Svéd kettős mérce Magyarország megítélésében

Stockholmban április elején a svéd akadémia és a PEN Klub rendezésében került sor arra a rendezvényre, amelyet, mint utólag kiderült, maguk a szervezők sem tudtak minek minősíteni. Meghirdették mint panelbeszélgetést, majd a közönségből felszólalni akarókat elhallgattatták, valamint akadályozni akarták a Magyar Televízió részvételét. A botrányosra sikeredett rendezvényt utólag előadásnak akarták beállítani, és különböző sajtóorgánumokban végül ellentmondásos nyilatkozatokba keveredtek.
E rendezvény témája az új magyar médiatörvény, pontosabban az, hogy az miként korlátozza a szólás-, valamint a sajtószabadságot, csorbítja a demokráciát és vezeti a diktatúra felé Magyarországot. A rendezvény főszereplői ismert honfitársaink voltak: a már többször is botrányba keveredett és Magyarországon jogerősen is pert vesztett Bolgár György, a máramarosszigeti születésű, de 1945 óta Svédországban élő Hédi Fried is. A panelbeszélgetésen továbbá bemutattak egy filmfelvételt a magát nem magyarnak valló, Berlinben élő Kertész Imre íróval. A rendezvény hangneme nem volt kíméletes a médiatörvénnyel szemben, a felszólalók egymáshoz intézett kérdéseikkel csak megerősítették aggodalmaikat, egy új Fehéroroszországot vizionáltak. Tették mindezt ugyanolyan módon, mint a svédországi balliberális Dagens Nyheter napilapban a rendezvényt megelőző hónapokban megjelentetett tucatnyi támadó és vádló jellegű írás is. Mind a rendezvényen, mind a Dagens Nyheterben megjelentetett irományokban is sokszor eltértek a témától, szerintük Magyarországon vulkáni erővel tör fel az antiszemitizmus, a cigánygyűlölet. Radikális jobboldalnak nevezték a Fideszt, és szigorúan kerülték az MSZP–SZDSZ által okozott gazdasági és morális süllyedés témáját. Szó esett a kultúra terén megcsorbított jogokról, a zenészeket, rádiósokat korlátozó és elhallgattató médiatörvényről. A Dagens Nyheter írásainak gyakori szerzője Ervin Rosenberg honfitársunk, valamint a rendezvényen megszólaló szervezők, szerkesztők és előadók már hónapok óta tudni vélik, hogy mi fog következni Magyarországon. Például a szólás- és sajtószabadság korlátozása, valamint az abortusztilalom.
A fentieket már mindannyian tudjuk, olvastuk, láttuk és hallottuk. Ezerszer, újra és újra. Kis kitérő: több svédországi hiphop- és rapművész a napokban mozgalmat indított el Svédországban, arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a svéd rendőrség, valamint befolyásos magánszemélyek is megakadályozzák és betiltják fellépéseiket. Szövegeiket narkotikumokat reklámozó tartalmuk miatt, illetve vulgáris jellegük okán elítélendőnek, a hallgatóság számára nem megfelelőnek tartják. A művészek szerint szó sincs erről, egyszerűen a saját és környezetük hétköznapjait próbálják hallgatóságuk számára átadni, úgy ahogy az a valóságban van, szépítések és ferdítések nélkül. Január 7-én írta a svéd Aftonbladet nevű napilap, hogy Magyarországon Ice-T dalait nem sugározhatja a magyar rádió este 9 óra előtt, mert azoknak a szövege károsítja a gyerekeket és a fiatalokat az országban. „A törvény, ami ezt lehetővé teszi, egy diktátort is iriggyé tehet”, írta Lena Melin újságíró. Továbbá úgy gondolja, hogy a 650 000 eurós büntetés, amit például a Tilos Rádió kaphat azért, mert 2009 szeptemberében 17.30-kor Ice-T volt hallható a csatornán, a médium végét is jelentheti, mivelhogy képtelen ekkora összeget kifizetni.
Itt érünk el eme írás lényegére. Tegye fel magának a kérdést mindenki, hogy most akkor mi is történik? A svéd média Magyarországgal foglalkozik, újra és újra, lejárató kampányának úgy tűnik soha nem lesz vége, miközben az ő saját, országon belüli problémáit szőnyeg alá söpri, alig tesz említést róla, vagy olyan fényben állítja be, hogy úgy tűnjön, annyira nem fontos, hogy bővebben foglalkozzanak vele.
Teszi ezt akkor, amikor egy svéd rasszista Malmőben húsz alkalommal lőfegyverrel támadt külföldi származású svéd állampolgárokra, mely támadásnak 3 halálos áldozata volt, és csak a szerencsén múlott, hogy nem több. Teszik ezt akkor, amikor a svéd hatóságok úgy fordították vissza a magyarországi Mohácsról idejövő romákat a malmői reptérről, hogy be sem engedték őket az országba. Teszik ezt akkor, amikor a román, a magyar, a bolgár és más európai országból érkezett koldusokat kiutasítják, annak ellenére, hogy ez törvényellenes minden EU-s előírás szerint. Végül teszik ezt akkor, amikor a svéd rendőrség betiltja a Labyrint nevű együttes fellépését Växjö, illetve Värnamo városában, mert annak a dalszövege morálisan nem megfelelő a hallgatóság számára.
Nem volt fontos 2006-ban az őszödi beszédről említést tenni, nem volt fontos 2006 októberében bővebben foglalkozni a rendőrbrutalitással, vagy az azt nemrég tagadó Heller Ágnes nyilatkozataival.
A művészek maguk a következőképpen nyilatkoznak:
Carlito: A svéd hiphop elleni cenzúra végül is nem a narkotikumokról, a szexről vagy az erőszakról szól, hanem a kirekesztésről, diszkriminációról és legtöbbször nem akárkit tiltanak le, hanem híres hiphopzenészeket (Petter, Mange Schmidt, Maskinen vagy Snook).
Bröderna Salazar: Miért csak azok a hiphop- énekesek vannak letiltva, akik véleményt nyilvánítanak a rasszizmusról, a rendőrbrutalitásról és kirekesztésről? A rendőrség felvette a kapcsolatot Martin M. labdarúgóval, aki neves zenészekkel akarta a bajnoksági aranyérmét megünnepelni, meghívottai közül a következő művészek nem léphetnek fel: Carlito, Labyrint és Kartellen.
Még egyszer kérem, hogy tegye fel magának a kérdést mindenki: mi is történik Európában? Egyes országok lapjai más ország belügyeivel foglalkoznak, hazugságokkal, ferdítésekkel azokat lejáratni próbálják, miközben a saját országukban történő néha radikálisabb és durvább jogkorlátozásokat, kizárást, támadásokat gyakorlatilag meg sem említik. Ki áll ennek a háta mögött és miért? Egyértelműen nem a szólásszabadságról vagy médiaszabadságról beszélünk, hiszen akkor ezen országok, mint ez esetben Svédország, ugyanúgy próbálná megvédeni az itteni szólásszabadságot, médiaszabadságot, mint a magyarországit vagy akármelyik másik országét. Hol van ilyenkor a sok álszent demokráciaharcos? Miért nem ír 2-3 oldalas cikkeket ilyenkor Ervin Rosenberg, Bolgár György, vagy nyilatkozik Kertész Imre, netán Fischer Ádám, vagy védi meg művésztársait Schiff András? Nem ír terjedelmes cikkeket Annika Ström Melin vagy Lisa Bjurwald sem. Pedig szerintük ők a demokraták, ők az igazi harcosai az egyenjogúságnak, a szólás- és a sajtószabadságnak.
De nem teszik meg, mert hiszen nem is ez a cél. Nem demokraták ők, nem védik a szólásszabadságot. A saját érdekeiket, a saját véleményüket védik, semmi mást. A fegyver az ő kezükben van, és szorgosan használják is, mindenre és mindenkire lövöldöznek, akik nem az ő ízlésüknek, általuk felállított normáknak megfelelően él, viselkedik vagy gondolkodik, netán véleményt próbál nyilvánítani.

A szerző logisztikus