Keserédes családi dráma

Az első óvatlan lépések a kapitalizmusban még csak ideig-óráig jelentik a béke önfeledt időszakát a Balkánon. Nosztalgikus visszaemlékezés az Oscar-díjas Danis Tanovictól a háború előtti délszláv hétköznapokra.

Kárpáti György
2011. 07. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Danis Tanovic a balkáni filmgyártás fenegyerekeként robbant be a köztudatba, amikor szinte a semmiből Oscar-díjat nyert a Senkiföldje című háborús drámájával. A fiatal bosnyák direktor a Cirkusz Kolumbiával elkészítette első, tisztán bosnyák közreműködéssel készült moziját Miki Manojlovics főszereplésével. Amíg a Senkiföldjében pontosan fogalmazta meg a délszláv nemzeti identitásválságot, addig a mostani Cirkusz Kolumbia politikai indíttatása ellenére a délszláv konfliktus kirobbanása előtti kvázi idilli időszakot idézi meg. Azt a rövid kort, amikor a kommunista Jugoszlávia már szétesett, de még nem kezdődtek meg a harcok a területek újraosztása miatt.
Bár a történet gyújtópontjába egy családi konfliktus került, szinte minden képről, beállításból az köszön vissza, hogy ez volt az ártatlanság kora. A cselekmény szerint egy korosodó, egykor a Jugoszláviából Németországba kivándorló férfi visszatér hazájába egy roppant fiatal és dekoratív lánynyal, hogy visszavegye a jussát és újrakezdje életét. Ehhez nem kevés konfliktust is felvállal hátrahagyott feleségével és felnőttkorba lépett fiával szemben, ám a kapitalizmus első napjaiban nyugati valutával mindent, még a helyiek barátságát és a törvényt is meg lehet vásárolni. Egyedül a béke nem eladó, s a fokozódó harcok lassan elérik azt a kisvárost is, ahol egy pillanatra megállt az idő.
A Cirkusz Kolumbia nosztalgikus hangulata a boldog békeidőszak után szinte a teljes filmen keresztülhúzódik. Tanovic szemmel láthatóan elérzékenyülten tér viszsza szülőföldjére, ahol minden dráma ellenére is sokkal szebb az élet annál, amivé a háború változtatja. A kocsmában üldögélő férfiak, a folyóparton fürdőző fiatalok, a napsütötte főtér, valamennyi fényképalbumba kívánkozó jelenet. A túlzott szentimentalizmusban a néző is elvész, s kellemetlen hideg zuhanyként éri a háború. Persze éppen ez volt Tanovic szándéka, s a cezúrával sokkal élesebben megfogalmazódnak a háború és béke idején fontos kérdések, jelentéktelenné válnak civódások, újradefiniálódnak kapcsolatok. Az egykori családfő nem képes ugyan szembenézni a múltjával, ám a családi kötelék fontossága hamarosan nyilvánvalóvá válik számára, s amikor igazán szükség lesz rá, szembenéz a sorsával. Tanovic a családi sorstörténeten keresztül a balkáninál sokkal általánosabb megállapításokat tesz, miközben jobban megértjük a délszláv társadalmakat is. S ez a kettősség, valamint sikeres ábrázolása az igazi titka ennek a filmnek.
(Cirkusz Kolumbia – színes, feliratos bosnyák–angol–német– francia film, 113 perc, 2010. Rendező: Danis Tanovic. Forgalmazó: Cirkofilm.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.