Új leosztás a rablórömiben

Storcz Botond szövetségi kapitány a racicei Világkupa után szétkergette a Dombi Rudolf, Szalai Tamás, Gyökös Lajos, Boros Gergely kajak négyest, s a folytatásban a Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kucsera Gábor, Boros Gergely kvartettbe veti bizalmát. Végre! – kiálthatnak fel sokan a sportágon belül, hiszen megalapozott a remény, hogy négy év meddő kísérletezései és marakodásai után ez a négy ember a 2007-ben megszakadt hagyományoknak megfelelően képviseli majd a magyar színeket a világversenyeken. Mégis súlyos szakmai és még súlyosabb erkölcsi aggályok merülnek fel az egység összeállítását illetően.

Először persze azt érdemes tisztázni, miért újságcikkre érdemes téma egyáltalán a magyar férfi kajak négyes. A kajak-kenu az elmúlt másfél évtized legsikeresebb magyar sportága (az 1896-as kezdetektől számítva is a harmadik a hazai ötkarikás rangsorban a vívás és az úszás mögött). A férfi kajak ugyan csak az egyik a három szakág közül, de minden szempontból a legtekintélyesebb. Egy ország erejét a sportágban leegyszerűsítve a férfi négyesen keresztül mérhetjük le a legkönnyebben. Magyar szempontból az előző öt olimpián szerzett három aranyhoz (1988, 2000, 2004) és két ezüsthöz (1992, 1996) képest ezért is volt keserű csalódás a pekingi ötödik hely. Ami akkor és ott is lehetett volna legalább bronz, ha a torzsalkodás nem forgácsolja szét az erőket.
A Peking után kinevezett Storcz Botond szakmai koncepciójában többek között világos válogatási elvek foganatosításával az egység megteremtését ígérte. Nézzük, mire jutott! 2009-ben – a fiatalítás jegyében – olyan egységet nevezett a hazai válogatóra, amelyet másik kettő is megelőzött. Többek megütközésére például kihagyta a szövetségi hajóból Gyökös Lajost, aki – az akkor a szólózást választott – Kucsera mögött egyesben a legjobb, tehát elméletileg a négyes legerősebb embere volt, azaz lehetett volna. Kifogásként az merült fel vele szemben, hogy nem alkalmas a csapathajós együttműködésre. Tavaly Dombi, Kökény, Szalai és Hadvina képviselte a színeinket, ám a biztató Eb-ezüst után a vb-n a döntőbe sem jutottak be. A már tavaly év végén megkezdett közös tesztek alapján erre az idényre a Szalai, Gyökös, Kucsera, Boros kvartett élvezte a kapitány bizalmát. Azaz néhány hónapon belül három ember is kicserélődött, ami vagy a régi, vagy az új felállás hitelességét vonja kétségbe. Az már szinte mellékes, hogy Szalai nem vérbeli sztrók, de örömteli, hogy túl a harmincon Gyökös legalább megtanult a négyesben lapátolni. Az idei első válogató után mégis fel kellett forgatni az egységet. Dombi egyesben és párosban (Kökény Rolanddal) is győzött, ám a négyesbe szeretett volna be-, pontosabban visszakerülni, ahonnan nem is lehetett kihagyni. Betegség miatt Kucsera nem indult a hazai erőpróbán, így állt össze a már említett Dombi, Szalai, Gyökös, Boros legénység. A fiúk gyakorlatilag közös gyakorlás nélkül nem jutottak fináléba Racicében, igaz, futamról futamra javultak, s a B döntőben evezett idővel az A-ban harmadikok lettek volna. Ha korábban szinte mindenki, talán ők is kaphattak volna még egy esélyt, netán érdemes lett volna kipróbálni, a hajó hogyan siklik Kucserával, esetleg Kökénynyel; ám a kapitány gyökeresen új megoldást választott.
Ami formailag úgy néz ki, az idei eredmények alapján második számú Kammerer, Vereckei kettes – amelynek tagjai deklaráltan ki akarnak, vagy legalábbis hétfőn még ki akartak tartani a párosozás mellett – köré építik a négyest, szemben az első számú Dombi, Kökény duóval, úgy, hogy Dombi és Kökény is elsősorban a négyesbe szeretett volna beülni.
Agyrém – jegyezhetnénk meg, ha nem tudnánk, milyen érdekek feszülnek a háttérben. Gyökös alkalmasságát mindenekelőtt a kapitánnyal tavaly felettébb kritikus szegedi lobbi ereje határozza meg. Azzal minden szakmabeli tisztában van, csak az a hajó lehet eredményes, amelyikben utolsó emberként Boros vagy Kucsera benn ül; azzal az előnnyel is jár, ha ők bérlik ki a harmad beülőt is, hogy nemcsak ezt az egységet erősítik, hanem a riválisokat is gyengítik. Kammerer és Vereckei két olimpiai arannyal bizonyította rátermettségét ebben az egységben, a tavalyi vb-n ráadásul csak ők értek el értékelhető eredményt – párosban. A kapitány győzködte is őket, üljenek át a négyesbe, ám nekik egészen a hét végi kudarcig – a Világkupán hetedik hely – nem akaródzott meghozni ezt az elhatározást. Most nagyon úgy tűnik, a négyesbe menekülnek. Az már szóra sem érdemes, Kucsera úgy ülhet be a hőn áhított négyesbe, hogy versenyen az idén még csak nem is indult.
Mindezek dacára könnyen lehet, hogy a Kammerer, Vereckei, Kucsera, Boros a létező legjobb felállás. Csak éppen – nem szép, de divatos kifejezéssel élve – nehezen kommunikálható. Aligha véletlen, hogy a sportág minden rezdüléséről hírt adó szövetségi hírlevél hivatalosan még csak be sem számolt erről a fontos döntésről. Miközben az elmúlt napokban arról is értesülhettünk, hogy „Römi sárkányosai utazhatnak Kínába”.
A römi idehaza is folytatódik a korábban válogatóként tisztelt „helyezkedőn”. Immár nyílt lapokkal. Továbbra is a rablóváltozat szerint.