Portugália kirívó – egyszerre négyfokozatú – leminősítése felindultságot keltett az Európai Unió vezetőinek körében, hiszen nehéz kellő magyarázatot találni arra, hogy – ha egy hitelminősítő naprakészen követi az euróövezet válságának folyamatát – mi oka lehet ilyen nagymértékű leminősítésre. Maga az időzítés sem indokolható. Az új portugál kormány stabil háttérrel rendelkezik a parlamentben, s néhány nappal a leminősítés előtt elfogadták azt a hároméves megszorítócsomagot, amelyet az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap ajánlott. A Moody’s okfejtése azért is bizonytalan lábakon áll, mert olyan kockázatokra hivatkozik, amelyek legfeljebb 2013-tól lehetnek érvényesek. Mindez csekély mértékben alapozhatja meg a váratlan, négyfokozatú lerontást. A negyedik kétséges pont – amit az uniós vezetők is leginkább sérelmeznek – a leminősítés várható hatása. A hitelminősítőt bírálók szerint ugyanis a bóvli kategóriába sorolás cseppet sem nevezhető problémamegelőzésnek, sokkal inkább olaj lehet a tűzre a görög válság leválasztásán igyekvő euróövezet számára. A döntés nyomán ugyanis olyan láncreakció indulhat el, amely az ellenkező hatást válthatja ki a piaci szereplőkből, akik a kockázatok reális felmérése helyett épp egy ilyen pánikszerű leminősítés miatt minél hamarabb túladnának a portugál kötvényeiken. Minél nagyobb az eladási láz, annál magasabbra kúszik fel az államkötvények hozama, amely így kitermelhetetlenné válik a portugál állam számára.
További kétségeket támaszt, hogy az ibériai állam makrogazdasági mutatói jelentősen eltérnek Görögországétól, vagyis tévesen sugallja a leminősítés, hogy a portugálok egy kategóriában lennének a hellénekkel. Portugália államadóssága a bruttó hazai össztermék száz százaléka lehet az idén, miközben a görögök már 150 százalék felett járnak. A portugál államháztartás hiánya jövőre csak három százalék körül alakul, az infláció pedig az uniós átlagtól alig tér el. A munkanélküliségi adatok is sokkal kedvezőbbek, mint a görögöknél. Mindezek után felmerül a kérdés, mennyire megbízható egy-egy hitelminősítő értékelése, annál is inkább, mert a globális piac három szereplője – a Moody’s, a Standard and Poor’s és a Fitch – lényegében konkurencia nélkül működik, tehát a hitelesség kérdésében nincsenek versenyhelyzetben.
A Moody’s ráadásul bajba sodorhatja Spanyolországot és a spanyol bankokat is, amelyek több mint 70 milliárd euró körüli értékben vásároltak be a most bóvlinak kikiáltott portugál értékpapírból. A döntés továbbá felerősíti azokat a piaci félelmeket, hogy a hitelminősítők valójában a spekulánsoknak kedveznek, akik rájátszhatnak a kamatszintek emelkedésére. Elemzők szerint ha pedig egy hitelminősítő lépése ennyire nehezen indokolható, akkor más megfontolásokat lehet keresni a háttérben. A mostani beavatkozás ráadásul a tengerentúlról érkezett, ismét ráirányítva a figyelmet az unió kiszolgáltatottságára s egy európai hitelminősítő létrehozásának szükségességére. A hitelminősítőkbe vetett bizalom alig javult a válság óta, mert a piaci szereplők még élénken emlékeznek a korábbi hibás besorolások katasztrofális következményeire. Elég az izlandi példát visszaidézni: 2007-ben a kis szigetország bankjai az izlandi GDP tízszeresét meghaladó külföldi kölcsönöket vettek fel, és helyezték ki Észak-Európában. Ekkor mindhárom hitelminősítő AAA fokozatúra értékelte az izlandi bankokat, amelyek néhány hónap múlva kártyavárszerűen omlottak öszsze, magukkal rántva számos holland, brit és ír pénzintézetet, az ország pedig csak a nemzetközi valutaalap azonnali beavatkozásával úszta meg az államcsődöt. A Lehman Brothers csődjét megelőzően pedig azok a mérgező értékpapírok kaptak kiváló minősítést, amelyekről később kiderült, hogy egy garast sem érnek.
origo.hu
Orbán Balázs: Ez a háború nem a mi háborúnk - videó
