Új egység

Ha jól számolok, akkor a mai napon jár le a Demokrata Párt hivatalos bejegyzése elleni fellebbezési lehetőség törvényes határideje, úgyhogy holnaptól azok is, akiknek generális kifogásaik lennének az új párt ellen, kénytelenek lesznek zokszó nélkül együtt élni vele, utólagos reklamációnak helye nem lesz. Nagy dolog ez, mert mint említettem már, ilyen párt nem született még erre a nyomorú sártekére, s a világ haladó szellemű tömegei már csak a megszűnésének örvendeznének jobban, hiszen az azt jelentené, hogy beleolvadt a szocialista pártba, ami annak az eseménynek lenne egyenes következménye, hogy a szocialisták a demokratikus politizálás rögös, de felemelő útjára léptek. Ugyanis az MSZP huszonkét éve (jogelődjeit is számba véve kilencvenhárom éve) nem leli a demokrácia ösvényét, lépkedjék bár a lenini, netán a gyurcsányi úton. De sebaj, megjelent a Demokrata Párt, annak tizenkét fős tömegei ismerik a helyes irányt, s puszta jelenlétük elgörgeti az összes akadályt a demokrácia útjából.
Ám ezek a nagyszerű történések sem nyújtanak egyértelmű garanciát arra, hogy holnaptól a demokraták, akárcsak a ’89-es demokraták némileg szűkebb körének élete, csupa móka és kacagás lészen, s küszöbön állna az örökös béke és boldogság, a széthúzás ütötte fel fejét soraikban, ami nagyon hasonlít a féltékenység zöld szemű szörnyéhez.
Mondta is a demokraták legdemokratábbja, Gyurcsány Ferenc, hogy a beijedt régiek folytatnak hatalmi harcot, mert félnek, hogy egyszer vége lesz a nagy túlélésnek, s a főnök mellett menniük kell nekik is. Ezek a régiek mindenkit kiszolgáltak, csak hogy pozícióba maradhassanak, mert az a képzetük van, hogy ők a baloldal, ők a párt. De ez nem igaz ám, mondta a legdemokratikusabb demokrata, ezért van új egységre szükség a pártban, amelynek szellemében már meg is alakult a Demokratikus Koalíció nevű platform, természetesen az ő vezetésével, s amely tömörülés oly nagyon szívén viseli az új egység kérdését, hogy még a pártszakadást sem tartaná túl nagy árnak érte. Első lépésként egy pártszavazási kezdeményezéssel rukkolt elő a platform, amelynek részletei még nem tisztázottak, de annyi már a puszta felvetés nyomán kiderült, hogy az MSZP jelenlegi formájában nemcsak a kormányzásra alkalmatlan, hanem az ellenzéki szerepre is.
A pártszavazás egy roppant demokratikus aktus lenne, megkérdeznék az egész tagságot, a tervek szerint olyanokról, hogy a párt továbbra is olyan korrupt legyen-e, mint eddig, vagy nem, meg hasonló bonyolult, demokratákhoz illő dilemmákról. S persze a legfontosabb kérdésről, hogy a továbbiakban a tagság válaszsza-e a vezetőket, vagy a tagság továbbra is csak vezetőválasztókat válasszon, miként az a képviseleti demokráciákban oly fényesen hol bevált, hol nem. Az MSZP választmánya ma dönt az országos pártválasztás elrendeléséről, illetve megtagadásáról. Az esetleges kérdések csak a választmány döntésének fényében nyerik el végső formájukat. Ha elutasítják a kezdeményezést, kényes, kemény, lényegretörő kérdésekre nem kell válaszolni, ha elfogadják, mindegy, mire válaszolnak. Ugyanis pillanatnyilag nem tudják a párt hivatalos taglétszámát (a felének a szavazata kell az érvényességhez), ezért akármennyien szavaznak majd, mindig lesz lehetőség arra, hogy érvénytelennek nyilvánítsák, így biztosítva, hogy a népakarat mindenképpen diadalmaskodjék. Nem mondom, hogy a tagság létszámát illetően forduljanak lapunkhoz, mert a Demokratikus Koalíció Platform létszámának közlése után kiderült, hogy a platform személyiségi jogaiba gázoltunk, így nem csoda, ha senki nem meri tudni, hogy mennyien vannak az MSZP-ben, mert a végén még bűncselekményt valósítanak meg. Mindenesetre bármilyen határozatot hozzon is az MSZP választmánya, a demokrácia mindenképpen erősödni fog (a baloldalon). A Demokrata Párt erre hivatott, vagy beleolvad a gyurcsányi új egységbe, vagy befogadja az MSZP-ből kirúgott új egységet, egy dolog biztos: a Fidesznek 2014-ben nem sok esélye marad.