Várható, hogy valaha is bírák elé áll az arab vezető?
– A lehetőség megvan rá, habár a nemzetközi jog szabályai összetettek. A Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó 1998-as római statútumot több mint száz ország aláírta, köztük az unió tagállamai, így Magyarország is. Ugyanakkor számos nagyhatalom nem csatlakozott hozzá. Nem ratifikálta az egyezményt az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és – más arab országokhoz hasonlóan – Líbia sem. Ez utóbbi államok polgárai ellen elvben nem indíthat eljárást a Nemzetközi Büntetőbíróság. Szilárd alapelv ugyanis, hogy nemzetközi szerződés nem állapíthat meg rendelkezéseket harmadik országok javára, illetve terhére.
– Ezek szerint a hágai bíróság nem indíthatott volna eljárást a líbiai elnök ellen?
– A római egyezmény alapján nem. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) azonban a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalhat bizonyos ügyeket. Itt ez történt. Az ENSZ alapokmánya szerint a BT kötelező határozatának hatálya már kiterjedhet a római egyezménytől távol maradó államok polgáraira is. Ez a kiegészítő szabály azért érdekes, mert így az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország állampolgárai is a vádlottak padjára kerülhetnek. Ezen államok mint az ENSZ BT állandó tagjai ugyanakkor vétót emelhetnek, s a gyakorlatban meg tudják akadályozni polgáraik kiadását a nemzetközi fórumnak.
– Líbia nem teheti ezt meg, hiszen nem tagja a Biztonsági Tanácsnak.
– A BT február végén egyhangúlag úgy döntött, hogy a líbiai államfőnek felelnie kell a saját népe ellen elkövetett bűnökért, így nem volt jogi akadálya, hogy eljárást indítsanak Kadhafi ellen. Megjegyzem: hasonló módon járt el a nemzetközi szervezet annak idején a szudáni elnök, Omar el-Besir esetében is. A nyugat-szudáni Dárfúr régióban 2004 után becslések szerint 200–400 ezer polgári lakos halt meg, és 2,5 millióan menekültek el – a gyanú szerint – az El-Besir által is támogatott fegyveres milíciák támadásai miatt. A Nemzetközi Büntetőbíróság egyebek közt azzal vádolja a szudáni elnököt, hogy tudatosan megtervezte és végrehajtatta a régió három nagy törzse, a fur, a maszalit és a zagava elpusztítását. A nemzetközi bíróság e cselekmények miatt 2008-ban népirtás és emberiesség elleni bűncselekmények címén indított eljárást. Noha a letartóztatási parancsot 2009-ben adták ki, a szudáni elnököt máig sem sikerült bíróság elé állítani. Azóta számos olyan országban megfordult, amely részese a római egyezménynek, a vádlottat tehát ki kellett volna adni. Ám Omar el-Besir azóta is vígan él, s továbbra is ellátja elnöki teendőit.
– A nagyhatalmak távolmaradása miatt már az 1998-as római statútum elfogadásakor is vita zajlott, milyen eredményt hozhatnak ilyen körülmények között a hágai eljárások. Ön szerint a gyakorlat igazolta az aggályokat?
– A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság csak pár esztendeje, a 2000-es évek elején kezdte meg tevékenységét. Eddig csupán néhány kisebb jelentőségű ügyet regisztrált. Az első nagy horderejű eset a szudáni elnök elleni büntetőügy lett volna, de kiemelkedő fontosságú Kadhafi pere is. A bíróság eljárása egyébként szubszidiáris jellegű: elsődlegesen az egyes államok jogi kötelezettsége az elkövetők felelősségre vonása. A kriminális eset csak akkor kerülhet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, ha a nemzeti hatóságok nem indítanak eljárást, az előttük zajló processzus komolytalan, vagy a bűntett rendkívül súlyos. Az utóbbi kategóriához sorolható ügyekben az ENSZ BT is megkeresheti a nemzetközi bíróságot.
– Említette, hogy a szudáni vezetőt népirtásért, Kadhafit pedig emberiesség elleni bűntettért kívánják felelősségre vonni. Líbiában polgárháború van. Miképpen rendelkezik erről a nemzetközi jog?
– A polgárháború a belső erők harca, a nemzetközi jog szerint nem nemzetközi fegyveres összeütközés. A líbiai helyzet azért különösen érdekes, mert a NATO fegyveresen is beavatkozott az eseményekbe, fellépett Kadhafi ellen a felkelők védelmében. Kadhafi csapatai megfelelő fegyverek híján nem támadják az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének erőit, a konfliktus így nem vált automatikusan nemzetközi fegyveres összeütközéssé, vagyis háborúvá. Megmaradt nem nemzetközi összeütközésnek.
– Az 1956-os hazai sortűzügyekből is ismert, hogy ha az állam fegyveres erői az ország polgárai ellen lépnek fel, utóbb eljárás indulhat emberiség elleni bűncselekmény miatt. A líbiai helyzet részben hasonló ehhez, nem?
– A bűncselekmény magyar megnevezése körül fordítási okból zavarok vannak. Egyesek emberiség elleni bűncselekményként, mások emberiesség elleni deliktumként határozzák meg a civilek sérelmére elkövetett jogsértéseket. A hazai büntető törvénykönyvben az előbbi kategória szerepel. A dolog lényegén azonban nem változtat az elnevezés, hiszen akár így nevezik, akár úgy: a római egyezmény pontosan meghatározza, hogy melyek az emberiség vagy emberiesség elleni cselekmények tartalmi elemei. Emberiség elleni bűntett – egyebek mellett – az emberölés, a leigázás, a kitoloncolás és a politikai, faji, vallási alapú üldözés, ha e cselekményeket a polgári lakosság ellen követik el, mégpedig széles körű vagy módszeres állami támadás részeként. A célpont a polgári lakosság. Az eddigi információk szerint a Kadhafi-rezsim emberei részben háborús, részben emberiség, emberiesség elleni bűncselekmények miatt a római egyezmény alapján, de a Biztonsági Tanács kötelező határozatára alapozva is bíróság elé állíthatók. Háborús bűntettnek – az 1949. évi genfi egyezmények szerint – a római statútum egyebek közt a hadifoglyok kivégzését, megkínzását, a biológiai kísérletezést, a civilek kényszermunkára hurcolását, a foglyok katonai szolgálatra kényszerítését, a városok és a kulturális értékek szándékos rombolását tekinti. A lista hosszú, a statútum ötvenféle esetet sorol fel.
– A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze szerint a líbiai állami vezetők szisztematikus támadásokra adtak utasítást civilek ellen.
– Igen, a jogi helyzet ez. A politikai realitás persze különbözhet ettől, miként azt a szudáni vezető esete is igazolja. Minden azon múlik, hogy a nemzetközi közösség akarja-e Kadhafiék felelősségre vonását, s ha igen, mennyire.
– Említette, a szudáni elnököt népirtásért szeretnék felelősségre vonni. Mit takar ez a törvényi tényállás?
– A genocídium, vagyis a népirtás nem egyéb, mint a kisebbség fizikai megsemmisítése. A hatóságok ezt közvetlenül vagy felbujtás hatására hajtják végre. Líbia esetében ennek a gyanúja nem nagyon állapítható meg, hiszen – úgy tűnik – az arab országban nem a kisebbséget akarják kiirtani. Líbiában számos törzs él, ám nem az egyik törzs próbálja fizikailag megsemmisíteni a másikat, hanem főként a politikai ellenfelek támadják egymást.
– Hága a nemzetközi igazságszolgáltatás egyik központja. A legutóbbi napok híreiből is tudjuk: a városban most zajlik Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok tárgyalása.
– Valóban. A Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszék is Hágában működik. E fórum a délszláv válság idején, az 1990-es években elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények vádlottjairól ítélkezik. A testület mostanság a világsajtó érdeklődésének középpontjába került: Ratko Mladicsot május 30-án a szerb igazságszolgáltatás kiadta a nemzetközi törvényszéknek, amely népirtás, polgári személyek üldözése, gyilkosság, kitelepítés, embertelen cselekedetek, túszejtés és fosztogatás miatt kívánja felelősségre vonni. Ez a bíróság egyébként már több eljárást is eredményesen befejezett. Ítéletet hozott mások mellett Biljana Plavsics, a boszniai szerbek egykori elnöke és Radiszlav Krsztics hajdani szerb tábornok ügyében is. Mladics pere mellett számos más tárgyalás is napirendre kerül. A többi között befejezésre vár Radovan Karadzsics büntetőügye. Megemlítem, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság és a Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszék mellett Hágában van az ENSZ Nemzetközi Bíróságának székhelye is. Ez a fórum a részes államok közötti jogvitákat dönti el. A bős–nagymarosi vízlépcső ügyében annak idején ez a szervezet ítélkezett.
– Véleménye szerint milyen távlatok állnak a hágai bíróságok előtt?
– A Nemzetközi Büntetőbíróság nem fog megszűnni, tevékenysége nincs határidőhöz kötve. Ellentétben például a Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszékkel, amelynek a megbízatása lejár 2015-ben. Hozzá kell azonban tennem, hogy e testület mandátumát is meghosszabbíthatja az ENSZ Biztonsági Tanácsa, miként erre 2010-ben már sor is került. Ha időközben elfogynának az ügyek, vagy a BT úgy döntene, bármikor feloszlathatják a törvényszéket. Az ENSZ mellett működő Nemzetközi Bíróság szintén határidő nélkül tevékenykedik.
– Miképpen jöttek létre a nemzetközi büntetőfórumok? Mi volt a közvetlen előzményük?
– A nemzetközi büntetőjogi felelősségre vonás a nürnbergi perekben történt meg először. Az itteni eljárásoknak, a nemzetközi katonai törvényszék felállításának s végül a nemzetközileg is büntetendő törvényi tényállások meghatározásának az 1945 nyarán kötött londoni megállapodás volt az alapja. Az egyezményt a második világháború győztes nagyhatalmai kötötték meg. A szerződés értelmében – mint ismeretes – nem szerződő államok polgárait marasztalták el az 1946 őszén meghozott nürnbergi ítéletekben. Ezzel áttörték a nemzetközi jog azon alapelvét, hogy a megállapodások csak a szerződő feleket kötelezik, harmadik államot nem. Az ENSZ közgyűlése az ítéletek után általános nemzetközi jogi elvet dolgozott ki. Eszerint egyes cselekmények esetében a nemzetközi közösség az érintett államok hozzájárulása, alávetettsége hiányában is eljárást indíthat, ítéletet hozhat. Az ENSZ-közgyűlés döntése alapján ezt követően nemzetközi szerződéseket írtak alá a népirtás és a háborús bűntett tényállásairól. Az emberiség vagy emberiesség elleni bűncselekményekről máig sem jött létre általános érvényű, átfogó nemzetközi egyezmény, csak részegyezmények vannak, ezeket a nemzetközi jog alapvető elvei egészítik ki.
origo.hu
Orbán Balázs: Ez a háború nem a mi háborúnk - videó
