Egyszer már jelentkezett az uborka. Volt szerencsénk hozzá. Dolgunk vele. Tetszenek emlékezni? Az Európai Unió az uborka dőlésszögén keresztül szivárgott be a magyar köztudatba. Az uborka dőlésszöge a magyar közbeszéd, a folklór szerves része lett. Az EU-hoz kapcsolódó első képzettársítás hosszú időn keresztül nem José Manuel Barroso, nem a tőke, a szellemi javak és az áruk szabad áramlása volt, hanem az a bizonyos dőlésszög vagy hajlásszög. Hogy Brüsszel még az uborka hajlásszögét is előírja, megparancsolja.
Európa irányából az uborka most másodszor is betámadt, és e második támadás nem kevésbé abszurd, mint volt az első. Németországban hasmenésjárvány tört ki. A járványért egy mutáns bélbaktérium a felelős. A fertőzöttek közül többen uborkát ettek, mielőtt ágynak estek, adódott hát a következtetés: a járvány terjesztője az uborka, mégpedig a spanyol uborka. Tudat alatt a spanyolnátha szűrődött be, tán ezért épp spanyol? Később kiderült, hogy a spanyol uborka ártatlan, a többi uborkáról nem is beszélve, de pánikra nincs antibiotikum, az uborkafrász nyomán Európa-szerte leült a zöldségpiac, euróban mérve is több százmilliós a kár. Miután kiderült, hogy az uborka, mint a ma született bárány, oly ártatlan a neki tulajdonított kólibaktérium-vádban, egy düsseldorfi étterem került a vádlottak padjára. Uborkafrász után étterempánik, majd következett a csíra. Ma ott tartunk, hogy csak a halál biztos. A fertőzésben elhunytak száma negyven körül jár, és mintegy hétszáz áldozat szorul folyamatos művesekezelésre. A történet abszolút eredeti. Nem ezt vártuk. Senki sem gondolta, hogy nem Bangladesben vagy Fekete-Afrikában, szökőár vagy árvíz sújtotta messzi tájakon, hanem a végletekig pedáns és közegészségügyileg fejlett Germániában robban epidemiológiai bomba, s a tettesről, a bélflóra régi társbérlőjéről, a kólibaktériumról sem gondolta senki, hogy megvadult bestia válik belőle.
Mindaz, ami történt, igencsak elgondolkodtató. Figyelmeztet az emberi tudás határaira, a természet feletti uralmunk törékeny voltára, egyúttal arra is, amit azért csak-csak tudunk. Modern géntechnológiai eljárásokkal néhány hét alatt sikerült szekvenálni a mutáns kólibaktérium teljes genomját. Az ellenfél adott. Nyomozók a megmondhatói, hogy a pontos személyleírásnak mekkora szerepe van a bűnüldözésben. Az emberiség egészen a legutóbbi két évszázadig úgy tengette hétköznapjait, hogy a leghaloványabb ismerete sem volt a fertőző megbetegedések hordozóiról. A hordozó, a tettes fényképe azonban még nem lélekrajz. A rendre megismétlődő iskolai vérengzések felvételei sem árulják el, hogy valaki miért lesz egyszer csak szelíd kis angyalból pszichopata ámokfutó. Senki sem tudja, hogy miért és miként vált mutánssá az ámokfutó baktérium. Senki sem tudja, hogy miért azok fertőződtek meg vele, akik megfertőződtek, és azt sem tudja senki, hogy a fertőzés miképp terjed. Ma már inkább vállalható ez a tudatlanság, mint pár hete, amikor a különböző hipotézisek a bizonyosság szerepében tetszelegtek, ám ennyi idő is épp elég volt ahhoz, hogy lássuk, mekkora károkra képes a magát tudásnak feltüntető előítélet.
A világ felgyorsult. Valaha évszázadokba telő folyamatok mennek végbe a szemünk láttára néhány hét alatt. Egy paradigma vagy épp előítélet valaha játszva megélt évszázadokat, ma két hét a felezési idő. Boszorkányfrász, boszorkányvád – uborkafrász, uborkavád. Európában a járványokért majd fél évezreden keresztül a boszorkányokat tették felelőssé. Ha jött a kolera, égtek a máglyák. A rossz hipotézis, az előítélet, a téveszme, babona, rögeszme tömegek életébe került. A hasmenésjárvány boszorkányai, a spanyol uborkatermesztők csak egzisztenciálisan mentek tönkre, s nem kellett a felvilágosodásig várniuk a jóvátételre, de a nekik okozott kár mutatja, hogy a hipotézis veszélyes üzem. Az uborkahipotézisről két hét alatt hullott le a lepel. Ma már egyértelmű, hogy ami hipotézisnek tűnt, az valójában előítélet volt. Korunk népszerű hipotézisei vajon megalapozottabbak-e?
A klímaváltozásról kiderül-e pár év múlva, hogy előítélet volt csupán? Boszorkányfrász, uborkavád, atompánik. Németország az uborkafrász miatt előbb tönkretette a zöldségpiacot, majd a fukusimai atomfrász miatt ugyanazzal a lendülettel nekirontott atomerőműveinek. Sem ökológiai érzékenység, sem reális kockázatbecslés nincs e döntés mögött. A német uborkafrász és a német, illetve olasz atomstop egyaránt boszorkányüldözés, merő irracionalitás. Attól, hogy egy extrém módon földrengésveszélyes országban egy atomerőművet elmosott a szökőár, még nem lettek veszélyesebbek Németország atomerőművei, de a magyar Paks sem lett ennek nyomán veszélyesebb. Érdekes. Az Air France 447-es járatszámú gépe 2009. június 1-jén az Atlanti-óceánba zuhant 216 utassal és 12 fő személyzettel a fedélzetén, de a katasztrófa nyomán senkinek sem jutott eszébe javasolni, hogy zárjuk be a repülőtereket. A meggondolatlan döntések számomra mindig félelmetesek.
Siker? A környezetvédelem jegyében sikerült leszámolnunk egy alternatív energiával. A fosszilis energia egyetlen reális konkurenciájával. Jöhet az ötletelés, hogy mivel pótoljuk majd a kieső energiát. Vissza a szénhez, gázhoz? Másodgenerációs hőerőművekről hallani, csakhogy egy hőerőmű legföljebb a környezetvédelem régi kritériuma szerint lehet korszerű. A klímacentrikus környezetvédelem szerint már nem a mérges gáz vagy a korom a fő ellenség, hanem a valaha tisztának számító égéstermék: a szén-dioxid. Akármennyire szűrt is a füst, ha szén-dioxid van benne, az gáz. Vagy mégsem annyira gáz? Az a hőerőmű, amely az atom ellenében épül meg, már alternatív? És az alternatív energiák alternatívák-e valójában, vagy veszélyes csírák inkább?
A megújulónak, alternatívnak mondott, hitt energiák valódi kockázatairól senki sem beszél. A szélfarmok látványszennyezéséről és infrahangszennyezéséről, hatásukról a madarakra. A fő gond, hogy az alternatív energiaforrások az atomhoz vagy épp a fosszilis energiához képest sokkal területigényesebbek. Országrésznyi tájak fogják elveszteni arculatukat örökre a megújuló, alternatív energia jegyében. Szélfarmok, fotocellák, agyonpermetezett repce-monokultúrák, az őserdő helyén terpeszkedő, terjeszkedő olajpálma-ültetvények, ameddig a szem ellát. Madarak, fák, természet? Sehol. Ezt akarjátok? Ez kell nektek? Szép zöld világ.
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
