Válságos újrakezdés

Kökény Roland az előző évtized egyik legjobb, egyben legszerencsétlenebb férfi kajakosa. Kajak egyes ezer méteren kétszeres olimpiai induló – Athénban hatodik lett –, ezenkívül kétszeres világbajnok (K–2 1000 m, 2005; K–4 1000 m, 2006), mégsem tudott az eredményeinek s még inkább a tudásának megfelelő elismerést kivívni magának. A hazai mezőny rangidőseként az idén végre talán jó irányba sodorja a szél, Dombi Rudolffal K–2 1000 méteren megnyerték a hazai válogatót, bronzérmesek lettek az Európa-bajnokságon, amely eredménnyel a szegedi vb-n már nem érnék be.

A következő hét végén indul az országos bajnokságon? – kérdeztük Kökény Rolandot.
– Természetesen. Három számban is, egyesben ötszázon és ezren, kettesben ötszázon.
– Ezt a választ vártam, pedig mint olimpiai számban világbajnoki résztvevő nem is lenne kötelező rajthoz állnia, pláne nem három számban. Miért gyötri magát mégis?
– Mindenekelőtt azért, mert még harminchat évesen is szeretek kajakozni. Nekem igazából mindig az volt az erősségem, hogy bírom a gyűrődést, a sok futamot, az iramevezést. Egyesületemnek, az Esztergomnak is tudok így segíteni, úgy gyűlnek a pontok, ha minél több futamot vállalok.
– A legfontosabbat, az ezer kettest mégis kihagyják. Taktikáznak?
– Mondjuk inkább úgy, hogy ötszázon is fel akarjuk mérni, hol tartunk.
– Dombi Rudolffal hogyan akadtak egymásra?
– Ha őszinte akarok lenni, kényszerből. Úgy vágtam neki az idénynek, hogy Szalai Tamással alkotunk párost. Ám az első válogató előtt meghúzódott a bordaközi izmom, ki kellett hagynom két hetet, s Szalai inkább Kucsera Gáborral próbálkozott. Végül a válogatón nem indultak el, mert Kucsera megbetegedett. Egyesben nem akartam versenyezni, viszont úgy kalkuláltam, hogy ha kettesben második tudok lenni Kammerer Zoltán és Vereckei Ákos mögött, akkor bekerülhetek a négyesbe. Megkerestem Dombi Rudolfot, jól siklott alattunk a hajó, ezért belevágtunk.
– Olyan jól, hogy meg is előzték Kammereréket. Utána azonban Dombi cserbenhagyta, hiszen átült a négyesbe. Ezt hogyan fogadta?
– Maradjunk annyiban, a racicei Világkupa után ismét egymásra találtunk.
– Persze azt is említhetném, hogy 2005-ben Kucserával, 2006-ban pedig Gyökös Lajossal, Vereckei Ákossal és Horváth Gáborral lett világbajnok, a társak és egységek szűnni nem akaró körforgásában azonban rendre ön került a partra. Összeférhetetlen, ahogy többen mondják, nem jó csapatember?
– Nem hinném. 2006-ban az akkori edzőm, Sári Nándor valóban lemondott rólam, amire vb-aranynyal feleltem. Én úgy tapasztalom, hogy akikkel összeülök, azok szeretnek velem egy hajóban evezni.
– A két fő hazai klasszist, Kammerer Zoltánt és Vereckei Ákost leszámítva. Ennek mi az oka?
– Én azért arra is emlékszem, hogy 2003-ban az ő kérésükre kerültem vissza a négyesbe, s lettünk a vb-n ezüstérmesek, igaz, a következő évben kimaradtam a hajóból. A pontos okát nem tudom, bár hazudnék, ha azt állítanám, nem hallottam arról, hogy nem bíznak bennem. Talán engem okolnak azért, hogy 2008-ban négyesben nem jutottunk ki az olimpiára.
– Ami után majdnem letette a lapátot.
– Ez egy évvel később volt. 2009-ben még meg akartam mutatni, hogy nem lehet leírni. Gönczy Gáborral az Eb-n 2.-ként, a vb-n 4.-ként végeztünk. Abban az évben meghalt az édesapám, ami nagyon megviselt, ráadásul a helyét át kellett vennem a vállalkozásában. Tulajdonképpen a válságnak köszönhetem, hogy még kajakozom. Viszszaestek a megrendelések, s megbeszéltük a cégtársammal, egyedül is el tudja látni a feladatokat. 2010-ben ezért újra belevágtam.
– Az Eb-n tavaly is kijött a lépés, másodikok lettek a négyessel, ám a vb-n a döntőbe sem jutottak be. Az idén aláírná az Eb-n szerzett bronzot a vb-re?
– Nem, mert feljövőben vagyunk, egyre gyorsabban megyünk, ahogy összecsiszolódunk.
– Jövőre folytatódik a körforgás?
– Én nem szeretném. Van esélyünk arra, hogy dobogóra álljunk Londonban. Olimpiai érmem még nincs, ezt szeretném elérni.