Hárs Ernő a Magyar Írószövetség örökös tagja, mai költészetünk doyenje. És ez a kifejezés esetében duplán alkalomszerű, hiszen a kifejezést leginkább a diplomáciai életben használják, Hárs Ernő pedig évtizedekig polgári foglalkozását tekintve a külügyben szolgált talán egyedüli pártonkívüliként, mígnem az ő kifejezésével „karmikus körülmények” következtében kénytelen volt megválni állásától. Történetét Dobos Marianne Akkor is karácsony volt című könyvsorozatának 1956-os kötetében részletesen elbeszélte, bemutatva, milyen káros lehet a legjobb barát ármányos árulása. A sorsszerű állásvesztés végül is hasznára vált, mert így az utóbbi évtizedekben „főfoglalkozású” költőként széles körű nyelvtudását kiterjedt fordítói munkásságának szentelhette. Gazdagítva a magyar fordításirodalom kitekintését a világirodalom nagy eposzaira és verses teljesítményeire. Köztük Tasso A megszabadított Jeruzsálem című, Zrínyi okán nálunk is sokat idézett remekével, a magyarul általa először megszólaltatott Camoes-művel, A lusiadákkal és Petrarca kevéssé ismert csodálatos művével, a Diadalmenetekkel, valamint Rilke finom feszültségű ciklusával, a Mária életével. Miután ez évben a Szent István-könyvhéten Hárs Ernő Stephanus-díjban részesült, a hagyományok szellemében Zsille Gábor rangos válogatást állított össze költői munkásságából.
Legalább fél százada jól ismerem Hárs Ernő költészetét, szerkesztőként és kritikusként is találkoztam életművével, a mostani válogatás számomra mégis meglepetést jelent. Azt tudtam, hogy feleségével, a nagyszerű operaénekessel, Sándor Judittal hűséges segítő barátai voltak Szabó Lőrinc leányának, Gáborjáni Klára színművésznek, és a klasszikus költő ismeretsége néhány szigorú és jó tanács erejéig meghatározó lehetett Hárs Ernő alkotói módjára is. Versei pedig mozgalmasságukkal, életképszerűségükkel váltak számomra meghatározóvá. A kötetben ellenben egy szemlélődő költő klasszikus példákat követő életbölcselete szólal meg. A nagyszerű Terézvárosi búcsú című életképe, amely nekem egyértelműen az 1956-os forradalmat idézte fel, még csak nem is szerepel ebben a válogatásban. Életképek ezek a versek is, de inkább az élet belső visszhangot kiváltó elrendezettségéről beszélnek. A látványos külső jelenetezéstől elvezetnek az erkölcsi mértéket fogalmazó gondolati világba. Romok között széttekintve, feledett költők figyelemre méltó pillanataira utalva, bukott zsarnokok emlékezetén eltöprengve, magát a napi robotból kitépve és a rabság ellenében a szabadság reménységét megsejtve alakítja Hárs Ernő ezeket a verseit.
Az egész kötetet meghatározó párbeszédre nyílik rálátás az egyik, egymásnak megfeleltetett tördelésű oldalpár segítségével. A Defenestratio című vers az életről való lemondás, az ablakból való kiesés pillanatát gondolja végig. Az öngyilkos döntést az utolsó pillanatig visszafogni akaró, a „Hrabal módra” életüket elveszteni készülőket tettüktől óvni akaró meditáció. És szemben vele olvasom az előbbivel életre elszántan feleselő, életreményre biztató Ha még örülni tudsz című verset, mely a „még van értelme élned” bölcsességével diadalmaskodik minden lemondó gesztus felett.
Utolsó kérdés című versében olvasom: „de amiképpen az alvásunkról sohasem az elalvás, hanem mindig csak a felébredés pillanatában szerezhetünk tudomást – micsoda ébredésre lesz szükség, hogy halálunk ténye kiderüljön számunkra?” Ez a kérdés határozza meg most összeválogatott verseit. Amint kérdező tekintetével szertenéz világunkban, és óhajtva sejtéssel túl is tekint azon.
(Hárs Ernő: Odüsszeusz visszanéz. Válogatott versek és műfordítások. Szent István Társulat, Budapest, 2011. Ára: 2200 forint)
origo.hu
Meghalt Jelenits István
