Kilendülni a holtpontról

Még mindig létbizonytalanságban működik a Magyar Írószövetség Szentmártoni János szerint. Az elnök úgy érzi: sok mindent sikerült megvalósítania abból, amit az írószervezet megújítása érdekében tervezett, de a gazdasági stabilizáció nem valósult meg, és elmondása szerint egyelőre a székház ügyében sem történt számottevő előrelépés. L. Simon László, a parlament kulturális bizottsága elnökének kezdeményezése alapján az épület a bérlet lejártakor átkerülne az írószervezet tulajdonába.

Szentmártoni János legnagyobb problémája, hogy azt remélte: az idén nagyobb támogatást kap az írószövetség. – Azért próbáltam megtartani, amit az elnökké választásom idején ígértem – mondja Szentmártoni János, akit novemberben a valaha volt legfiatalabb elnökként választottak meg az írószövetség élére. Az elnök beszámolt a fél év számára kedves eredményeiről: megújult a szervezet weblapja, igyekeztek hatékonyabban kommunikálni a sajtóval, és életében először az írószövetség is benevezett a Múzeumok éjszakájára. – Ha sikerül a tervezett részvétel a Művészetek Völgyében, az nagy előrelépés lenne. Olyan jeles alkotók lennének a vendégeink, mint például Kányádi Sándor, s meghívtunk zenekarokat is. Tervezünk táncházat, irodalmi játszóházat, borkóstolót Ambrus Lajossal, prózaíróversenyt. Tíznapos programot csinálunk Kapolcson – mondja.
Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet a szövetség Bajza utcai székháza helyzetének rendezésével, az elnök leszögezi, továbbra sem sejti, mi lesz a sorsa az épületnek. Mint ismeretes, tíz esztendővel ezelőtt úgy kapták meg az épületet, hogy tíz évre előre rendezve voltak a bérleti díjak, de ez az időszak év végén lejár. Szentmártoni János szerint még kérdés, hogy használatba vagy tulajdonba kapja-e meg az írószövetség az épületet, de most még a bérleti díj fizetése is megoldhatatlan problémát jelentene az átlagos évi hét-nyolc millió forintos működési támogatás mellett.
– Mivel századfordulós szecessziós épületről van szó, amelyet régen nem újítottak fel, ezért tulajdonosként sem boldogulnánk komolyabb költségvetés nélkül – véli a szervezet vezetője, akit az összes többi ígérete megvalósításában is kötnek az anyagiak. – Az aktivitás, az arculatváltás és a kommunikáció is sokkal hatékonyabb lenne, és a tagságot is jobban meg tudnám mozgatni, ha lenne erre keret. Egy bizonyos működési támogatás mellett lehetséges volna, hogy szellemi és szervezési munkákra fordíthassuk az energiánk java részét.
Az utóbbi fél évemet arra tettem fel, hogy kilendítsem az írószövetséget a holtpontról. Részben sikerült, de a mostani helyzet a huszonkettes csapdája. A jelenlegi feltételek mellett egy szerényebb takarék-költségvetés nagyjából hetvenmillió forintra rúgna évente. De ha azt mondanák, hogy ez most nem lehetséges, mert gondok vannak a gazdasággal, s helyette oda tudnák adni például ennek a felét, máris mód lenne arra, hogy többet foglalkozzunk a munka szakmai részével – vélte az elnök.
Megkérdeztük L. Simon Lászlót (Fidesz), a szervezet egykori titkárát, mi a véleménye az írószövetség által előterjesztett panaszokról. Az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, egyetért vele, hogy az írószövetséget nagyobb támogatásban kellene részesíteni. – Én hivatalosan megkerestem ezzel a miniszterelnököt, és részemről a következő költségvetési törvény tárgyalásakor mindenképpen gondolok majd a Magyar Írószövetségre is. Addig Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztertől várható segítség – nyilatkozott a kulturális bizottság elnöke. Ami a székház ügyét illeti, L. Simon László elmondta: kezdeményezte, hogy a VI. kerületi önkormányzat csereingatlan fejében engedje át az épületet az írószövetségnek.