Miközben gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik a tömbmagyar régió, gazdasági értelemben Románia peremvidékének számít. Hargita és Kovász-na megye rendre az utolsó helyen végez, amikor a Bukarestből vagy Brüsszelből érkező pénzt osztják. A gazdasági állapotokat jól jellemzi, hogy Romániában a magyarok által benépesített megyékben a legalacsonyabb a nettó átlagjövedelem. Kovászna egész pontosan a legutolsó romániai megye a nettó átlagjövedelem szempontjából. Előtte Hargita van, no meg a szintén jelentős magyarságú Bihar és Szatmár.
Mindenekelőtt azonban próbáljuk behatárolni azt a Székelyföldet, amely legutóbb egy brüsszeli képviselet nyitása kapcsán verte ki a biztosítékot Bukarestben: román politikusok szerint egyenesen nem is létezik ez az elnevezés, így nem is nyithat követséget az Európai Unió fővárosában. A régió meghatározása előtt fontos felidézni Románia jelenlegi közigazgatási felosztását: az országot negyvenegy megye és a főváros alkotja, amely nyolc úgynevezett fejlesztési régióba tömörülve próbál Brüsszeltől minél több eurót megpályázni.
*
Az államfő javaslata szerint ebből a nyolc eurorégióból lennének úgynevezett szupermegyék, mert így évente több százmillió eurós adminisztrációs költséget takaríthatna meg az ország a bürokrácia leépítésével, hiszen a megyei intézmények négyötödét be lehetne zárni.
A magyar többségű megyék (Hargita, Kovászna és Maros) az úgynevezett hetes nagyrégióban (más néven középrégió) vannak Fehér, Szeben és Brassó megyével közösen. A történelmi hűséghez tartozik, hogy 1998-ban, az eurorégiók kialakításának idején a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem talált kivetnivalót a Székelyföld Gyulafehérvárhoz csatolásában, mi több, a középrégió alakuló ülése Csíkszeredában volt, ahol szó nélkül hagyták, hogy másutt legyen a központ.
A történelmi Székelyföld tehát három jelenlegi megye területén található. Maros, Hargita és Kovászna tizennégy városa közül tizenegyben a magyarok vannak többségben (ezek közül a legkisebb közösség ezerhétszáz, a legnagyobb hatvankétezres lélekszámú), és ebben a térségben él jelenleg a romániai magyarság közel fele. Ha megnézzük e megyékben a magyarok arányát, érdekes adatokat kapunk: Hargitában a lakosság nyolcvanöt százaléka magyar (egyedül Maroshévíz környékén él jelentős számban román anyanyelvű lakosság), Kovásznában is majdnem hetvenöt százalék (itt Bodzaforduló és Szitabodza környékén élnek a többségi nemzet tagjai); míg Maros megyében is van egy színmagyar rész a Szováta–Balavásár szakaszon (Marosban az összlakosság 39 százaléka magyar).
Csutak István Csíkszeredában élő fejlesztéspolitikai szakértő pár esztendeje sokkoló eredményű tanulmányt készített a térségről, amelyet politikusoknak is eljuttatott. Ebből kiderül: a régióban a magyar népesség nagy ütemben fogy, és romlik a korfa összetétele. Igaz ugyan, hogy a gazdasági értelemben szegény Székelyföld mindig is kibocsátó szerepet játszott, de míg a távozók korábban megmaradtak magyar nyelvterületen, napjainkban már nem állnak meg Magyarország nyugati határainál. Másik oldalról erőteljes belső emigráció van a román vidékekről a Székelyföld irányába (elsősorban hatalmi nyomásra), ez is módosítja a népességi arányokat. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tartós munkanélküliség a térségben az országos átlag fölött van, a közösség egészségi állapota pedig már középtávon gondot okoz. A népesség nagy ütemben fogy (az elöregedés, a születések csökkenő száma és a migráció miatt), és romlik a korfa összetétele is. Nő az ezer potenciálisan aktív személyre számított időskori függőségi ráta, így kevesebb mint tíz éven belül a munkaképes lakosok száma és aránya jelentős mértékben csökken. Tovább fogy az iskoláskorú gyermekek száma, a legnagyobb számban a gimnáziumi-szakoktatási tanulmányokat folytató fiatalok körében. Miközben a tartós munkanélküliség jóval az országos átlag fölött van, paradox módon már a közeljövőben gondot fog okozni a tizenöt–huszonöt év közötti munkavállalók hiánya, főként az egészségügyben és az építkezésben. E jelenség miatt még nehezebbé válik a felzárkózás.
Nemcsak a gazdaságban van baj, hanem a közösség egészségi állapotában is. Igen kedvezőtlenek az egészségi mutatók, elsősorban az egészségtelen életmód és táplálkozás, valamint a magas alkoholfogyasztással összefüggő elhalálozás miatt. A térségben százötven kilométeres körzetben nincs intervencionális kardiológia, így nagyon magas a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta elhalálozási arány. Országos szinten is kiugróan magas a pszichés betegségben szenvedők és az öngyilkosok aránya. A diagnosztikai eszközök hiánya miatt a rákos megbetegedéseket későn fedezik fel, és a kezelés is korszerűtlen. Nem létezik rehabilitációs rendszer vagy hálózat a neurológiai, kardiológiai vagy mozgásszervi betegeknek. Különös jelenség, hogy miközben a szakorvosképzésre jelentkezők körében több a magyar nemzetiségű, ez a felvettek számában már nem mutatkozik meg – sőt az arány megfordul –, ugyanakkor az elvándorló orvosok között elsősorban magyarokat találunk. A nyelveket beszélő orvosok Nyugat-Európába, a többiek Magyarországra távoznak.
Csutak István szerint a helyzet ma annyira megváltozott, hogy nem is a Székelyföld felzárkóztatásáról beszélhetünk, hanem arról, hogy a leszakadás üteme mérséklődjék. Pedig lenne jó példa Romániában: a többségében román ajkú Nyugat-Erdélynek sikerült magasabb sebességre kapcsolnia, így már Kelet-Magyarországot is lekörözi. Érdekes – politikai – adalék, hogy a rendszerváltást követő évek többségében a romániai magyarok politikai szerveződése, az RMDSZ kormányon volt, de így sem sikerült a leszakadást megállítani vagy lefékezni. Még szerencse – mondja ironikusan a kutató –, hogy a vásárlóerőt mérő adatokat nem kaptuk meg, mert ezen a területen talán még elkeserítőbb lenne a helyzet a magyar megyék hátrányára.
Bár a tanulmány készítője eddig mintegy félszáz politikussal ismertette munkáját, az elemzés nem váltott ki túl nagy visszhangot a döntéshozók körében. Talán épp a munka szigorú szakmaisága miatt, illetve azért, mert nemigen alkalmas győzelmi jelentések gyártására.
A kutató azt is megvizsgálta, az országba érkező uniós támogatás hova érkezett és hogyan hasznosult az elmúlt években. A Székelyföldet kedvezőtlen helyzetbe hozza, hogy gazdag szomszédainak, vagyis Brassó és Szeben megyének köszönhetően fejlett régiónak a része, ezért az átlagosnál kisebb juttatást kap Brüsszeltől. A régión belül Brassó visz el szinte mindent, utána pedig a gyulafehérvári központnak köszönhetően Fehér megye, majd Szeben következik a sorban. A viszonyokat jól jelzi, hogy miközben Hargitában és Kovásznában a szinte járhatatlan utak okoznak problémát, és sok helyen hiányzik a közművesítés, Brassó nemzetközi repülőteret épít. Az olló pedig egyre nyílik, a térség még jobban szétszakad.
Csutak tanulmányában számba vette a gyengeségek listáját – ez majdnem felsorolhatatlan –, erősségként viszont szinte csak az érintetlen természetet tudta megemlíteni. Amikor megvizsgálta az unióból érkező források mértékét, az is kiderült, hogy a három erdélyi régióban a magyarok lakta megyék jellemzően vesztesek: a Románia hátsó udvarának számító Hargitába és Kovásznába például az országba érkező uniós pénz kevesebb mint egy százaléka jutott!
A fenti tények tükrében logikus lenne, ha a román politikusok hagynák a leszakadó megyéket egyesülni és külön régiót alkotni, mert így nem húzzák vissza magukkal a jobban teljesítőket. (Talán ezt célozta Traian Basescu államelnök ördögien ravasz „kompromisszumos javaslata” is, amely szerint létrehozta volna a nyolc szupermegyét, egyenként közel hárommilliós lakosságszámmal, de meghagyta volna önállónak a 342 ezer fős lakosságú Hargita és a 222 ezer fős Kovászna megyét, egyesülési tilalommal – és könnyen elképzelhető, milyen érdekérvényesítő képességgel.)
Varujan Vosganian, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke nemrég úgy nyilatkozott, hogy Kovászna és Hargita semmilyen autonómiában nem tudna megélni, mert a két megye a bukaresti alapoktól függ, és gazdaságuk kizárólag fakitermelésen és borvízen alapszik. A politikus utóbbiban biztos téved, hiszen az ásványvízforrások koncessziós díját Bukarest szedi, mert az ásványvíz altalajkincsnek minősül.
A számtalan változatban megrajzolt eurorégiós és szupermegyés térképek egyik változata sem számolt a Székelyfölddel mint önálló entitással – Bukarestben félnek a magyar többségű régiótól. Mindenki az uniós szabályok mögé bújva próbálja elvenni a döntés politikai-etnikai élét (a fő érv az, hogy az így létrejövő közigazgatási egység mind lélekszámban, mind területben kisebb lenne, mint az előírt), pedig a régiók meghatározását szabályozó brüsszeli rendelet így fogalmaz: „egyes nem közigazgatási egységek sajátos földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények miatt eltérhetnek a fenti küszöbértékektől”. Ráadásul nem is térnének el, hiszen az EU által javasolt népesség a fejlesztési régiókban nyolcszázezer és hárommillió között lehet, a három megyében viszont összesen 1,165 millióan élnek. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy létezik egy Románia által ratifikált nemzetközi szerződés, amely szerint közigazgatási reformmal mesterségesen nem lehet megváltoztatni az etnikai arányokat.
A román kormánykoalíció (amelynek az RMDSZ is tagja) szakadásközeli állapotba jutott a szupermegyék kapcsán, s az ellenzék egyértelműen elutasítja a kezdeményezést. A kormányon lévő Demokrata Liberális Párt (DLP) Kovászna megyei elnöke egyenesen a koszovói forgatókönyvet emlegette, és etnikai villongásoktól tart, miután több romániai magyar politikus azt mondta: a székelyek utcára vonulnak, ha mindenáron román többségű óriásmegyékbe akarják kényszeríteni őket. (Külön balkáni ízt ad a villongásnak, hogy a fent említett román politikus cége – Kovászna Megye Tanácsának megrendelésére – szó nélkül elkészítette a sokat vitatott Székelyföld táblákat. A pénznek ezek szerint Erdélyben sincs szaga.) A héten aztán – úgy tűnik – időhúzó béke köttetett: az RMDSZ és a DLP megegyezett, hogy elhalasztják a régióátszervezést.
Miközben a politikusok látszólag háborúznak, a feszültség a szórványban élő és magukat megvédeni nehezebben tudó magyarokon csattan: néhány napja gyulafehérvári suhancok baseballütővel agyba-főbe verték a helyi magyar katolikus teológia rektorát. Oláh Zoltán bűne azt volt, hogy le akarta fényképezni a magyarellenes jelszavakat kiabáló kamaszokat, akik kővel dobálták be az intézet ablakait.
origo.hu
Nincs különbség Magyar Péter és a baloldali politikusok között: semmiért nem vállalják a felelősséget
