Übersztori

A N Y A N Y E L V Ü N K

Plakátról letéphető reklámlap kavargott az aluljáró huzatában. Gondoltam, rápillantok, mielőtt megérdemelt pihenőhelyére, a kék szájú kukába küldöm: „Rajzold le a saját übersztorid!” – hirdette a szürkészöld lakkpapír. A szöveget láttam aztán óriásplakáton is, ott épp egy érintőképernyőst lazán lengető, dekázó fiú osztja meg rajta übersztoriját valakivel. Elhatároztam, megírom a magam übersztoriját. Ugyan nem a hirdető cég reményei szerint, ott a we are young kirobbanóan eredeti témáját kell „übersztorinkkal überelni”, nota bene, következetesen rövid ü-vel.
Őszintén szólva lassan már az sem érdekel, kikben és miért fogannak meg oly vészes gyakorisággal ezek a hirdetéseken élősködő nyelvi kimérák, sőt már az se lep meg, hogy ennek a konkrét szörnynek a fara anglomán, a feje meg germán. Csak egész csendesen jegyzem meg, hogy senki se csodálkozzék, ha ennek hamarosan folytatása lesz a kis- és nagyobb iskolások nyelvi fordulataiban, mert ők, akik istenítik a legeslegújabb mobilokat, nyilván az azokat dicsőítő papírlepedők mellett sem mennek el közönyösen.
A jelenség lényege persze nem a nyelv kerékbetörésében – az csak nemkívánatos „mellékhatás” –, hanem a mindenáron való figyelemmegragadásban van. Egy cél lebeg az áhítatos PR-munkás szeme előtt, hogy bármi áron felkeltse az egyre reklámrezisztensebbé váló fogyasztó figyelmét. Ezért kell a vulgáris elem, és ezért kell a sok mega-giga-hiper-szuper is. Csakhogy ami a latinból meg a görögből az angol farvizén PR-polgárjogot nyert, az már nemcsak fokozhatatlan, hanem lassan egy unott, levetett kabátra kezd hasonlítani. Ezért kell visszanyúlni a régi jó németes übereléshez, abban most és itt újra van sokkérték. Így hát folyamatosan és kényszeresen fokozódik minden, és ezáltal a legerősebb formák is hamar kiüresednek. Kezdetben vala a szatócsbolt meg a fűszerüzlet, aztán a múlt század közepétől jöttek az ABC-áruházak. Mikor ezt kinőttük, meg az ideológia is recsegni kezdett, megjelenhettek a szupermarketek. Akkor már az volt az előkelő, a régi meg zsenánt. Ma pedig egy fogyasztói őrületben felnövő gyerek csak elhúzza a száját, ha olyan szánalmas kis boltba viszik szülei, mint egy szupermarket, hiszen már minden tisztességes helyen van hipermarket. Kíváncsi vagyok, hogy ha ez a globális logisztikai őrület időben meg nem bukik, meddig kell várnunk a mega- és gigamarketek tömeges elterjedésére. Megastore már van mifelénk is, nem is egy… Harminc éve mifelénk egy Commodore 64 számítógép még nagy szónak számított, aztán azon kaptuk magunkat, hogy a kilobyte-okat kezdték leváltani a megabyte-ok, ma meg a tera már a gigákat ostromolja. Mindeközben a százméteres síkfutás világcsúcsa is javult néhány tizedmásodpercet, és több százszor dőltek meg az úszórekordok. Száz éve a faluban megálltak az emberek a szatócsbolt előtt, és elbeszélgettek egymással. Ma már csak idegesen félrepateroljuk az útból a másikat a hipermarket automatái közt tízszeresre nőtt guruló kosarunkkal, esténként pedig megabyte-okat küldözgetünk magánlevelekben. Ennyi adat tárolásához édesapám cégénél még többszekrénnyi technika kellett. Hogy boldogabbak lettünk-e ebben az egyre gyorsuló szuper-hiper-mega-giga-tera kiüresedésben, nem tudom. De talán nem is übersztori ez.