Tóra néző, tájba illő és igényes kivitelű menedékház a badacsonyi hegyoldalban már egy évszázaddal ezelőtt is foglalkoztatta a Balaton és partvidéke rajongóit. A Balatoni Szövetség örömmel jelentette folyóirata 1910. márciusi számában: „kieszközöltük a Badacsony-hegytető tulajdonosától, Esterházy Miklós hercegtől az építendő turista-menedékház részére a megfelelő helyet és az építkezéshez szükséges bazaltot. A menedéket tavasszal szándékozunk megépíteni a szövetség keretében.” A jó szándékból még nem lett épület, nem tudni pontosan, mi okból; a Nemestördemic és Lábdihegy községek, illetve a környék legnagyobb földbirtokos famíliája közötti viszony nem volt barátinak mondható, később sem lett az. Közbejött az első világháború is, azután a válságos esztendők, és csak 1935 elején került újra napirendre a badacsonyi menedékház megépítése.
Első nekifutásra II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulója tiszteletére, 1935 áprilisában tűzte ki a Magyar Turista Egyesület (MTE) tapolcai szakosztálya a nagyságos fejedelem és bujdosótársai emlékéhez méltó turistaház megvalósításának határidejét. Az építési telket Nemestördemic falu közbirtokossága jelképes örökbérletként – ingyen – adományozta az egyesületnek, a megbízást a tervezésre és kivitelezésre egy fiatal tapolcai építőmester, Kovács István nyerte el. Az előkészítés azonban lassan haladt, a környék szinte minden erdejét, kőbányáját, nádasát birtokoló régi Habsburg-párti Esterházyakat nemigen motiválta adakozásra a kurucok fejedelmének kultusza.
Felmerültek jogi nehézségek is, de miután Sebestyén Jenő, az MTE balatoni osztályának ügyvezető alelnöke – „civilben” a tapolcai városi kórház gondnoka – átvette az ügyvezetői faladatokat, rendeződtek a viták, felgyorsult az anyagbeszerzés és az építkezés. Külön gondot és többletköltséget jelentett a meredek, sziklás hegyoldal úttalan magaslatára tervezett turistaház megközelítése is a teherszállító járművek – akkoriban még szekerek – és az építőmunkások számára.
Azután végre elérkezett az átadás-átvétel, majd a hivatalos nevén Rodostó turistavendégház ünnepélyes felavatásának napja: 1936. július ötödike. Az eseményről így számolt be a Tapolcai Újság egy héttel később megjelent vasárnapi száma:
„Nemestördemic község állomására délelőtt fél 11 órakor érkezett meg a vonat, mely dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, az MTE elnökének vezetése alatt a különböző magyar turistaegyesületek mintegy 100 tagú előkelő küldöttségét hozta. [A lelkes üdvözlőbeszédekre] Cholnoky Jenő válaszolt, majd a leventék és tűzoltók díszkísérete mellett vonult fel a társaság a Badacsony örök szépségű hatalmas sziklái alatt épült turistaházhoz, ahol vitéz Szalay Gyula, az MTE balatoni osztályának elnöke fogadta az érkezőket. Az elnökség kíséretében Noé Gyula esperesplébános felszentelte az épületet, majd magasröptű vallásos és hazafias beszédben köszöntötte a turistatársadalmat. A Himnusz eléneklése után dr. Cholnoky Jenő hatalmas ívű beszédben vázolta a turisztika testet és lelket edző jelentőségét, [majd megemlékezett] a nagy fejedelemről, akinél jobban senki sem szerethette ezt a csodálatosan szép országot, s akinél senki sem áldozott többet érette.”
Ezután felavatták és beszentelték a II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai tiszteletére a menedékház falán elhelyezett emléktáblát, és megcsodálták az épülettől a hegytetőre felvezető – meglepetésként idő előtt elkészült – kőlépcső első szakaszát. A végleges hosszában 487 bazaltfokból álló, összesen 90 méter emelkedésű Bujdosók lépcsője máig páratlan műszaki létesítmény; négy pihenőállomása Csáky Krisztina, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona és Czinka Panna nevét viseli.
A Rodostó ház leghíresebb gondnoka Tatay Sándor író felesége volt 1940-től tíz esztendeig. Miután összeházasodtak, a háború utáni években a villany és vezetékes víz nélküli házban laktak a kislányukkal. 1946. június 4-én Rajk László belügyminiszter rendeletben tiltotta be minden magyarországi egyesület, szövetség, polgári szervezet és egylet működését. A feloszlatott MTE turistaházai állami tulajdonba kerültek, 1950-ben a badacsonyi épületet a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek természetjáró szakosztályának adták át, a luxusnak számító, csodálatos fekvésű és adottságú menedékházat kivonták a nyilvános, köznépi forgalomból, a hatvanas évek elejétől pedig a munkásőrség kiváltságos vezetőinek pihenését és felüdülését szolgálta – a gyakorlatban a parancsnokok részeg tivornyáinak színhelye lett a Rodostó ház. Különösképpen 1989 után is zárt körben maradt: a magas nádfedeles, igényes magyaros stílusban elkészített, tájba illeszkedő, kilátóteraszos menedékházat szögesdrót kerítés fogja körül, egészen pár évvel ezelőttig kutyákkal őrizték, és egy iszákos veterán munkásőr lakott benne gondnokként. Amikor 2006-ban a turistaház fennállásának 70. évét ünnepelték a tördemiciek és vendégeik, az önkormányzatnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy egy napra kinyittassa az udvart és a házat az ünneplő „nép” számára (holott a területet a község adományozta közösségi célra 1936-ban!). Azóta és jelenleg is zárva van.
A tavalyi, rekordsebességű szélvihar felszaggatta az oromzat nádfedését, azóta kátránypapír védi a tetőt a beázástól. Az idén a Rákóczi-szabadságharc befejezésének 300. évfordulójára újra elkészítette a fent említett három történelmi nagyasszony és a legendás cigányprímás leány tönkrement emléktábláját a Badacsonytördemicért Alapítvány. A bujdosók menedékéről, Rodostóról elnevezett épület 75. születésnapját az idén nem ünnepelhetik a helyszínen az emlékezők.
origo.hu
Orbán Viktor: A gazdasági semlegesség hozza a fejlődést és a magasabb életszínvonalat
