Helgoland megosztott marad

Bizonytalan jövő előtt áll Németország különleges turisztikai érdekessége, az Északi-tengerhez tartozó Helgoland szigete, amelyet 1720-ban kettészakított a szökőár. Majd háromszáz év elteltével elodázhatatlannak tűnik a schleswig-holsteini tengerparttól 70 kilométerre magasba emelkedő elősziget és az elsősorban fürdőzők használta, mindössze 700 000 négyzetméteres dűne (fövenypart) összekapcsolása. A két szárazföldet elválasztó vízfelület feltöltése 100 millió eurós költséggel járna. Enélkül – Jörg Singer polgármester szerint – az idegenforgalomból élő sziget gazdasági jövője bizonytalan lábakon áll. E véleményt nem volt hajlandó magáévá tenni az 1300 főnyi lakosság, és népszavazással elutasította az egyesítés tervét.
Helgoland kalandos múltra tekint vissza. Állt dán és angol fennhatóság alatt, majd 1890-ben a Német Birodalom birtokába került. A II. világháború során jól kiépített katonai erődítménynek adott otthont. A település előbb a brit bombázók támadásának esett áldozatul, majd miután 1947-ben felrobbantották a hitleri bázis föld alatti berendezéseit is, és az angol megszállók visszaadták a szigetet az NSZK-nak, megkezdődhetett az újjáépítés.
A látogatókat kezdettől fogva két cél vonzotta: Helgoland különleges természeti fekvése, az itt látható fókák és vándormadarak, illetve a sziget kiváltságának számító vámmentesség. A turisták tetemes része mindössze egy napra érkezik, hogy a „Lung Wai” bevásárlóutcán jutányosan válogathasson a „Duty-free” üzletek kínálta árukból. A kirándulóhajók utasainak négy óra áll rendelkezésükre, hogy elköltsék a pénzüket. Több napot és éjszakát átlagosan évente hatvanezer személy tölt el a szigeten. A lakosság fő bevételi forrását a turizmus jelenti.
A mindössze egy négyzetkilométer nagyságú sziget gazdasági jövőjében azonban a jelek szerint egyesek nem bíztak, az állandó jelleggel itt élő polgárok száma 1300-ra csökkent. Ennek a folyamatnak a feltartóztatását szolgálta volna a két szigetrész összekapcsolása. Helgoland beépíthető területe e megoldással 300 000 négyzetméterrel megnövekedett volna, további helyet adva a lakásoknak, szállodáknak és a természetes elektromos energiáról gondoskodó szélkerekeknek. A környezetvédők azonban másképpen ítélték meg a helyzetet, szerintük ez durva beavatkozás a tenger megszokott világába, és azzal érveltek, hogy a fókák gyerekszobájának tartott fövenypart komoly károkat szenvedne. „Ha a szigetrészek között közlekedő vízi taxik helyét szárazföldi kapcsolat váltaná fel, akkor megnövekedne az érdeklődők száma, és ez zavarná az állatokat” – hangoztatta a környezetvédelmi szövetség. A népszavazáson részt vevőknek közel 55 százaléka magáévá tette ezt az érvelést, a megosztott sziget lakói – az üzleti számításokkal szemben – a természet nyújtotta előnyök mellett törtek lándzsát.