Németország délnyugati csücskében, a fekete-erdői Brigach és Breg folyók öszszetalálkozásánál indul útjára Európa második leghoszszabb folyója. A 2842 kilométeres Dunát csak a 3531 kilométer hosszan hömpölygő Volga anyácska pipálja le. Ám míg utóbbi mindvégig Oroszország területén marad, a Duna a föld legnemzetközibb folyama. Vizét tizenkilenc ország területéről gyűjti össze, tíz országon folyik át (igaz, Moldovát csak a bal partja érinti mindössze hatszáz méter hosszan), és nem kevesebb, mint négy fővároson halad keresztül: Bécsen, Pozsonyon, Budapesten és Belgrádon.
Gyukics Péter fotóművész maga sem tudja pontosan, miért és mióta nyűgözik le annyira a vízi átkelők, hogy két hasonló témájú album – a tizenkétezer hazai híd legjavát bemutató Hidak Magyarországon és a Hidak mentén a Tiszán – után két és fél évet áldozott életéből a gigantikus anyag összegyűjtésére és megörökítésére.
Gyermekkora óta kötődik a vízhez, hat évig kajakozott. Először 2004-ben kapott megbízást egy szakmai kiadvány illusztrálására, aztán rabul ejtette a téma. Azóta fő célja, hogy képeivel megmutassa a sokszor szigorú szerkezetekben rejtőző szépséget. Mert, írja egyedülálló, A Duna hídjai – A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig című könyve (Juky Stúdió) bevezetőjében, az utazó használja a hidakat, átrobog rajtuk, ám gyakran a szembeötlő szépséget sem látja.
Abból pedig akad bőven. A Duna felső szakaszán, ahol sok helyütt még nadrágszárat feltűrve is át lehet lábalni a sekély patakon, talán a faszerkezetes kerékpár- és gyaloghidak, míg a Fekete-tengerhez közeledve, az al-dunai szakaszon, ahol a folyó helyenként beszorul a hegyek közé, a százméteres mélységet is eléri, hogy aztán a sík területekre kifutva tóvá terebélyesedjen, a nagyszabású, néhol két kilométer hosszú óriások ejtik ámulatba a nézőt. De ugyanilyen megkapó a baden-württembergi Beuron 1913-ban épült szecessziós hídja és természetesen Budapest folyamviszonylatban is kiemelkedően szép hídállománya, köztük a kor szerinti listában harmadik legrégebbinek számító Lánchíddal.
A hídfényképezésnek nincs külön, tankönyvben leírt technikája. Mindegyikkel külön meg kell barátkozni, mondja Gyukics Péter, rászánni az időt, hogy feltűnjenek a részletek. A pillérek díszítései, az erkélyek, a vasbeton szerkezeteken látható egy-egy apró ötlet. A legidősebb állandó Duna-híd, az 1146-ra elkészült regensburgi gyönyörű kőteste vagy épp a hosszúsági versenyben második helyen álló, Ruszét és Giurgiut összekötő, 2224 méteres Barátság határhíd rozsdálló monumentalitása. A 212 német híd makulátlansága és a Belgrádot Pancsovával összekapcsoló közúti-vasúti átjáró pénztelenséget jelző rossz állapota.
Bár egy kicsit minden híd előtt megmozdult benne a gondolat, épségben átér-e, utóbbi volt az egyetlen, amelyen kifejezetten félt, meséli a fotós. Tíz percet is kellett várnia, míg a fényképezőgép lencséjébe befogott oszlop végre nem mozgott, hanem egyenesen állt. Igaz, hidász ismerősei később megnyugtatták: attól, hogy egy híd leng és mozog, még nem szakad le.
Majd erre gondolunk a budapesti Szabadság hídon is, amikor elrobog mellettünk a villamos. A fényképésznek egyébként épp ez a kedvence: a Feketeházy János tervei alapján épült egykori Ferenc József híd, amelyet Nagy Virgil építész „öltöztetett fel” (az ő műve volt egyébként az eredeti Erzsébet híd architektúrája is). Némileg hasonló áll a Tisza fölött a délvidéki Magyarkanizsán is, ám ott mindenhol látszik a rácsos szerkezet, ami ritkaságnak számít. Egy másik – 1976-ban épített, így jóval modernebb, ám letisztultságában ugyancsak nagyon tetszetős – Szabadság híd is ível át a folyón Újvidéken. Az 1999-es bombázások során súlyos károkat szenvedett, de 2005 óta újra teljes épségben látható.
Gyukics munkáját a hazai hidászszakma nagyjai segítették. A 83 éves Träger Herbert szerkesztette a kötetet, dr. Tóth Ernő hídtörténész lektorálta, statisztikát és hídajánlót készített, Kordos László geológus és Reich Gyula vízépítő mérnök rövid tanulmányokat írt bele, de nélkülözhetetlen támogatást nyújtott a munkához a fényképész két állandó segítője, felesége, Nyitrai Judit és Sitku László főhidász is. Az album fő erénye a szakszerű, de a laikus számára is izgalmas hídleírások mellett az, hogy nézője egy helyben ülve, lapozgatva is hallatlanul izgalmas utazás részese lesz. Olyannyira, hogy akár egy valódi hídnéző túra tervét is szövögetni kezdi. Amire azonban érdemes vigyázni: míg a nem hajózható részeken átlagosan két kilométer a hídsűrűség, lejjebb néhol 240 kilométert is haladhatunk anélkül, hogy folyami átkelőbe botlanánk.
origo.hu
Orbán Viktor új profilképet állított be a közösségi oldalán
