Holnap avatják boldoggá Scheffler János atyát Szatmárnémeti főterén. A hivatalos eljárás 1991-ben kezdődött, bár a hívek már 1987 óta imádkoznak a vértanú-pap boldoggá avatásáért. Scheffler János teológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Szülőfalujában, Kálmándon szentelték pappá 1910. június 6-án. Tanult jogot a római Gergely Egyetemen, két év múlva kánonjogi doktor lett. Pályáját Ungváron kezdte káplánként, majd Szatmáron lett a katolikus főgimnázium hittantanára. Több tudományos és lelkiségi könyve jelent meg, amelyek nagyon népszerűek voltak.
A szatmári püspök 1928-ban a következőket írta a naplójába: „Olyan papokat akarok nevelni, akik jó emberek, férfiak. Fegyelmezik önmagukat, hogy az isteni kegyelem építő munkájának legyen alapja bennük. Természetfeletti gondolkodásúak, lelkiéletre törekvők, buzgók, önmegtagadók, szeretik Jézust, lelkesednek az Egyházért, a Szűzanyáért, és áldozatok árán dolgoznak.”
1940-ben a Kolozsvári Egyetem egyházjogi tanszékének tanára lett, majd 1942. március 26-án XII. Pius pápa az újraegyesült Szatmári Egyházmegye püspökévé és a Nagyváradi Egyházmegye kormányzójává nevezte ki. 1944 szeptemberében lebombázták a püspöki palotát, amelynek során huszonegyen meghaltak, köztük Scheffler János közvetlen munkatársai. A szovjet csapatok bevonulása után emberek százait internálták Szibériába.
A püspök tudta, hogy az ő szabadsága is veszélyben forog. A helyzetet látva 1945. november 8-án a pápa győri püspökké nevezte ki Scheffler Jánost. Ő azonban szeretett volna saját egyházmegyéjében maradni, ezt levélben is megfogalmazta. Kinevezését ezért visszavonták. Emlékezetes, Apor Vilmos győri püspököt 1945. március 30-án – miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, és így megvédte őket a részeg orosz katonák erőszakoskodásától – egy szovjet tiszt halálosan megsebesítette. Április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sérüléseibe. A püspököt 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Scheffler János 1950. május 20-án Körösbányára került házi őrizetbe. Két évet töltött a ferences kolostorban, hazaárulás vádjával 1952. március 11-én letartóztatták, majd Bukarestbe szállították, ahol vizsgálati fogságba került.
Szeptember 12-én papjaival együtt elszállították Románia egyik leghírhedtebb büntetés-végrehajtó intézetébe, a jilavai föld alatti börtönbe. 1952. december 6-án a rabokat kivitték fürödni, a zuhanyozóból azonban rettenetesen forró vizet engedtek rájuk, ezért a szélen lévők elugráltak. János püspök azonban középen állt, így nem tudott elmenekülni. Társai a cellájába vitték, ahol rosszul lett, teste teljesen elzsibbadt. A püspök tudta, hogy itt a vég, de hiába szóltak az őröknek, azok nem hívtak orvost. Scheffler János aznap este visszaadta lelkét a teremtőjének. Koporsó nélkül temették el. Rabtársaitól így búcsúzott: „Egy katolikus papnak nem szégyen kommunista börtönben meghalni.”
Öt erős állítás a KEHI-jelentésből: így vezette Magyar Péter a Diákhitel Központot