Dobó József jól kifőzte, hála – jórészt – neki, a bajai és a szegedi után lassan a csopaki halászlé is fogalommá válik. Az eltelt négy napban bőven nyílt lehetőség a kóstolásra, hiszen a bor és a gasztronómia ünnepét ültük Balatonfüreden, Csopakon, Paloznakon és Tihanyban. Halászlevet persze nem csak az ismert csopaki vendéglős főz, a balatoni ponty és társai végre kezdik el-, vagyis inkább visszanyerni méltó helyüket a hazai étkezési kultúrában. Az idén kilencedszer rendezték meg a balatoni hal és borünnepet, amit kollégánk, Kristóf Attila gondolt ki egykor, majd az ötletet a térségi polgármesterek, vendéglősök, borászok is felkarolták, fővédnöke pedig – haláláig – Mádl Ferenc volt.
Dobó József méltán büszke rá, hogy a kezdeményezés az ő vendéglőjéből indult, még akkor is, ha ma már az események központi helyszíne inkább Füred. A hal- és borünnep nem egyszerűen az evésről-ivásról szól, mint ahogyan persze maga az evés-ivás sem egyszerű táplálékbevitel, szükségszerű cselekvés, hanem igenis a kultúra része és fontos társasági esemény. Legalábbis jó volna, ha mindinkább azzá válna. Ezt is hirdetni érkezett számos előadó a Balaton északi partjára, színpadra lépett mások mellett a Magyar Állami Népi Együttes, a vendég Kecskemét város táncegyüttese, a Söndörgő, Drakula gróf pedig vásári horrort rendezett a Koczor pince előtt gyülekezők körében. Az érdeklődők találkozhattak a Magyar Nemzet, a Hír TV, a Lánchíd Rádió és Heti Válasz munkatársaival, a Célpont című műsor készítőitől ismét több kulisszatitkot is megtudhattak. A televízió és a rádió is több élő műsort sugárzott a helyszínről, mások mellett Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettest is vendégül látva. Megfelelő volt az időzítés: a hétvége óta Balatonfüred térségében (és Székesfehérváron is) fogható a Lánchíd Rádió.
A vitorlázók jól tudják, a Balaton szeszélyes, hamar bedühödik, de éppolyan gyorsan meg is szelídül. Szombaton a füredi Tagore sétányon mi is kaptunk a viharból, pillanatok alatt feketedett el, majd szakadt le az ég, a szél a vendéglők napernyőit tépte. De alig múlt el negyedóra, s mintha szellő sem rebbent volna, ismét felragyogott a nap, sima lett a víztükör. A horgászoknak nem kedvez a változékony idő, a halak idegesek, nem túl kapósak ilyenkor, ezt a szombati pecaverseny résztvevői is tapasztalták. Ők megtették, amit lehetett, de a legnagyobb hal így is egy csupán ötvennyolc dekás keszeg lett, a csapatok egy-másfél kiló apróhallal mentek a mérlegelésre. A paksiak arattak, már ha ez annak nevezhető. Másnap kis csapatunk is kiült a csopaki stégre, nem vittük többre, de mi is az időjárásra fogtuk. A halászléfőző versenyt szerencsére nem a frissen fogott halakra alapozták, a teli bográcsok szemlézése s a kóstolás után a zsűri a veszprémiek főztjét hozta ki a legjobbnak.
A horgászverseny után egy tál halászlevet hétszáz forintért kóstolhattunk, az éttermek ezer-ezerkétszáz forintért kínálták a halaclit, a főételeket kétezer forint körüli áron lehetett megkapni. Nálunk Dobóék szürkeharcsa-paprikása kapros juhtúrós galuskával vitte a prímet az ételek közül, borból nehezebb a választás. Jásdiéknál cabernet franc-t is kóstolunk, ami a térségre nem igazán jellemző fajta, de ettől még jó. Nagyon jó. A térség és az ünnep fő bora persze az olaszrizling, Jásdiék mellett megkóstoltuk – persze mindegyiket csak mértékkel – a Koczor, a Figula, a Hudák, a Mészáros, a Vivamus és a Lídia borház nedűit is, első helyezettet nem hoztunk ki, de bármelyikhez szívesen visszatérnénk. A szombati nyitott pincés éjszakán a jelzőtüzeket kellett csak követni, ezek mutatták az irányt a vendégeket váró borászatokhoz. A rettenetes hidegben, tíz fok sem volt, jólesett a tűz mellé állni, az „aszófői lófingatóként” ismert körtepálinka is körbejárt a belső fűtés érdekében. Hajnal kettő körül Jásdiék még kitartottak, mi is. Présházuk 1851-ben épült, alatta a pincerendszer ötven évvel korábban, ezt vette meg a család, meg hozzá a húsz hektár birtokot 1998-ban. Előtte Budapesten éltek, férj és feleség is közgazdászként dolgozott, de elegük lett a nagyvárosból. Barátaik őrültnek nevezték őket, amiért ekkorát kockáztattak, de az asszony azt mondja, jól döntöttek. A birtok egykor Ranolder János püspök gazdaságához tartozott, ennek bevételeiből tartottak fenn iskolát, támogatták a szegényeket. Nevét ma egy rizling-furmint házasítás is őrzi.
S mitől igazán jellegzetes a különben a szegedihez hasonló csopaki halászlé? Természetesen attól, hogy a belekerülő ponty és keszeg kizárólag balatoni lehet. Minden más már ízlés kérdése.
origo.hu
Bayer Zsolt: A szörnyek tényleg köztünk járnak
