Amikor a fiatal orvosok egyharmada fontolgatja, hogy elhagyja Magyarországot, tanulságos lehet odafigyelni azokra a hazai szakmai műhelyekre, ahová tartozni rang és fejlődési lehetőség. Az Országos Gerincgyógyászati Központ mindössze tizenöt éves múltra tekint vissza. Magyarországnak és a kelet-közép-európai térségnek az egyetlen olyan intézménye, amelynek tevékenysége a gerincbetegségek diagnosztizálásától a legszélesebb körű gyógyítási lehetőségekig terjed. Évente több mint száz vendég orvos érkezik ide tapasztalatokat szerezni. A központ egyik erőssége a daganatsebészet. Ennek szakmai világszervezete, az AOSpine – amely százhúsz országból tizenkétezer neves specialistát fog össze –, a régió referenciaintézményének tekinti a magyar kórházat. 2005-től olyan gazdasági modell szerint működnek, amely átláthatóan használja fel a magántőkében, az állami háttérben és a szellemi befektetésben rejlő lehetőségeket.
Hazánkban 1989 és 1993 között vált a gerincsebészet előbb önálló szakterületté, majd önálló tudományággá. (Maga a praxis szorosan kapcsolódik a reumatológiához, az idegsebészethez, az ideggyógyászathoz és a radiológiához.) A gerinccel összefüggő ártalmak, fizikai elváltozások a XXI. század egyik népbetegségének tekinthetők, jelezte időben a WHO (Egészségügyi Világszervezet). Magyarországon minden harmadik embert érint. A krónikus fájdalmak, a testi elváltozások, a mozgáskorlátozottság és súlyosabb esetben a rokkantság a kísérő jelenségei. Itthon az utóbbi két évtizedben azzal is szembe kellett néznünk, hogy a fájdalmak és az elváltozások a gyermekeinknél egyre korábban és erősebben jelentkeznek. Közrejátszik ebben a rendszeres iskolai testnevelés elsorvasztása, s az is, hogy a családok jelentős részében a kicsik is aránytalanul sok időt töltenek a komputer mellett. Ez a gerinc egyoldalú terheléséhez, a funkcióját segítő izmok gyengeségéhez, görcsös tartáshoz vezet. A hirtelen növekedés már a kamaszkor előtt megkezdődik; a fiatal nemzedékek átlagos testmagassága nőtt, ami szintén gerincpanaszokat okoz. Fél évszázada még el kellett fogadni a sorsot, hogy púposan vagy torzultan éli le valaki az életét. Ezen ma – akár implantátum beültetésével vagy más módon – segíteni lehet. Kevésbé komplikált esetben éppen a specialisták beszélik le a műtétről a pácienseket, és inkább az alternatív terápiákat és az életmód-változtatást javasolják. Úgy tartják, az erre a területre kidolgozott módszertant alkalmazó gyógytornász az orvos egyenrangú partnere.
Nem kis dolog, hogy e szemlélethez és gyakorlathoz az egymást követő egészségügyi átszervezések, ellentmondásos intézkedések közepette is sikerült hűnek maradniuk. Mint ahogyan változatlanok szakmai és etikai elveik, s a kezdetektől Varga Péter Pál az orvos főigazgató.
Ezerkilencszázkilencvenötben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) önálló osztályaként a gerincgyógyászati központ teret nyert a budai, Királyhágó utcai, ötemeletes Bauhaus épületben. Akkoriban hallottam először az ott tapasztalt különösen gondos bánásmódról, a sok fiatal orvosról s arról, hogy itt nincs paraszolvencia. Ha valaki mégis segíteni szeretne, alapítványi adományként átutalhatja azt az összeget, amelyet támogatásukra szánna – mesélték a gyógyult páciensek.
Hittem is meg nem is, míg egy napon kíváncsiságból bejelentkeztem a főorvosnál. Barátságos, nyugodt, emberrel találkoztam. Irodája falát gyermekei rajzai díszítették, örömmel beszélt elképzeléseiről. Az első pillanatokban az asztalán lévő tárgyat absztrakt szobornak néztem. Nagyot nevetve mondta: ez az egyik találmánya, egy implantátum modellje. Aztán türelmesen és egyszerűen elmagyarázta, amit nem tudtam testünk tartóoszlopáról. Azt sem kendőzte, mennyire nyomasztja a műtétre várók sora. Nem tudnak annyi emberen segíteni, mint lehetne, mondta, mert az állami finanszírozás és szervezeti felépítés korlátozza őket. Majd, hogy jobb legyen a kedvünk, végigvezetett a kórtermeken, megmutatta, mi az a többlet, amit leleményességük, a nemzetközi kutatásokban való részvételük és az említett adományok által megteremtettek.
Ezek az emlékek sejlettek fel, amikor a közelmúltban hallottam, hogy az Országos Gerincgyógyászati Központ teljesen magánkézbe került, s az ottani ellátás csak a külföldi, gazdag emberek számára elérhető.
A bejáratnál recepciós igazít útba, a földszinten ambuláns rendelés folyik, a folyosókon ragyogó tisztaság. Az egyik tájékoztató táblán olvasom a pszichológiai munkacsoport névsorát. Látom azt is, hogy a szakkórházat a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a világ huszonkét legmagasabb ellátást nyújtó intézménye közé sorolja. (Az elismerésben még két hazai kórház részesült.) Kicsit minden tágasabb és elegánsabb lett, de a gyerekrajzok megmaradtak, és szép festményekkel is gyarapodtak.
– A közfinanszírozású, állami tulajdonú Országos Gerincgyógyászati Központot a Budai Egészségközpont Kft. működteti az állammal kötött, tizenöt évre szóló koncessziós szerződés keretében – mondja Varga Péter Pál. – Ezt megelőzően több nagy egészségügyi intézményhez tartoztunk, de valahogy mindig úgy jött ki az „elszámolás”, hogy veszteségesek voltunk. Pedig tudtuk, hogy önállóan képesek lennénk az ellenkezőjére. Ezért tízévnyi bizonytalanság után azt gondoltuk kollégáimmal, hogy a szakmai után a gazdasági felelősséget is magunkra vesszük. Nem kívülről hívtunk pénzügyi befektetőt, hanem mi, orvosok vállaltunk kockázatot azért, hogy céljainkat elérjük.
Úgy tervezték, hogy kihasználják azt a piaci előnyt, amelyet nemzetközi elismertségük jelent. Az utóbbi években a kutatások mellett a speciális daganatsebészet területén értek el kimagasló eredményeket, így várható volt, hogy számos országból irányítanak ide magánbetegeket. Gondolták, hogy a biztosítóik által fizetett, a hazainál jóval magasabb, a nemzetközi tarifa alapján meghatározott térítések és magánszolgáltatásaik profitjából futja majd technikai fejlesztésekre, a diagnosztikai műszerpark bővítésére. Így is történt, történik. Eddig – többek között – új intenzív osztályt hoztak létre, komputertomográfiai berendezést és MRI röntgengépet vásároltak, informatikai fejlesztéseket végeztek. Természetesen az épület is megújult.
Amikor mindezek hallatán megjegyzem, hogy büszke lehet, milyen jó üzletember, Varga Péter Pál mosolyogva, de tényszerűen kiigazít. Ő elsősorban sebész, aki a szakmai irányításért felel. Ahhoz persze van érzéke, hogy jó gazdasági szakemberek vegyék körül. Így az üzleti felépítés és irányítás egy orvos menedzser, Papik Kornél feladata.
Valahogy mégsem értem, hogyan fér meg „egy fedél alatt” a magán- és a közbeteg. Mi a helyzet a várólistákkal, ami régen is kényes pontjuk volt?
– Van, amit sikerül áthidalni, van, amit nem – magyarázza. Vannak olyan vizsgálatok és terápiák, amelyeket ebben az intézetben nem térít az egészségügyi pénztár, de mivel sok a fejlesztés, a közgyógyellátás alapján itt lévők is élvezik a nagyobb komfort és a legújabb technikai háttér előnyeit. Ami a műtétre várakozókat illeti, nincsenek jó hírei. Míg néhány éve 400-500 várakozóról beszélhettünk, mára ez megkétszereződött. A lista egyébként nyilvános, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mire számíthat. Nyelek egyet, éppen azért, mert már hallottam egyet s mást arról, hogy mit is jelent évekig állandó fájdalommal élni. A sikeres műtétek, a bővült és finomodott operációs technikák tükrében még szomorúbb ez az állapot.
– Tény, hogy az általunk ellátott külföldi, privát páciensek száma az elmúlt tizenöt évben jelentősen növekedett, míg a hazaiaké stagnált. A közfinanszírozás nálunk évente kétezer-ötszáz magyar betegnél teszi lehetővé a sebészeti beavatkozást, miközben mi ennek kétszeresét is tudnánk vállalni. Így számosan, akik fizetik az egészségügyi járulékokat, el vannak zárva a szakértelmünktől. Súlyosbítja a helyzetet, hogy akadnak olyan speciális esetek, amelyek gyógyítása az országban egyedül nálunk lehetséges. Érthetetlen, hogy miért nem juthatnak hozzá a szenvedő emberek a tudásunkhoz. Ez nem magyarázható pusztán anyagiakkal, hiszen családonként és nemzetgazdasági szempontból is „többe kerül” az évekig tartó gyógyszerezés, a magatehetetlenség, az ápolás s végül a megrokkanás.
Voltaképpen ellenszélben működtetik a kórházon belüli mentális gondozást is, de azért időközben egy pszichoterápiás osztályt is létrehoztak. Ezt a tevékenységet sem támogatja az Országos Egészségügyi Pénztár. Ha így van, miért ragaszkodnak hozzá? Nem elég, ha egy műtét jól sikerül? – teszem fel a kérdést, amelyre a főorvos egyszerűen válaszol.
A gerincbetegségekkel járó állandó fájdalom mindennapos harcot, küzdelmet jelent. Már három hónapnyi szenvedés is komoly negatív hatással van a személyiségre. Amikor hosszabb idő után kivizsgálásra idekerül egy beteg, a pszichológus segítsége kulcskérdés. A műtétre való felkészítésben és a rehabilitációs folyamatban szintén nélkülözhetetlenek. A pszichológiai gondozásnak különleges jelentősége van azoknál a gyermekeknél, akiknél a betegség deformitással jár, hisz eleve sérült az önértékelésük. Vissza kell adni nekik a bizalmat önmagukban, az életben. Szintén összetett folyamat, hogy miként közelednek azokhoz, akik daganatos gerincbetegségekben szenvednek. Hisz lehet, hogy több műtét, majd hosszú utókezelés vár rájuk, és később sem lesz minden tökéletes, legfeljebb elviselhetőbb. Ezért gazdálkodják ki a privát terület profitjából ennek az ellátásnak a fedezetét.
Innen nincs külföldi elvándorlás, vannak viszont támogatott tanulmányútjaik. Utóbb a neves bolognai Rizzoli Ortopédiai Intézettel rendeztek konferenciát, amelynek folytatása Budapesten lesz. A rendezvényen az Országos Gerincgyógyászati Központ hatvanhét munkatársa vehetett részt, anyagilag támogatva, különböző munkakörökből. A fiatal tehetségek felkarolása, az életpálya és az anyagiak terén a kiszámíthatóság, a szellemi befektetés és a tisztesség elismerése – ezek a körülmények inspirálják szakmai közösségüket. Fennállásuk óta talán ha két embertől kellett megválniuk.
Varga Péter Pál szerint a magyar egészségügy egyik napról a másikra összeomolhat. A fiatal orvosok elvándorlását és az itt maradtak elöregedését reális veszélynek érzi. Tiszteli azokat, akik méltatlan körülmények között, erejükön felül teljesítenek. És megjegyzi, bár a paraszolvencia orvosnak, betegnek egyaránt szégyen, a működőképesség fenntartásában van némi szerepe.
– Itt az ideje annak, hogy ez az „örökség” örökre eltűnjön a hazai betegellátásból. Ami persze nem megy a tisztázott működési és jogi háttér és a bérek minden területre kiterjedő, érdemi megemelése nélkül. Az utolsó órában vagyunk, hogy a politikai döntéshozók elfogadják a szakmai irányítástól, csak jelentős anyagi források bevonásával lehet a katasztrófát elkerülni – szögezi le. Igaz, ehhez pontosan tudni kell, mely területekre és hogyan kell az anyagiakat összpontosítani. A magyar orvosok tehetsége, tudása és a szigorúan ellenőrzött magántőke bevonása szintén kitörési pont. Át lehet vinni a nálunk kialakult modellből egyet s mást a többi területre, persze csak akkor, ha van rá fogékonyság.
Ez csupán egy „recept” a sok közül. Hogy milyen lesz az orvosság, még nem tudjuk.
origo.hu
Orbán Viktor új profilképet állított be a közösségi oldalán
