszélünk?
– Igen. És rendőrkapitányságokról, múzeumokról, közösségi tulajdonú vízszolgáltatókról. Ez számunkra is nehéz helyzetet teremt, mert nyilvánvaló, hogy mondjuk egy kórházat nem fogunk kikapcsolni a szolgáltatásból számlatartozás miatt. Ugyanakkor azt sem tehetjük meg, hogy a behajthatatlan követelésekre hivatkozva visszafogjuk a beruházásainkat, mint ahogy az ágazati különadó ellenére sem korlátoztuk a fejlesztéseinket. A válság ellenére sem váltunk meg egyetlen munkatársunktól sem, sőt kétszáz új embert vettünk fel. Természetesen, mint minden üzleti vállalkozás, az Elmű és az ÉMÁSZ is profitot akar termelni a tulajdonosainak, de semmiféle extraprofitról nem beszélhetünk.
origo.hu
Magyar Péter telefont lopott: Brüsszelben meg akarják menteni
