Sehol nem éreztem még ilyen erősen, hogy kétféle történelem van: a természeté és az emberé, és míg az előbbi ciklikus, az utóbbi egyenes vonalú fejlődésre törekszik, persze vegyes eredménnyel. Ennek része az, amit haladásnak, fejlődésnek, emberi uralomnak hívunk. És világosan érzékeltem, hogy a Jangcén különösen veszélyes egy mederbe kényszeríteni a kétféle erőt, tétlenségre kárhoztatva a folyót a hosszú gát mögött. Ezeket a sorokat Peter Hessler vetette papírra 1996-ban (Két év Kínában. Park Könyvkiadó, 2008), amikor a világ legnagyobb vízerőműve építésének munkálatai már három éve megkezdődtek a Jangcén, közel a szecsuani Csungking városához.
A világ harmadik leghosszabb folyójának munkába állítását a Három-szorosnál már 1919-ben felvetette a kínai forradalom atyjaként tisztelt Szun Jat-szen; a terv a nyolcvanas években fordult komolyra. A munkálatok azzal a reménynyel kezdődtek, hogy tíz atomerőmű teljesítményének megfelelő áramot termelnek a vízerőmű segítségével, s ezzel jelentősen meggyorsítják Kína gazdasági fejlődését. Az akkor megengedett társadalmi vitában felvetődött ellenérveket figyelmen kívül hagyták; egyesek azt javasolták például, hogy több kisebb vízerőmű létesítésével oldják meg az energiahiányt.
A 24 milliárd dollárból épült másfél kilométeres széles és 185 méter magas gáttal az erőmű 18 millió kilowatt energiát termel, olyan területeket is ellátva, amelyek korábban nélkülözték az áramot. Ám az impozáns beruházásnak a biztonsági kockázatok mellett vannak negatív társadalmi, környezetvédelmi és kulturális hatásai is. A kisebb falvakkal együtt mintegy 1500 település került víz alá, több százezer földműves volt kénytelen búcsúzni Kína egyik legtermékenyebb vidékétől, 172 halfaj fennmaradása, vadon élő állatok – így a szibériai darvak vagy a felhőpárduc – élőhelyei kerültek veszélybe. S bár úgy tartják, hogy ha Kína védelem alá helyezné öszszes kulturális emlékhelyét, nem volna hely az országban a gabonatermelésre, el lehet képzelni, mennyi szépség ment veszendőbe, ha a becslések szerint 1300 kulturális és természeti nevezetesség került víz alá.
Hasonló körülmények, az Asszuáni-gát víztározójának építése hívta életre 1972-ben az UNESCO világörökség-egyezményét az emberiség kulturális és természeti örökségének védelmére – emlékeztet Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője, aki a kilencvenes évek eleje óta vesz részt az UNESCO Világörökség-bizottságának (VÖB) munkájában. Akkor ötven ország 80 millió dolláros adományából sikerült megmenteni az ókori abu-szimbeli templomokat. Az egyezményhez mostanáig 187 ország csatlakozott, és mindazok az államok, amelyek vállalták a VÖB határozatainak végrehajtását is kötelező érvénynyel, a világörökség-egyezmény részes államaként óvják örökségi értékeiket. A VÖB mostani párizsi ülése után már 936 helyszín van a világörökségi listán.
– A világörökségi cím elsősorban elismerés, eleve csak olyan helyszínek kerülhetnek a listára, amelyek megóvásáért a jelölő állam mindent megtesz – mondja Fejérdy Tamás. – E helyszíneknek a nyilvánosság többletvédelmet, míg az adott országoknak e cím többletfelelősséget jelent. Egy természeti vagy kulturális helyszín csak akkor veszítheti el világörökségi címét, ha a kiemelkedő egyetemes érték jelentős mértékben sérül. Ilyenre eddig csak két példa akadt: 2007-ben Omán 90 százalékkal csökkentette az arab nyársas antilopok életterét reménybeli kőolajlelőhelyek miatt; s a VÖB a részes állam tiltakozása ellenére 2009-ben törölte a Drezda közeli Elba-völgy kultúrtájat a világörökségi listáról. Az ok négysávos híd építése volt.
Az Elba-völgy kultúrtáj 2006-ban került a veszélyeztetett világörökségi helyszínek jegyzékébe, és a VÖB hiába rögzítette a helyszín állapotmegőrzésével kapcsolatos döntéseiben, hogy autópályahíd építése elfogadhatatlan a tervezett helyen és formában, Németország a többéves konzultáció ellenére sem követte a bizottsági ajánlásokat.
– A veszélyeztetett világörökségi jegyzékre kerülő helyszínek közös jellemzője, hogy a rövid távú gondolkodás megpróbálja felülírni a hosszú távon érvényesülő értékvédelem szempontjait – kommentál az örökségvédelmi hivatal elnökhelyettese.
Első hallásra, a részletek ismerete nélkül ez jelenthetné azt is, hogy a gazdasági fejlődésnek akár korlátja is lehet az örökségvédelem, ám ez igencsak hamis felfogás.
– Az örökségvédelem, a fejlesztés nincs kibékíthetetlen ellentétben egymással, csak nem mindegy, hogy mi és hogyan történik – véli Fejérdy Tamás. – Nemzetközi tapasztalat, hogy akkor van gond egy világörökségi helyszín értékének megőrzésével, ha nem „belülről”, egy helyszín adottságait figyelembe véve történnek fejlesztések, hanem „külső” szempontok alapján, amikor a beruházó úgymond „lerabolja” a helyszínt, nem érdekli, mit tesz, és mit hagy maga után.
Ezért van remény rá, hogy a Normandia és Bretagne határán lévő csodaszép Mont-Saint-Michel-öböl látképét mégsem csúfítják el szélerőműparkok, és a VÖB útmutatásai alapján nem lesz Szerencs határában szalmatüzelésű erőmű, sem Szegi közelében andezitbánya.
– A bányászat alapvetően nem összeegyeztethetetlen a tokaji történelmi borvidékkel és kultúrtájjal, e tevékenységnek mindig volt hagyománya errefelé. Világörökségi értékelésében műemlékvédelmi szakértők kiemelték, hogy a táj képéhez hozzátartoznak a helyben kifejtett kőből épült házak. Csak az a kérdés, milyen bányászati tevékenységről beszélünk: egész hegyek, dombok elbontása nyilván nem egyeztethető össze a kultúrtáj védelmével – mondja Fejérdy Tamás.
Az UNESCO bizottsága a budapesti helyszín megőrzési jelentését is megtárgyalta, tudomásul véve, hogy a terület védőzónájában, a régi zsidó negyedben csökkent a bontási engedélyek száma. Ám súlyos aggodalmát fejezte ki a tervezett Bécsi utcai nagyberuházással kapcsolatban, arra kérve a magyar államot, hogy akadályozza meg a bontásokat. Mivel hazánk részes állam, ráadásul május közepétől a világon ötödikként – nagy nemzetközi elismerést kivíva – önálló törvényt alkottunk a világörökségi helyszínek védelméről, erős a remény, hogy továbbra is érvényesülnek a hosszú távú értékvédelem szempontjai nemcsak e helyszíneken, hanem például a régi pesti zsidó negyedben.
Jelentős turisztikai vonzerővé is vált a világörökségi cím az egyezmény harminckilenc éves történelme során. Június végétől a természetszeretők nagyobb figyelemmel járhatnak a Kárpátok ősbükköseiben, szemlélhetik Mallorca szigetén a Sierra de Tramontana szépségét vagy a Nyugati-tó kultúrtájat Hangcsounál. Kínában az utóbbi években nemcsak a gazdasági fejlesztés, hanem a műemlék- és környezetvédelem is hangsúlyosabb lett.
origo.hu
Meghalt Jelenits István
