Bármely nemzet legnépszerűbb, legeredményesebb futballklubjának megvan a maga sötét sporttörténeti pontja. Nálunk, Magyarországon ez 2006 nyarán jött el, amikor a 28 aranyával bajnoki csúcstartó Ferencváros az MLSZ adminisztrációs döntése után az NB II-be száműzetett. Nincs már tehát hazai gárda, amely mindig az első osztályban szerepelt volna, s egy nagy térbeli ugrást téve, Argentínában is csak kettő maradt, a Boca Juniors és az Independiente. A 33 diadalával győzelmi rekorder River Plate ugyanis tegnapra virradóra, száztíz éves története során először alászállt a második vonalba.
Viszont nem a helyi szövetségnek (bár a lassan nyolcvanesztendős nagy hatalmú elnökről, Julio Grondonáról mindent el tudunk képzelni…), hanem a córdobai illetőségű osztályozós ellenfélnek, a Belgranónak köszönhetően. Amely a párharc első mérkőzésén 2-0-ra legyőzte a Milliomosok becenevű patinás gárdát, majd a Buenos Aires-i visszavágón is helytállt. Az első vendéggólt még – vitatható – les miatt nem adta meg a játékvezető, aztán Pavone a hazaiaknak szerzett vezetést, ám bő egy óra elteltével Farre kihasználta két River-védő összeszaladását, s egyenlített.
Pavone a végén még egy büntetőt elhibázott, s ezt látva a helyi drukkerhad elkezdte módszeresen „szétszedni” az Estadio Municipalt. A bírónak a 89. percben félbe kellett szakítania a játékot, majd le is fújta a mérkőzést, miután a biztonságiak vízágyúval sem tudták lecsitítani a dühöngőket. Mindkét fél játékosait testőröknek kellett az öltözőbe kísérni, miközben a „Barrabrava” drukkercsoport tagjai köveket és korlátdarabokat dobáltak a gyepre. Később az arénán kívül is folytatták a tombolást, kocsikat gyújtottak fel, üzletek kirakatait törték be. A főváros Nunez kerülete szinte háborús övezetté vált, 70 ember, köztük 25 rendőr sérült meg komolyabban.
A város főügyésze az eset után azonnal bezáratta a stadiont, s nyomozást rendelt el – többek között azért, mert a meccsre csak negyvenezren mehettek volna be, ennek ellenére becslések szerint közel hatvanezren voltak a lelátókon. River-érzelmű többségük természetesen Juan José Lopez vezetőedző és Daniel Passarella klubelnök távozását követelte. Utóbbi, a gárda korábbi kőkemény világbajnok védője ezt plasztikus kifejezéssel utasította vissza: „Talpra állunk és megújítjuk a csapatot, engem innen csak hullazsákban vihetnek el!” Lehet, hogy közel állt hozzá?
A River Plate-et 2000-ben a nemzetközi szövetség (FIFA) szavazásán a XX. század legjobb argentin csapatának választották; 33 bajnoki címe – a legutóbbi alig három éves, 2008-as keltezésű – mellett nyert többek között két Libertadores-kupát (1986, ’96), Interkontinentális Kupát (’86), dél-amerikai Szuperkupát (’97). Különböző generációk olyan klasszisai viselték legendás, fehér alapon piros keresztcsíkos mezét, mint például Alfredo di Stéfano, Omar Sivori, később Ubaldo Fillol a kapuban, a már említett Daniel Passarella, Mario Kempes, aztán Gabriel Batistuta, Enzo Francescoli, Hernán Crespo, Marcelo Salas, Javier Mascherano, Pablo Aimar, Javier Saviola vagy Gonzalo Higuaín.
Az utódok hozzájuk is hűtlenek lettek, kérdés, mikorra köszörülik ki a csorbát. Újra hazakanyarodva, a Fradinak ez három évébe telt.
origo.hu
Medvét láttak Hajdú-Biharban
