Búcsú nosztalgiakorzóval

Szép város Kolozsvár, Stux még mindig veszedelmes, és a szerelmi csalódásukban gyufát ivott kis cselédekről szóló melódiák is éppen olyan bánatosan csengenek, mint a dalok születése idején – az európai uniós elnökséget záró hétvégi Duna Party a XX. század első felének Budapestjére játszott rá: nyüzsgő Duna-korzó a folyó mindkét partján, kávéházi zene és a rakparton időnként végigdöcögő nosztalgiavillamos adta meg az alaphangulatot.

R. Kiss Kornélia
2011. 07. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Semmiképp nem volt rossz a választás, varázslatos korszak lehetett ez Budapesten, máig élvezhető, újra és újra feldolgozott zenei világával, pezsgő színházi és irodalmi életével és kávéházaival, ahol ekkortájt Kosztolányi, Karinthy és Somlyó Zoltán legendás hármasa szórakozott végig egész napokat. A kor hangulata, mítoszai tovább élnek, és szerethetők, sőt lehet, hogy eladhatók is. Talán érdemes lenne többet foglalkozni ezzel akkor, amikor Budapest mai, akár a külföldiek felé mutatott imázsáról gondolkodunk.
Az irodalom egyébként a Duna Party programjából sem maradt ki, többek között újra felállították az olvasóligetet a Március 15. tér pázsitján, és most is sokan járultak a szabadtéri könyvespolchoz. A fűre kitett napozóágyak és az alkalmi könyvtár csábításának én sem tudtam ellenállni, bár jobban örültem volna, ha a könyvhét olvasósátrához hasonlóan az idei könyvújdonságokat lehetett volna kézbe venni.
A Duna Televízió sátrában ezalatt éppen a sárkányhajóversenyt közvetítették élő adásban, olyan sztársportolók részvételével, mint Kovács Katalin, Kammerer Zoltán és Vajda Attila. A Duna TV egyébként egész délután kint volt egy sátorban a Március 15. téren, lehetett kérdezni, és kulisszatitkokat is elárultak a tévések.
Közben a Vigadó tér pavilonjában Igó Éva és Fesztbaum Béla színművészek zengték a sanzonokat, a közönség egy része már a villamos peronjára szorult. Beérkezik a kettes, az utazóközönség az ablakon lóg kifelé, éppen a színpadra látnak, hangulatos az egész, nagyvárosi korzóéletérzés.
Az operettnek ugyan nem vagyok nagy barátja, de egyértelmű, hogy miért kapott helyet a programban, végső soron a könnyed műfajoké volt a hétvége. A Vígszínház művészei is maradtak a sanzonéneklésnél és a színházi pletykáról szóló humoros eszmefuttatásoknál, amikor bemutatkoztak a Nemzeti Színház előtt felállított színpadon, itt ugyanis a budapesti teátrumoké volt a terep a hétvégén.
Szombatra esett a Nyitott templomok éjszakája is: Magyarországon több hasonló kezdeményezés is létezik, a győri Öt templom fesztiválon például négy keresztény szentély és egy zsinagóga nyílik meg a közönségnek esti koncertekkel, s most, már nem is először, megint Budapesten volt Nyitott templomok éjszakája. Ezúttal a budai oldallal tartottam, és a Szilágyi Dezső tér gyönyörű, neogótikus református templomát látogattam meg, ahol az Evangélium Színház mutatta be új, Márai Füveskönyvéből készített, templomi előadásokra szánt produkcióját.
(Duna Party – Az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége hivatalos záróeseménye. 2011. június 24–26.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.