Tartós hullám: Amélie, a fodrász

A nyár francia romantikus filmjében Ámor egy fodrászüzletbe kopogtat be, ahol a vígjátékok receptje szerint félreértések sora nehezíti a szerelmesek egymásra találását. Audrey Tautou ismét nagy, ártatlan szemekkel hálózza be a nézőket.

Hiába minden egyéb próbálkozás: amióta Jean-Pierre Jeunet felfedezte a filmvilágnak Audrey Tautou-t az Amélie csodálatos élete című filmmel, a bájos francia színésznő – minden próbálkozása ellenére – leginkább a romantikus vígjátékokban mozog otthonosan. A Mosás, vágás, ámításban egy fodrászüzlet társtulajdonosát alakítja, hajköltemények születése felett bábáskodik, és őrzi a hétköznapi pletykázás agoráját.
Üzletvezetőként Émilie (s innen tényleg csak egy ugrás az Amélie) nemcsak a bölcs, hallgató nő szerepét vállalja magára, de problémamegoldásban is igyekszik jeleskedni. Egyedül a családon belül vall csődöt: apja ugyan évek óta elhagyta egy fiatalabb nő kedvéért a feleségét, de a lány nem képes az elszakadást elfogadtatni a reménykedő anyával. Ráadásul Émilie is szingli, bár egy titkos hódoló lovagias szerelmes levéllel kecsegteti. A lány azzal próbálja meg feldobni az anyja életét, hogy továbbítja neki a szerelmes sorokat, felforgatva nemcsak az ő és saját életét, de a hódolóét is, aki történetesen a fodrászüzlet mindenese. A Mosás, vágás, ámítás bohó romantikus vígjáték, amelyben ugyan a rút békából nem lesz daliás királyfi, de a filmbeli párhuzam mégis erre a klisére kacsint. Nehezen hihető, hogy a diplomaták és miniszterek tolmácsa a nemzetközi politikától elmenekülve éppen egy kis fodrászat ezermestereként akar elhelyezkedni, s a főnöknő iránt érzett szerelme elegendő ok a maradásra. A férfi a remélt cél érdekében vállalja a csábító szerepét az anya életében, miközben a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Az itthon a Drágaságom és a Csak ön után! című, habkönnyű romantikus komédiáiról ismert rendező, Pierre Salvadori filmjének célja kétségtelenül a szingliknek címzett vigasznyújtás. A boldogulást vagy a belső lelki nyugalmat előbb-utóbb mindenki megtalálja, ha türelmesen vár – sugallja a nem éppen eredeti konklúzió. Filmje olyannyira egyszereplős, hogy Tautou többször egyedül szerepel egy-egy jelenetben, az pedig a legritkább esetben fordul elő, hogy nem látszik. Feladata a sematikus érzelmi állapotok kifejezésében merül ki, az idézett párkapcsolati közhelyek pedig vélhetőleg jól ismertek a film célközönsége előtt. Ha máshonnan nem, a korábbi Tautou-filmekből.
(Mosás, vágás, ámítás – színes, feliratos francia film, 105 perc, 2011. Rendező: Pierre Salvadori. Forgalmazó: Szuez Film Kft.)