A Bizottság a Műcsarnokba megy

Nagyszabású kiállítást rendez a Műcsarnok szeptember 3. és november 13. között „Sírba visztek” – A Bizottság a Műcsarnokba megy címmel a szentendrei Vajda Lajos Stúdió autodidakta képzőművészei által létrehozott, a nyolcvanas évek hazai ellenkultúrájának egyik jelképévé vált zenekar történetéről.

P. Szabó Ernő
2011. 07. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A csehovi dramaturgia szerint rendezték meg a napokban a Műcsarnokban a szeptember 3. és november 13. között sorra kerülő „Sírba visztek” – A Bizottság a Műcsarnokba megy című kiállítás sajtótájékoztatóját. Csehov szerint ugyanis, ha a színpadon a darab kezdetén egy puska látható, akkor annak a darab végére el kell sülnie. A sajtótájékoztató elején a fekete terítővel letakart asztalon egy kisméretű fedeles piros fazék volt látható, amelyről a tájékoztató végére kiderült, hogy igen nagyot képes szólni. A nyolcvanas évek hazai ellenkultúrájának egyik jelképévé vált zenekar hatalomhoz való viszonyát jól érzékelteti az a fénykép, amely egy hosszú asztal és az asztal közepére helyezett piros lábas mögött ülve ábrázolja az együttes tagjait fehér ingben, fekete öltönyben, fekete nyakkendőben. „Mi vagyunk a Bizottság! Mi mondjuk meg, hogy mi a jó!” – így kommentálták az akciót, amelyről az együttes 1980-ban a nevét kapta, s hogy a hatalomnak címzett üzenet iróniája még élesebb legyen, a név elé odatették az A. E. rövidítést is, amely Albert Einstein nevéből származott.
Hogy hogyan lehet látványos, nagyszabású kiállításon felidézni a zenekar működésének alig fél évtizedes történetét, arról újabb, de nem teljesen váratlan fordulatként a sajtótájékoztatón a Műcsarnok vezetőin, a tárlat kurátorain (Gulyás Gáboron és Készman Józsefen kívül) három idősebb, fehér ingbe, fekete öltönybe és nyakkendőbe öltözött úr (az együttes képzőművész tagjai) cserélt gondolatot a hosszú asztal mögött: efZámbó István, aki „építő hangnemben” csatlakozott az előtte szólóhoz, feLugossy László, aki úgy lelassította beszédtempóját, hogy már-már a nyolcvanas évek illetékes elvtársainak a modorát idézte és Wahorn András, aki egy levetített filmrészleten a zenekar egyik leghíresebb, Már megint itt van a szerelem kezdetű dalát énekelte, most viszont egy egyszemélyes performansz előadójaként hosszú, hangos sírásba kezdett.
Mindez nem ígér mást, mint azt, hogy a szeptember 3-án nyíló tárlat nem hagyományos műtörténeti kiállítás lesz és nem is retrótárlat, hanem olyan bemutató, amely azt bizonyítja, hogy a Bizottság története túlmutat önmagán és túlmutat a korszakon is – hogy az együttes tagjai által képviselt művészeti aktivitás ma olyan erőteljes esztétikai hatást vált ki, mint negyedszázaddal ezelőtt. A régi művek mellett újakat is kiállítanak, a Műcsarnok kiadja a Jégkrémbalett című filmet DVD-n, a tárlat létrejöttét pedig az alkotók önálló filmben dolgozzák fel.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.