A szabad festészet üzenete

A 2010-es, XX. Csongrád Pleinair nemzetközi művésztelep kiállítási anyagát mutatják be a Magyar Alkotóművészek Házában; a huszadik születésnapját tavaly ünneplő művésztelepet az idén is megrendezik a Tisza-parti városban. Gören Bulut török művész, az egyik visszatérő alkotó egyéni kiállítását a budapesti Ráday utcában, a Galéria IX-ben láthatják tegnap óta az érdeklődők.

Tanya 833. Ez a címe a hetvenes évek közepén megalakult művésztelepnek, amely Csongrád központjától néhány kilométerre, a Tisza közelében található. Igazi plein air, azaz tiszta levegővel teli helyszín ez, kiváló a művészi munkához. Csongrád belvárosa szépen megőrzött épületegyüttes a XIX– XX. század fordulójáról, a kicsit távolabb lévő Halászfalu pedig fehér, tapasztott falaival, nádtetőivel mintha több évszázaddal röpítené vissza az érkezőt.
Jó döntésnek bizonyult tehát, amikor a főiskolán frissen végzett Aranyi Sándor festőművész kortársaival együtt itt hozta létre a művésztelepet, amely a város támogatásának köszönhetően azóta is folyamatosan működik. A Pleinair nemzetközi művésztelep, amelynek résztvevői nyaranta két hétig dolgoznak itt. Húsz év alatt másfél tucatnyi országból több mint százharmincan dolgoztak a plein air kortárs módon értelmezett szellemében Csongrádon: a „szabadon festeni” jegyében. A generációk békés együttélése, a mester és a tanítvány szoros kapcsolata, a nyitottság jellemzi az itteni munkát. Aligha lehetne másként, hiszen már a művésztelep megszületése is a nemzetközi kapcsolatokhoz kötődött: Szeged és Darmstadt testvérvárosi kapcsolatához, illetve ahhoz a művésztelephez, amelyet a darmstadti művészek a dél-franciaországi Mirabelben szerveztek.
A jubileumi kiállításon természetesen ott van a mirabeli telep fő szervezője, a Csongrádra is többször ellátogató Pitt Ludwig egyik munkája, a telepre gyakran visszatérő német Volker Beyer, az argentin Miguel Epes alkotásai. Nagy Gábor festménye egyszerre idézi Mirabelt és a csongrádi „tájcsapdákat,” Aknay János konstruktív kompozíciója a kortárs magyar festészet sokszínűségére utal, Kántor Ágnes, Árnyas Koppány, Tóth Kovács József munkája pedig a fiatalok erősödő csongrádi jelenlétére: számukra ezen a nyáron elindítják a StArt Plein Airt.
Gazdag a szobrászati anyag is, amely egyúttal erősíti a telep túlélőképességét, amire igencsak szükség volt például 2006-ban, amikor az árvíz majdnem elmosta a művésztelepet. Nem így lett, s a művészek az átélt megpróbáltatások emlékére harangot öntettek. A harangláb most is a helyén áll, de a harangot néhány hónapja ellopta valaki. Megtalálták ugyan, de addigra már sok apró darabra fűrészelte a tolvaj. Így hát Csongrádon most új harangra gyűjtenek, a régi darabjai pedig talán egy új műalkotás részeiként élhetik tovább életüket.
(XX. Csongrád Pleinair, Olof Palme Ház – Magyar Alkotóművészek Háza, augusztus 7-ig.)