Új leosztás a rablórömiben

Storcz Botond szövetségi kapitány a racicei Világkupa után szétkergette a Dombi Rudolf, Szalai Tamás, Gyökös Lajos, Boros Gergely kajak négyest, s a folytatásban a Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos, Kucsera Gábor, Boros Gergely kvartettbe veti bizalmát. Végre! – kiálthatnak fel sokan a sportágon belül, hiszen megalapozott a remény, hogy négy év meddő kísérletezései és marakodásai után ez a négy ember a 2007-ben megszakadt hagyományoknak megfelelően képviseli majd a magyar színeket a világversenyeken. Mégis súlyos szakmai és még súlyosabb erkölcsi aggályok merülnek fel az egység összeállítását illetően.

2011. 06. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Először persze azt érdemes tisztázni, miért újságcikkre érdemes téma egyáltalán a magyar férfi kajak négyes. A kajak-kenu az elmúlt másfél évtized legsikeresebb magyar sportága (az 1896-as kezdetektől számítva is a harmadik a hazai ötkarikás rangsorban a vívás és az úszás mögött). A férfi kajak ugyan csak az egyik a három szakág közül, de minden szempontból a legtekintélyesebb. Egy ország erejét a sportágban leegyszerűsítve a férfi négyesen keresztül mérhetjük le a legkönnyebben. Magyar szempontból az előző öt olimpián szerzett három aranyhoz (1988, 2000, 2004) és két ezüsthöz (1992, 1996) képest ezért is volt keserű csalódás a pekingi ötödik hely. Ami akkor és ott is lehetett volna legalább bronz, ha a torzsalkodás nem forgácsolja szét az erőket.
A Peking után kinevezett Storcz Botond szakmai koncepciójában többek között világos válogatási elvek foganatosításával az egység megteremtését ígérte. Nézzük, mire jutott! 2009-ben – a fiatalítás jegyében – olyan egységet nevezett a hazai válogatóra, amelyet másik kettő is megelőzött. Többek megütközésére például kihagyta a szövetségi hajóból Gyökös Lajost, aki – az akkor a szólózást választott – Kucsera mögött egyesben a legjobb, tehát elméletileg a négyes legerősebb embere volt, azaz lehetett volna. Kifogásként az merült fel vele szemben, hogy nem alkalmas a csapathajós együttműködésre. Tavaly Dombi, Kökény, Szalai és Hadvina képviselte a színeinket, ám a biztató Eb-ezüst után a vb-n a döntőbe sem jutottak be. A már tavaly év végén megkezdett közös tesztek alapján erre az idényre a Szalai, Gyökös, Kucsera, Boros kvartett élvezte a kapitány bizalmát. Azaz néhány hónapon belül három ember is kicserélődött, ami vagy a régi, vagy az új felállás hitelességét vonja kétségbe. Az már szinte mellékes, hogy Szalai nem vérbeli sztrók, de örömteli, hogy túl a harmincon Gyökös legalább megtanult a négyesben lapátolni. Az idei első válogató után mégis fel kellett forgatni az egységet. Dombi egyesben és párosban (Kökény Rolanddal) is győzött, ám a négyesbe szeretett volna be-, pontosabban visszakerülni, ahonnan nem is lehetett kihagyni. Betegség miatt Kucsera nem indult a hazai erőpróbán, így állt össze a már említett Dombi, Szalai, Gyökös, Boros legénység. A fiúk gyakorlatilag közös gyakorlás nélkül nem jutottak fináléba Racicében, igaz, futamról futamra javultak, s a B döntőben evezett idővel az A-ban harmadikok lettek volna. Ha korábban szinte mindenki, talán ők is kaphattak volna még egy esélyt, netán érdemes lett volna kipróbálni, a hajó hogyan siklik Kucserával, esetleg Kökénynyel; ám a kapitány gyökeresen új megoldást választott.
Ami formailag úgy néz ki, az idei eredmények alapján második számú Kammerer, Vereckei kettes – amelynek tagjai deklaráltan ki akarnak, vagy legalábbis hétfőn még ki akartak tartani a párosozás mellett – köré építik a négyest, szemben az első számú Dombi, Kökény duóval, úgy, hogy Dombi és Kökény is elsősorban a négyesbe szeretett volna beülni.
Agyrém – jegyezhetnénk meg, ha nem tudnánk, milyen érdekek feszülnek a háttérben. Gyökös alkalmasságát mindenekelőtt a kapitánnyal tavaly felettébb kritikus szegedi lobbi ereje határozza meg. Azzal minden szakmabeli tisztában van, csak az a hajó lehet eredményes, amelyikben utolsó emberként Boros vagy Kucsera benn ül; azzal az előnnyel is jár, ha ők bérlik ki a harmad beülőt is, hogy nemcsak ezt az egységet erősítik, hanem a riválisokat is gyengítik. Kammerer és Vereckei két olimpiai arannyal bizonyította rátermettségét ebben az egységben, a tavalyi vb-n ráadásul csak ők értek el értékelhető eredményt – párosban. A kapitány győzködte is őket, üljenek át a négyesbe, ám nekik egészen a hét végi kudarcig – a Világkupán hetedik hely – nem akaródzott meghozni ezt az elhatározást. Most nagyon úgy tűnik, a négyesbe menekülnek. Az már szóra sem érdemes, Kucsera úgy ülhet be a hőn áhított négyesbe, hogy versenyen az idén még csak nem is indult.
Mindezek dacára könnyen lehet, hogy a Kammerer, Vereckei, Kucsera, Boros a létező legjobb felállás. Csak éppen – nem szép, de divatos kifejezéssel élve – nehezen kommunikálható. Aligha véletlen, hogy a sportág minden rezdüléséről hírt adó szövetségi hírlevél hivatalosan még csak be sem számolt erről a fontos döntésről. Miközben az elmúlt napokban arról is értesülhettünk, hogy „Römi sárkányosai utazhatnak Kínába”.
A römi idehaza is folytatódik a korábban válogatóként tisztelt „helyezkedőn”. Immár nyílt lapokkal. Továbbra is a rablóváltozat szerint.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.