Kérem, magyarázza meg, mi a különbség a főépítész és az építész között! Bizonyára sokan gondolják, hogy az egyik a másik főnöke.
– Az építész tud házat rajzolni, a főépítészek közül sajnos nem mindegyik. Van, aki csak bürokrata. De a többségük jó építész is.
– Mi a dolga az országos főépítésznek?
– A posztot az előző kormányzat hozta létre, tehát nincs legújabb kori történelmi előzménye. Működteti a központi építészeti-műszaki tervtanácsot, továbbá az elmúlt négy évben megszületett egy magyar építészetpolitikai stratégiai tanulmány, egyfajta nemzeti építészeti ars poetica arról, milyen elvek szerint kellene építkezni. Sajnos ez a tanulmány semmire nem használható, ki lehet dobni, holott nagyon fontos lenne, hogy legyen ilyen, de jó legyen. Csak azt nem hiszem, hogy három embernek kell eldöntenie ezeket a kérdéseket.
– Erősen kezdett, alig lehet utolérni. Melyek a legfontosabb feladatok most?
– Járom az országot, találkozom az építészekkel. Nagyon jó hangulatú beszélgetések ezek, hiszen zárt szakmáról van szó, szinte mindenki ismer mindenkit. Ez a pár ezer ember elférne egy színházteremben. Vannak közöttünk ellentétek, de a lényeget tekintve egyformán gondolkodunk. Ez a lényeg pedig az, hogy az építészek is megjelenhessenek az uniós programokban, vagyis legyen végre orvos az orvosi rendelőben. Az én országos főépítészségemnek az a lényege, hogy asztalhoz ültessek magamnál okosabb embereket, és meghallgassam őket, tanuljak tőlük. Nem uralkodni akarok.
– Ehhez persze az is kellene, hogy a főépítész ne csak tanácsadó legyen, akinek a véleményét következmények nélkül figyelmen kívül lehet hagyni, továbbá, hogy ne kizárólag az önkormányzatok döntsenek olyan helyi ügyekről, amelyek végeredményben mégiscsak az ország jövőjét határozzák meg.
– Valóban el kell jutni oda, hogy a főépítész a szakhatóságokkal azonos jogosítványokkal rendelkezzen, vagyis ő is vétójogot kapjon egy-egy döntésben. Jelenleg az önkormányzatok maguk készíttetik el szabályozási tervüket, miközben nem értenek hozzá. Ha ez szakmai kézbe kerülne, nem éleződne az ellentét az önkormányzatok és az állam között. A feladat tehát az, hogy panaszkodás helyett kezdjünk neki ennek a munkának, mert ha nem tudunk olyan jogszabályokat alkotni, amelyekkel ezt elérjük, akkor magunkon kívül senkit nem hibáztathatunk.
– Ha megerősödnek a szakmai szempontok, akkor nyilván szembe kell nézni azzal is, hogy érdekeket sértenek. Kik lehetnek a sértettek?
– Mindenekelőtt a bürokrácia, amelyik évtizedek óta azzal bizonyítja létjogosultságát és nélkülözhetetlenségét, hogy egyre vaskosabbra és átláthatatlanabbra dagasztja a jogszabályokat. Folyton hozzátesz még egy kicsit, cizellálja, bonyolítja, miközben egy jó és használható építési jogszabály elfér egy füzetben. Hogy a miniszterelnököt idézzem, elfér egy söralátéten. Nem a jogszabályokat kell dúsítani, hanem az építésznek kell megadni a lehetőséget, hogy szakmai kérdésekben nyilatkozzon, döntően állást foglalhasson. Ehhez persze az is szükséges, hogy végbemenjen egyfajta tisztulás – vagyis azok, akik jó pénzért bármit hajlandók megrajzolni szakmai meggyőződésük ellenére is, szelektálódjanak ki. A másik sértett érdek az idegen befektetőké. Csak hogy érzékelje, mire gondolok: amikor a XII. kerületben voltam főépítész, gyakran kerültek elém olyan ügyek, hogy az örökös át akarta építeni a házat. Ezek az emberek szinte kivétel nélkül meggyőzhetők voltak arról, hogy ne kövessenek el végzetes rombolást, mert addig normális közösségben éltek a szomszédokkal, a környezettel. Ugyanez egy profitérdekelt befektetőnél nem mondható el.
– Mégiscsak visszatérünk oda, hogy a jelenlegi jogszabályokkal nem lehet kezelni a helyzetet. Kiskirályságok vannak, helyi önkormányzatok, amelyek azt csinálnak, amit akarnak. Javarészt csak a belátásukon múlik, hogy mit cselekszenek.
– Cél, hogy legyen minden településen jogosítványokkal is rendelkező főépítész. Főként a kicsi, szegény településeken, ahol a legnagyobb szükség van a szakmai segítségre, mert sokszor a jó szándék okozza a legnagyobb bajokat. Lehet akár körzetenként is egy, hogy ne okozzon anyagi megterhelést. Olyan, mint a szegények orvosa. Lépni kell, hiszen ha csak panaszkodunk, azzal semmire sem megyünk. Szerintem egyszerű a helyzet, hiszen az evidenciák mögött mindenki felsorakozik. A törvény szerint például a Balatont körüljárhatóvá kell tenni. Csakhogy ez ma a gyakorlatban úgy néz ki, hogy bontunk, bontunk, aztán előttünk áll egy befolyásos ember háza, azt nem bontjuk, és így, e szerint megyünk tovább. Ha ilyen kérdésekben most nem tudunk rendet tenni, akkor feleslegesen ülök itt.
– Ha már a bontásról esett szó: a jelenlegi magyar gyakorlat az, hogy ha valaki eltér az engedélyezett tervtől, kifizet néhány millió forintot, és megkapja a fennmaradási engedélyt. Erre nagyon sokan rájátszanak. Szabálytalan épületet nem szoktak elbontani, ezért néz ki úgy az ország, ahogyan.
– Valóban furcsán működik a rendszer. Ha egy miskolci nyugdíjas pedagógus, aki már nem tudja fizetni a magas panelrezsit, kiköltözik az élete során összekuporgatott pénzen épített avasi víkendházába, és ahhoz hozzáépít három deszkát, hogy ki is tudjon ott ülni, akkor az építési hatóság megbünteti. Közben egy másik, aki palotát épít szabálytalanul és engedély nélkül, hárommillióból megválthatja a házát. Pintér Sándor miniszter úr is elszánt abban, hogy ezekben a kérdésekben rendet tegyünk. Ha valaki szabálytalanul építkezik, annak az épületét le kell bontatni. Nem a kicsiket kell büntetni, hanem a nagy gazembereket kell fülön csípni. Lehet, hogy néhány eset már elég lenne a precedens megteremtéséhez, gondoljon csak a horvátországi bontásokra. Azóta ott nyilván mindenki háromszor meggondolja, hogy építkezik-e engedély nélkül. Persze fontos, hogy minden szakmai szintnek legyen feljebbviteli szintje, tehát ehhez nemcsak a főépítészeknek kell hatáskört adni, hanem a polgárnak is jogorvoslati lehetőséget.
– Mégiscsak visszajutunk oda, hogy ideje lenne egységes szemléletben, felülről nézni, mit lehet Magyarországon építeni és mit nem.
– Egy rendszerben a nagyobb egységeknek alárendelődik a kisebb, tehát a legnagyobb önkormányzat a kormány, ennek kell hogy legyen a legnagyobb szava. Az önkormányzatok egy része ostobaságból vagy érdekektől vezérelve egy sor rossz döntést hoz. Egy keleti parti balatoni településen például, ahol három és fél ezer helyi lakos van, négyszer nagyobb területet vontak be üdülőterületnek. Ennyi ipari park sincs a világon, mint nálunk. Szembe kell nézni azzal, hogy Magyarország hetven százaléka már tönkrement, nagy varázslatokat már nem lehet csinálni, de annyit legalább igen, hogy ne menjen ez így tovább.
– A magyar települések képe valóban siralmas. Irigykedve nézzük a szomszédos országokat, ahol az új épületek is beleillenek a környezetbe. Nálunk viszont nem folytonosság van, hanem kivagyiság.
– Ott ismerik és értéknek tekintik a helyi sajátosságokat. Ehhez az eredetiség mellett szükség van a múlt ismeretére is. Ízlésekről persze nem lehet vitatkozni, ezért akár a politikai döntéshozók sem tudnak egyezségre jutni, de ez nem is baj. Nem az a lényeg, hogy mindenkinek ugyanaz tetsszen, hanem hogy ami létrejön – legyen gyönyörű modern épület vagy egy hagyományos stílusú ház –, az jó legyen. Ahogy a római Vitruvius meghatározta: tartós, hasznos és arányos. Nem a stílussal van baj, hanem a dilettáns szeméttel.
– Nyilván sokakban felmerül, hogy mivel ön a Makovecz-iskola tanítványa, munkásságában az organikus építészet művelője, most talán kötelező lesz ez az irányzat.
– Valóban kérdezték, hogy ez várható-e. De hát egy cukrászdában is van sokféle finom torta, és jól megférnek egymás mellett. Nincs bennem ilyen szándék. Utálnám is magam, ha nem látnám, hogy a fiatalok milyen frissen és mennyire másként gondolkodnak, mint mi.
– Vegyük hát végig a feladatokat, amelyeket a legfontosabbnak tart.
– Szeretnék összeültetni egy állandó építész-kerekasztalt, egyfajta bölcsek tanácsát. Mindenképpen átláthatóvá és nyílttá kell tenni az állami beruházások felett döntő központi tervtanácsot is, amelynek én vagyok az elnöke. Elérhetővé kell tenni a világhálón, hogy oda kit melyik szervezet jelölt, hogy ő melyik kérdésben mikor hogyan szavazott, milyen véleményt képviselt. Ez alapján pedig bárki mondhasson véleményt, még akkor is, ha nincs feltétlenül igaza. A lényeg, hogy a döntéseket felelősséggel és annak minden erkölcsi következményével hozzuk meg. A harmadik dolog a tisztesség, vagyis hogy az emberek lássák, hogy a nagy gazembereket megbüntetik. Ehhez persze el kell tüntetni az építési joghézagokat: átláthatóvá, egyszerűvé és betarthatóvá kell tenni a jogszabályokat, mivel minél inkább szabályozott valami, annál rosszabb. Ebben az esetben persze megnő az építészek felelőssége és jogköre is, hiszen el kell dönteniük, hogy valami jó vagy nem jó. Nem nagy dolog ez, csak a józan, normális polgári gondolkodás szerint kell működni. Mindenki tudja, hogy ezek evidenciák, tehát talán nem olyan nehéz elérni.
– Beiktatása után arról beszélt egy interjúban, hogy ellenzi a városon belüli plázaépítéseket. Ez amolyan „menteni kell, ami még menthető” lépés?
– A plázaügy nem építészeti, hanem józan paraszti megfontolást igénylő kérdés. Ha Erdélyben Feri bácsi döntési helyzetbe kerül, mert le kell bontania a csűrt, hogy be tudjon állni a Daciájával, és a bontás mellett dönt, akkor egyszer csak szembekerül azzal a helyzettel, hogy nincs csűr, de Dacia sincs, mert megette a rozsda. Így járhatunk a plázákkal is. A városban épített pláza felrobbantja a városi struktúrát. Sétáljon csak végig a tönkrement budapesti Kossuth Lajos utcán! Ha az akkori főépítésznek, Schneller Istvánnak vétójoga lett volna, bizonyos, hogy ezek a bevásárlóközpontok nem épülhettek volna meg a városon belül. A világon mindenütt a központon kívül van a helyük.
– Mire számít? Meg tud küzdeni a sokfejű sárkánnyal – a bürokráciával, a helyi és országos lobbicsoportokkal?
– Már az is eredmény lenne, ha húsz év múlva kizárólag építészeti vitákat tudnánk folytatni arról, hogy két gyönyörű épület közül melyiket válasszuk. Ehhez persze a szakmának is meg kell változnia, az építészeknek is felül kell vizsgálniuk azt a gyakorlatot, hogy pénzért mindenre hajlandók. Makovecz Imre azt szokta mondani, hogy az építész a jobb kezével rajzol, a ballal pénzt keres. Ki kell zárni tehát a sorainkból azokat, akik a jobb kezükkel is pénzt keresnek.
origo.hu
Nézőpont Intézet: Áradt a Duna, apadt a Tisza
