Húsz fok feletti értéket mutatott a hőmérő szombat reggel hatkor a Nógrád megyei Kazáron, amikor a hagyományok házának udvarán nekifogtak a disznóvágásnak. Mire a böllér feldolgozta az állatot, lett az harminc is – a remegő szalonna szélein kövér zsírcseppek jelentek meg. Nem ideális idő disznóvágásra, de nem volt választási lehetőség: a clevelandi magyar cserkészcsoport most jött az óhazába a szülők, nagyszülők kultúráját és hagyományait tanulmányozni, ezért nyár közepén kellett levágni az állatot.
Legalább harmincöt amerikai kamasz és fiatal felnőtt (ottani cserkészcsapatok vezetői) nézte, ahogy a böllér sokkolóval elkábította a jókora disznót, majd torkába döfte a kést. „Oh, my God!” – sikoltották a lányok, és szemük elé kapták a kezüket, miközben a fiúk bőszen fényképeztek. Amerikában ritkán látni ilyet – tavaly télen otthonuktól nem messze, az Erie-tó öblének másik oldalán fekvő Chicagóban az elitkommandó, vagyis a SWAT emberei rohantak le egy román családot, amely éppen disznót vágott otthona udvarán. A hatóságokat a szomszédok értesítették, akik megijedtek a visítástól. A kommandósok meglepetésszerűen törtek be az udvarra, ahol számukra szokatlanul véres ceremóniát láthattak: több férfi térdelt a disznón, egyikük a vérét próbálta felfogni a tálba, míg társa a szalmát készítette elő a perzseléshez. A családot bevitték a rendőrségre, ahol egy nemzetközi ügyvéd segítségével sikerült tisztázniuk magukat. Bár az amerikai törvények lehetővé teszik a hagyományos rítusok gyakorlását, a románok figyelmeztetést kaptak, és két évig megfigyelés alatt tartják őket.
Kazáron senki sem hívta a rendőrséget, így mire harmincöt fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, már a májas hurkát töltötték a nádtető alatti árnyékban. Az elején sokan félve kóstolták meg a masszát – Amerikában nem szokás megenni az állati belsőséget. A lányok és a fiúk, vagyis a 34-es számú Zrínyi Ilona és a 14-es számú Görgey Artúr cserkészcsapat tagjai végig segítettek, és természetesen végig fényképezték, videózták a munka fázisait. Az Ohio államban élő másod- és harmadgenerációs magyarok a második regös körúton vesznek részt (az első pontosan tíz esztendővel ezelőtt volt, nagyjából hasonló programmal).
Álljunk meg egy gondolat erejéig az Erie-tó melletti városnál! Clevelandet valaha a második legnagyobb magyar városnak mondták, ám ez csak mítosz, hiszen fénykorában, 1910 környékén az itt élő hatvanezer magyarral a hetedik-nyolcadik legnagyobb „magyar” város lehetett Budapest, Pozsony, Szeged, Debrecen, Temesvár, Nagyvárad és Kolozsvár után. Tény, hogy az amerikai településnek magyar iskolái is voltak, amelyekben ott nyomtatott magyar nyelvű tankönyvek segítségével tanították a nebulókat. Szabadság című napilapja 1942-ben negyvenezres (!) példányszámban fogyott, és amikor az első magyar érkezésének századik évfordulóján, 1980-ban a jubileumi bálon Somogyi F. Lél üzletember-közösségszervező számba vette az örökséget, három római és két görög katolikus egyházközséget, két-két református és evangélikus, valamint egy-egy presbiteriánus, adventista és baptista egyházat talált a zsinagóga mellett, és mindegyikben magyarul prédikáltak. Bár a templomok többségét azóta bezárták, még most is működik (egy plázában) a gazdag gyűjteményű Magyar Múzeum, és péntekenként több tucat fiatal jár a magyar cserkészfoglalkozásokra. Utóbbi pontosan hatvan éve alakult, és ma is az itteni magyarság legerősebb civil szervezete. Hétfőnként magyar iskolát, keddenként néptáncot-hagyományőrzést, péntekenként pedig klasszikus cserkészfoglalkozást tartanak a magyar gyökerekkel rendelkező és magyarul beszélő fiataloknak.
Mire kibírhatatlan lett a hőség, sikerült a disznót teljesen feldolgozni. A fiatalokra azonban még egy megpróbáltatás vár: a délután háromkor kezdődő misére palóc népviseletbe kell beöltözniük. A fiúknak viszonylag egyszerű a feladat, de a fehér ing mellé járó fekete nadrág és a csizma nem a legideálisabb viselet a kánikulában, ráadásul a bevállalósabbak felveszik a posztómellényt is. A lányok azonban minden tiszteletet megérdemelnek, hiszen két órán keresztül öltöztetik őket alsószoknya- és kötényrengetegbe, hogy aztán azon a napon, amikor sok évtizedes hőmérsékleti rekordok dőlnek meg az országban, mosolyogva végigsétáljanak a falu főutcáján, fel a dombtetőn lévő templomig.
Míg a lányok beöltöztetését fényképezem, a faluban amerikai magyar testvérpár kalauzol. Pigniczky Réka és Eszter Amerikában születtek és nevelkedtek. Eszti, a nővér ott is maradt: Clevelandben cserkészvezető. A televíziós újságíró Réka Magyarországra költözött, és itthon több díjnyertes filmet is rendezett az amerikai magyarságról, köztük a Hazatérés és az Inkubátor című alkotásokat. A kilencvenes évek közepén kapott telefonhívást Ohióból: nővére kérte, hogy szerezzen be neki eredeti palóc menyasszonyi ruhát, mert abban akar férjhez menni Amerikában. Ez meg is történt: eredeti palóc lakodalmat tartottak a pennsylvaniai magyar tanyán.
Így született tehát a nógrádi kapcsolat (azóta dokumentumfilm is készült Kazár – Bölcsőtől a sírig címmel, amelyben a község gazdag díszítésű népviseletét mutatják be a születéstől a temetésig), és ezért jönnek ide immár másodszor az amerikai cserkészek, hogy megismerjék a magyar népi hagyományokat. A húsznapos út első részében Kazáron és környékén (a Felvidéken is) tanulnak az amerikai kamaszok és egyetemisták, majd átmennek Kárpátaljára, hogy megismerjék Munkácsot, Beregszászt, és ellátogassanak a Vereckei-hágóhoz. Az is cél, hogy amit otthon hallottak a nagyszüleiktől, szüleiktől, az ne csak meseként maradjon meg a fejükben, hanem valós élményként is megtapasztalják, miközben magyar nyelvi készségeik is jelentősen javulnak. Itt-tartózkodásuk alatt magyar táncokat tanulnak, és Fehér Anikó néprajz–ének szakos tanár magyar kórusműveket is betanít nekik. Mivel az amerikai fiatalok helyi cserkészekkel és vezetőikkel is találkoznak, könnyen lehet, hogy életre szóló barátságok szövődnek, így később is lesz, akinek levelet lehet írni vagy Európába utazva meglátogatni. A tíz évvel ezelőtti első körút is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy akkor az út második felében Erdélyt ismerhették meg.
Míg a lányok befejezik az öltözködést, a hagyományok háza hűvösében az alig kétezer lelkes település polgármester asszonyával, Molnár Katalinnal beszélgetek. A Mátra északnyugati lábánál fekvő települést is megviselte a rendszerváltást követő bányabezárás és a térségbeli nagyipar összeomlása. A kilencvenes évek elején harminc százalék fölé kúszott a munkanélküliség, és ezt ma sem heverte ki a helység: jelenleg az idénytől függően hatvan-nyolcvan főt foglalkoztató varroda mellett az önkormányzat a legnagyobb munkáltató.
Amikor a múlt kerül szóba, megtudom, hogy a bánya miatt van a szokatlanul díszes népviselet is: a biztos megélhetésnek köszönhetően az emberek tudtak költeni a cicomára. Ugyanakkor a pénz értékválságot is hozott: sokan lebontották a régi palóc épületeket, hogy „modern” kockaházat húzzanak fel a helyükbe betonból. Az önkormányzat 1996 óta rendelettel védi a régi parasztházakat, azóta tizenegyet meg is vásárolt közülük, hogy különféle közösségi célokra használja a felújított épületeket. A hagyományokat megpróbálják megőrizni, az itteni iskolában kötelező a helytörténeti oktatás, és most van egy további motiváció a helyiekben: az azért mégsem járja, hogy Amerikában jobb palócok legyenek, mint itthon, így aztán Kazáron is új erőre kapott a sátoros ünnepeken népviseletben való megjelenés.
Megszólal a harangszó, a rekkenő hőségben felballagok a dombon levő katolikus templomba. A fiúk felmentek a karzatra, a gyönyörű viseletben, keményített szoknyában lévő lányok kétoldalt, a fal mellett állják végig a szentmisét (egyikük hét hónapos terhesen!), hiszen ebben a viseletben nem lehet leülni. Amikor kijövök, márványtáblára leszek figyelmes a szent hajlék oldalán. Egy régi plébánosra, Szabó Istvánra emlékeztet, aki műfordítóként vált ismertté: Kazinczy idejében ő fordította először magyarra Homérosz két nagy eposzát, az Iliászt és az Odüsszeiát.
Most odafentről örömmel láthatja, hogy az amerikai magyarok is hazataláltak.
origo.hu
Félt Magyar Pétertől a barátnője, részletesen beszél erről is - videó
