Danis Tanovic a balkáni filmgyártás fenegyerekeként robbant be a köztudatba, amikor szinte a semmiből Oscar-díjat nyert a Senkiföldje című háborús drámájával. A fiatal bosnyák direktor a Cirkusz Kolumbiával elkészítette első, tisztán bosnyák közreműködéssel készült moziját Miki Manojlovics főszereplésével. Amíg a Senkiföldjében pontosan fogalmazta meg a délszláv nemzeti identitásválságot, addig a mostani Cirkusz Kolumbia politikai indíttatása ellenére a délszláv konfliktus kirobbanása előtti kvázi idilli időszakot idézi meg. Azt a rövid kort, amikor a kommunista Jugoszlávia már szétesett, de még nem kezdődtek meg a harcok a területek újraosztása miatt.
Bár a történet gyújtópontjába egy családi konfliktus került, szinte minden képről, beállításból az köszön vissza, hogy ez volt az ártatlanság kora. A cselekmény szerint egy korosodó, egykor a Jugoszláviából Németországba kivándorló férfi visszatér hazájába egy roppant fiatal és dekoratív lánynyal, hogy visszavegye a jussát és újrakezdje életét. Ehhez nem kevés konfliktust is felvállal hátrahagyott feleségével és felnőttkorba lépett fiával szemben, ám a kapitalizmus első napjaiban nyugati valutával mindent, még a helyiek barátságát és a törvényt is meg lehet vásárolni. Egyedül a béke nem eladó, s a fokozódó harcok lassan elérik azt a kisvárost is, ahol egy pillanatra megállt az idő.
A Cirkusz Kolumbia nosztalgikus hangulata a boldog békeidőszak után szinte a teljes filmen keresztülhúzódik. Tanovic szemmel láthatóan elérzékenyülten tér viszsza szülőföldjére, ahol minden dráma ellenére is sokkal szebb az élet annál, amivé a háború változtatja. A kocsmában üldögélő férfiak, a folyóparton fürdőző fiatalok, a napsütötte főtér, valamennyi fényképalbumba kívánkozó jelenet. A túlzott szentimentalizmusban a néző is elvész, s kellemetlen hideg zuhanyként éri a háború. Persze éppen ez volt Tanovic szándéka, s a cezúrával sokkal élesebben megfogalmazódnak a háború és béke idején fontos kérdések, jelentéktelenné válnak civódások, újradefiniálódnak kapcsolatok. Az egykori családfő nem képes ugyan szembenézni a múltjával, ám a családi kötelék fontossága hamarosan nyilvánvalóvá válik számára, s amikor igazán szükség lesz rá, szembenéz a sorsával. Tanovic a családi sorstörténeten keresztül a balkáninál sokkal általánosabb megállapításokat tesz, miközben jobban megértjük a délszláv társadalmakat is. S ez a kettősség, valamint sikeres ábrázolása az igazi titka ennek a filmnek.
(Cirkusz Kolumbia – színes, feliratos bosnyák–angol–német– francia film, 113 perc, 2010. Rendező: Danis Tanovic. Forgalmazó: Cirkofilm.)
origo.hu
Több mint 10 km-es a dugó az M1-esen
