Sajnálom az időveszteséget, sajnálom, hogy a munkára és a foglalkoztatásra épülő társadalmi átalakítás vidékfejlesztésre irányuló célkitűzései egy évvel a kormányalakítás után jelennek meg, de örülök, hogy végre megjelentek – a lap június 10-i számban Ángyán Józseftől megjelent Új nemzeti vidékstratégia című cikkre gondolok. Egy gyógynövény-feldolgozással foglalkozó kisvállalkozás vezetőjeként, tehát mint laikus jelentkezem hozzászólásommal, és a szerkesztőség biztatására élek a lehetőséggel.
Magyarországot körülbelül háromezer község és a hozzá tartozó városok polgárai alkotják. Bizonyosra veszem, hogy még van köztük 60-100 ezer ember, aki termelőeszközökkel rendelkezik. Ők nem segélyeket kérnek, hanem még mindig a munkájukból szeretnének megélni. Javaslatom lényege: ezekre a polgárokra építsen az állam. Vétek lenne az államtitkár úr által jegyzett célkitűzések alapján arra várni, hogy egyéni kezdeményezésekből előbb-utóbb önszerveződik a termékgyártás
-feldolgozás -értékesítés rendszere. Hozza létre az állam intézményesen, állami garanciával, a patrióta értéktermelés és értékesítés lehetőségét! Ebből az intézményrendszerből létrejöhet magyar termék, munkahely, piac. Kell hogy találjon az állam minden tíz faluban egy olyan személyt – például falugazdászként –, aki elkötelezetten és felelősséggel vállalja, nem a saját hasznára, a rendszer megszervezését és működtetését. Ez a rendszer a gazdakörök rendszere. Ebben kellene összefogni a termelőeszköz-tulajdonosokat, akik földdel, istállóval, gépekkel, műhelyekkel, szolgáltatásokkal, üzletekkel stb. rendelkeznek.
A gazdakörökben intézményesen meg lehet szervezni, hogy gabonát, zöldséget termesszenek, állatot tenyésszenek, ezeket feldolgozva takarmányt, élelmiszert állítsanak elő, és ennek során csak magyar műhelyekben előállított eszközöket vegyenek igénybe. Az értékesítést eleinte a gazdakörökbe tartozó magyar üzletekben, szűkebb környékükön értékesítsék. A sikeresen működő gazdakörök úgy is bővülnek, és ki fogják nőni ezt az értékesítési kört. Szervezetten, nagy mennyiségben készüljenek az alacsony árú konfekcionáló anyagok. Az élelmiszer-biztonságot az állami szervek szubvencionális működésben ellenőrizzék, állami garancia biztosítsa az értelmes adó-, jövedéki, bér- és közteher, kereskedelmi haszon mértékét. Az irányított logisztika, a regionális magyar értékesítési hálózat, az alapanyagok feldolgozásához a magyar előállítású feldolgozóeszközök felhasználása létrehozhatja azt az olcsóbb árukészletet, ami alternatívája lehet az áruk szabad áramlása címén meglévő árukínálatnak.
Úgy gondolom, hogy mindez csak akkor működhet, ha az állami intézményrendszer felügyeli az árszínvonalat, a minőséget, és ehhez biztosítja a szükséges jogi hátteret. Ne terhelje meg a gazdaköröket a jelenlegi kisvállalkozásokat sújtó, agyonbürokratizált munkavédelmi, tűzvédelmi, regisztrálási, kockázatelemzési, tanúsítási stb. rendszer. Az anyagi forrást részben a pályázatok útján elnyerhető pénzeszközök, részben hitel biztosíthatja. De ne lehessen a jegybanki alapkamat 150-300 százalékán és a piaci érték egynegyedén elismert fedezetbiztosítással működő banki finanszírozást forrásként használni. A termelők és feldolgozók ebben az esetben bővülni, növekedni fognak, és számok dobálózása nélkül több munkanélkülit hívnak vissza dolgozni, mint amennyit adminisztratív és anyagi eszközökkel jelenleg megpróbálunk ebbe az irányban terelni. Tudatában vagyok annak, hogy a javaslat csak egy keret, de a jelenlegi eddig elszigetelt és egyéni próbálkozások helyett vállalnia kellene az államnak az intézményrendszer megalkotását.
A szerző a Gradiens Kft. ügyvezetője
Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár vitaindító cikkéhez (Új nemzeti vidékstratégia, Magyar Nemzet, június 10.) eddig hozzászóltak: Németh István (Életképes kistérségek, patrióta szemlélet, június 20.), Wagenhoffer Zsombor (Szerezzük vissza belső piacainkat!, június 20.), Dr. Molnár Rezső (A mezőgazdaság jövőképe).
origo.hu
Gulyás Gergely: Most a hazugság bajnokai rágalmaznak
