Biztos balhé

Csütörtökön több mint egyévnyi nyomozás és további egy éven át tartó bírósági tárgyalássorozat után megszületett az elsőfokú ítélet a Marian Cozma román válogatott kézilabdázó meggyilkolása miatt zajló perben. Az ügyvédek fellebbeztek az ítélet ellen, de nem csak ezért marad nyitva a szomorú história: az ügy három fővádlottja a mai napig másképp emlékszik a tragikus éjjelre, s van, amire egyáltalán nem akarnak emlékezni.

Harmincötezer oldal
2007. A székesfehérvári West Side diszkóban Németh Győző, Raffael Andor (csak névrokona Raffael Sándor elsőrendű vádlottnak) és mások szóváltásba keverednek a szórakozóhely kidobóival, a vita verekedésbe torkollik, és Németh életveszélyes tüdőszúrást kap.
2009. február 6. Raffael Andor és Németh Csaba Richárd szórakozni mennek a West diszkóba, ahol újra szembe találják magukat korábbi ellenfeleikkel. Az incidens során Raffael torkának kést szegeznek, megkergetik, Németh Csaba segítségével sikerül elmenekülnie.
2009. február 7. Raffael Andor testvérei, János és István bosszút forralnak a fehérvári banda ellen, ezért csapatot gyűjtenek az ország minden részéből. Este Raffaelék enyingi házában huszonöt férfi mulatozik, későbbi elmondásuk szerint szülinapot ünnepeltek. Kiküldött futárjuk nem találja az ellenlábasokat Fehérváron, ezért a kapatos társaság új célpontot keres, a B. testvérek javaslatára így jutnak el Veszprémbe, a Patrióta lokálba.
2009. február 8. Hajnalban a társaság néhány tagja összetűzésbe keveredik az ugyancsak ott szórakozó helyi kézilabdaklub játékosaival. A verekedésben életét veszíti Marian Cozma, életveszélyesen megsérül Ivan Pesic horvát és súlyosan Zarko Sesum szerb kézilabdázó. Este Ausztriában elfogják Raffael Sándort és Németh Győzőt, akiket később Magyarországra szállítanak. Pár nappal később önként feladja magát a rendőrségen Sztojka Iván.
2010. április 15. A Veszprém Megyei Főügyészség vádat emel az ügyben, a nyomozó hatóság az élet elleni cselekményt elkülöníti a garázdaságtól. Az egy év két hónapig tartó nyomozás csaknem 77 millió forintjába kerül a rendőrségnek, a nyomozati anyag majdnem 35 ezer oldalt tesz ki.
2010. június 16. Megkezdődik az egyik Cozma-per, amelynek huszonöt vádlottját a köznyugalmat súlyosan megzavaró, nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntettével vádolják (ez a per még tart).
2010. szeptember 13. A Veszprém Megyei Bíróságon megkezdődik a Marian Cozma meggyilkolása miatt zajló per.
2011. március 21. Raffael Sándor beismeri, hogy kétszer is szúrt az ominózus éjjelen: egyszer a Patrióta lokálban, majd a szórakozóhely előtt.

A válogatott kézilabdázó életének kioltásával vádolt elsőrendű vádlott, Raffael Sándor életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott, ahogy a másodrendű vádlott, Németh Győző is. A harmadrendű vádlott Sztojka Ivánt húsz évig tartó fegyházbüntetésre ítélte a Veszprém Megyei Bíróság. Pál Gábor negyedrendű vádlottat öt, Bihari Csabát négy, Gergely Péternét bűnpártolásért három, Antalik Lászlót két év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte a bíróság.
Értetlenül állt az ítéletek előtt a népes rokonság egy része. A harmadrendű vádlott, Sztojka Iván – korábbi kirohanásaihoz hasonlóan, amikor az ügyészt sértegette minősíthetetlen hangnemben, és csak a büntetés-végrehajtás őreinek sikerült megfékezniük a kéz- és lábbilincsbe vert vádlottat – teljesen összeomlott. Nem fogta fel, hogy ha – állítása szerint – nem vett részt 2009. február 8-án hajnalban a veszprémi Patrióta lokál előtt kirobbant verekedésben, miként ítélhette a bíróság két évtizednyi elzárásra. Nem jutott dűlőre afölött sem, hogy mi az a szándékegységben elkövetett emberölés és emberölési kísérletben való részvétel. Most lesz ideje gondolkozni rajta.
A bűnözői logika megértésére nem vállalkozunk, arra viszont kísérletet teszünk, hogy felidézzük, miért reménykedtek enyhébb ítéletben a vádlottak.
A szándékegységben elkövetett gyilkossággal vádolt személyek (Raffael, Németh és Sztojka) sokáig kötötték az ebet a karóhoz, hogy nem tartottak maguknál kést, így meg sem szúrhattak senkit. Ám az idén márciusban Raffael Sándor változtatott taktikáján, és vallomást tett a bíróságon. Az ügyet behatóan ismerő jogász forrásunk szerint azért csak ekkor, mert kivárta, mit tartalmaz a tanúk vallomása, majd kialakította a saját, magát amennyire csak lehet, mentő álláspontját.
E szerint: a táncparketten leütötték sörösüveggel (ez igaz), és halálfélelmében vette elő kését (amely természetesen véletlenül maradt nála), és vaktában szúrt. Eközben valaki „belefutott a késébe”.
Az okfejtésben több állítás is hibádzik, így például a sorrend. Ivan Pesic horvát kézilabdázó ugyanis azt vallotta: azért ütötte le Raffaelt, mert kést látott nála. Pesic sem jól emlékszik, de a bírói indoklás rávilágított: a horvát játékos azért ragadtatta magát ilyesmire, hogy megfékezze a társára ordítva rárontó Raffaelt. Ám az üveg – bár bizonnyal fájdalmas lehetett az ütés – nem sebezte meg a vádlottat, a vérrel járó ütést épp legjobb barátja, Németh mérte rá, amikor Cozmát akarta bántalmazni egy bárszékkel.
Raffael úgy emlékezett az utcai dulakodásra, hogy amikor kiért az épület elé, hatan-nyolcan vették körbe (azt nem árulta el, kik), leütötték, ekkor halálfélelmében ismét előrántotta pengéjét, ami után meg is szűnt fenyegetettsége. Ám egyszer csak berobbant látómezejébe egy alak, akit ösztönszerűen megszúrt. Nem akarta megölni, csak lábon döfni, maga sem érti, hogyan érhette el Cozma szívét, mert úgy látta, hasi tájékon találta el a penge. Azt valószínűsítette, hogy a kézilabdázó megbotlott.
Németh Győző is vallomást tett a perbeszédek előtti utolsó tárgyalási napon. Azt már korábban is elismerte, hogy ő rúgta fejbe Zarko Sesum szerb játékost, aki Marian Cozma fölé hajolt, hogy segítséget nyújtson neki. Május végén azonban kiegészítette azzal, hogy amikor kiért a lokál elé, azonnal bokszolóállásba helyezkedett, mivel Marian Cozma támadólag indult meg feléje.
Ám a tömegben nem tudott a román játékos közelébe férkőzni, így került szembe két másik sportolóval, akik közül az egyiket megszúrta. A férfi Ivan Pesic volt, de Németh állítása szerint nem érzékelte, eltalálta-e a sportolót. Hozzátette: azért kapta elő pengéjét, mert egy korábbi verekedés során (lásd keretes írásunkat!) már kapott egy tüdőszúrást, élet és halál között lebegett, nem akarta még egyszer átélni az akkori borzalmakat.
A két vádlott vallomása kísértetiesen hasonlított, egyaránt halálfélelmükben nyúltak késükért, egyikük sem látta pontosan, kit szúrt meg, hol találta el, elért-e egyáltalán valakit.
Az is hasonló állásfoglalás, hogy egyikük sem került szembe Cozmával. Vajon akkor ki ütötte az utcán a román sportolót? Önmagával verekedett volna?
Még egy dologban egyezett a két vallomás: ahogy korábban következetesen kitartottak amellett, hogy Sztojka Iván harmadrendű vádlottat még véletlenül sem látták az utcai verekedés közben, utolsó vallomásaikban is ezt állították.
Az ügyész perbeszédében fontos elem volt, amikor arról tett említést, hogy Sztojka testvére azt mondta a hetedrendű vádlott Antaliknak: mondja meg Raffaelnek és Némethnek, hogy Sztojkát felejtsék el, meg se említsék vallomásaikban, vegyék úgy, hogy nem látták az utcán, mert ha nem, „nagy baj lesz belőle”. Nem is emlékeztek Némethék Sztojka jelenlétére soha.
Számos tanú azonban velük és az érintett Sztojkával ellenkező véleményen van. Ők ugyanis nem kevesebbet állítanak, mint hogy éppen Sztojka ért ki a sportolókat követően elsőként az utcára, és a szórakozóhely bejáratától tíz méterre eltávolodó kézilabdázókat ő kezdte el heccelni, mutogatva, beszólogatva nekik. Ezt követően ért ki a lokál elé Németh és Raffael, majd egy sorba rendeződve rátámadtak a feléjük közelítő Cozmára. A bíró indoklásában ezt annyiban módosította, hogy Sztojka másodikként lépett ki az ajtón, s azonnal bokszolóállásba helyezkedett.
Az elmondások szerint Sztojka ezután sem maradt tétlen. A vádhatóság és a bíróság is azt állapította meg, hogy a vádlott aktív részese volt Marian Cozma bántalmazásának. Sztojka ezzel szemben rögeszmésen kitartott amellett, hogy köze sem volt a verekedéshez, mert amikor kiérve az utcára azt látta, hogy társai újra összecsaptak a kézilabdázókkal, visszatért a lokálba, és felszaladt az emeleti bárba segítségért. Ez utóbbi tényt többen is alátámasztották, mindössze az időzítés kérdéses. Az ügyész szerint ugyanis Sztojka csak azt követően rohant az emeletre, hogy látta, a verekedés elfajult, s hárman nem bírnak a kézilabdázókkal.
Ügyvédei a perbeszéd során egy tanú vallomásából következtetve másodpercre pontosan levezették, hogy Sztojka az utcai verekedés során nem tartózkodhatott a lokál előtt. Ennek ellentmond az a szakértői vélemény is, amely rámutat: Cozma vérét megtalálták Sztojka pólóján.
És az ítélet is, amely a vádat igazolta. Németh Balázs tanácsvezető bíró nyolc pontban szedte ízekre a harmadrendű vádlott ügyvédeinek védekezését. Sztojka legalább fél perccel nem tud elszámolni. Ha állítása szerint nem az utcán tartózkodott, vajon hol volt?
Németh József, Németh Győző másodrendű vádlott ügyvédje perbeszédében a Patrióta lokálban történteket szokványos diszkótorzsalkodáshoz hasonlította. A tapasztalt jogász – aki védőbeszédében szigorú, de nem életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte a bíróságtól – érvelése persze érthető, azonban a verekedés mindennek nevezhető, csak szokványosnak nem. Egyet ugyanis a vádlotti oldal minden szereplője elfelejt: a tánctéren történt verekedésről videofilm állt a bíróság rendelkezésére. Mindjárt négy szögből.
Tény, hogy a képek értékelése rendkívüli figyelmet kívánt az elemzőktől, de arra hivatkozni, hogy a felvételek is tanúsítják a vádlottak igazát, enyhén szólva túlzás. Ugyanis a videók alapján megállapítható, hogy éppen az ellenkezője történt annak, amit a vádlottak állítottak. Hogy Marian Cozma részeg volt, hogy dülöngélt, hogy kötözködött az emberekkel (akadt olyan tanú is, aki arról számolt be, véletlenül nekiment Cozmának, mégis a sportoló kért tőle elnézést), hogy a román klasszis „csúnyán nézte”, méregette a diszkó közönségét és a vádlottakat, s hogy széles, másokat zavaró mozdulatokkal táncolt, ami miatt dulakodás alakult ki Raffaelék és a sportolók között.
A felvételek, amelyeket a bírósági tárgyalótermen kívül ragadt többség sohasem ismerhet meg – ezzel a vádlottak és védőik nagyon is tisztában vannak –, homlokegyenest ellentmondanak a fenti állításoknak. Azok a filmek legalábbis biztosan, amelyeket a tárgyalások során láthattak a jelenlévők. Marian Cozma e videók tanúsága szerint még csak nem is spicces, normálisan közlekedik, visszafogottan táncol, barátnőjével van elfoglalva.
Majd egy kis ember meglöki. A háta mögé néz, alig találja az alacsony NN6 (adatait zártan kezelik) tanút. Aki nem nyugszik, izgága mozgása során újból meglöki a sportolót, aki ismét hátrafordul, megnézi, ki nem fér a bőrében. De még ekkor sem vet ügyet a mellette táncoló Pál Gáborra. Eközben Németh Győző ugrásra készen állva táncol Pál mellett, Raffael és Sztojka a felektől két méterre, Némethéket egy pillanatra sem szem elől tévesztve foglalnak pozíciót.
Az ismét megforduló Cozmát Németh Győző azonnal nagy erővel mellen üti, majd a verekedésbe rögtön bekapcsolódik a két ácsorgó is. Miután az óriás termetű játékostól mindannyian kapnak egyet-egyet, Raffael, nyomában Sztojkával, megkerüli a tömeget, hogy a kézilabdázó háta mögé kerülve orvul újra rátámadjanak.
Ez a cselekménysor minden, csak nem szokványos.
És az is elképzelhető, hogy mindezt előre kitervelten tették. Miért? Csak találgathatunk, de talán Pogány Péter, a nyomozás vezetője járt a legközelebb az igazsághoz, amikor így fogalmazott: Marian Cozmát azért támadták meg, mert szokatlanul magas volt. És népszerű, mindenki vele barátkozott.
Joggal csodálkozhat az olvasó: és? Ezért vetették magukat a vádlottak egy 212 centiméteresre nőtt, rendkívül jó felépítésű, erős, csupa izom férfira, akiről csak úgy lepattannak a nála több fejjel alacsonyabb támadók?
A kérdés akár lehetne költői is, hiszen egy ilyen támadásnak elvben semmi értelme. Még úgy sem, hogy négyen támadnak az áldozatra. Kivéve egy esetet: ha valamit bizonyítani akarnak a támadók. Jelesül azt, hogy bárkivel, még egy ilyen izomkolosszussal is elbánnak. És aki egy ekkora embert is képes kiiktatni, attól tartani kell. Jobb vele nem ujjat húzni.
A tárgyalások során többször is elhangzottak olyan nyilatkozatok, amelyek arra utaltak: a szórakozóhely tulajdonosától valakik védelmi pénzt kívántak szedni. Igaz, az érintett tulaj ezt cáfolta.
Akadt olyan tanúvallomás, amely szerint az enyingi bandát (nem pont ugyanebben az összetételben) korábban is látták megfordulni a lokálban. Ezt is határozottan tagadta minden érintett.
Az ominózus éjszakán többen azzal keresték meg az MKB Veszprém játékosait: ha jót akarnak, menjenek el a szórakozóhelyről, mert „itt vannak a B.-ék, biztos, hogy balhé lesz”.
De ki az a titokzatos B. testvérpár? Több tekintetben is kilógnak a 25 fős társaságból. Egyrészt nem romák, másrészt csak ők élnek Veszprémben. Kulcsszerepük abban is áll, hogy az enyingi csoport egybehangzó állítása alapján ők invitálták meg szórakozni a városba a jórészt büntetett előéletű cigányokból álló gárdát. Egy tanú állította: B.-ék korábban céloztak arra, milyen jó lenne nekik a hely…