Vizeletminták

Minek szépítsük, az atomerőművek időzített bombák, a fenntarthatatlan fejlődés katedrálisai. Csernobil, Fukusima a jelzőtüzek, közben atomvonatok kísértenek az éjszakában. Más kérdés, hogy ha a németek valóban leugranak róla egy kanyarban, és példájukat más országok is követik, a túlnépesedett és nagyravágyó földlakók miként oldják meg a féktelen energiazabáláshoz szükséges utánpótlás kérdését.
A megújuló energiák hasznosítása ugyanis lassan ugyanannyi problémát vet fel, mint a kényszerből vagy belátásból hamarosan leváltandó, de még mindig döbbenetes arányban elpazarolt, „hagyományos” anyagok. Addig is, míg lassan talán kiderül, hogy melyik ország (értsd: politikai döntéshozói és a rájuk nyomást gyakorló gazdasági, pénzügyi háttér, ami azért riasztó) milyen utat választ, és ennek kikövezésébe mennyire hajlandó bevonni környezettudatos állampolgárait, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség rendkívüli tervet dolgoz ki a nukleáris biztonság javításáért. Legalábbis így döntöttek a tagállamok képviselői a minap Bécsben.
Kérdés persze, hogy akkor eddig mivel foglalkoztak egymás kölcsönös nagyrabecsülésén kívül. Az ügynökség ugyanis jelenleg csak biztonsági ajánlásokat tesz, előírásai nem kötelezők a százötvenegy tagországra, szemléit pedig meghívásra végzi. Ez utóbbi még akár különösen viccesnek is tűnhetne, hiszen az adóhivatalt sem szokás házhoz vagy sörözni hívni, jön az magától. A világnak viszont most éppen nincs kedve röhögni. A márciusi japán földrengés és szökőár nyomán huszonháromezer ember vesztette életét, a megrongálódott atomerőmű közelében jelentősen megnőtt a radioaktivitás és nyolcvanezer embert telepítettek ki. És bár a NAÜ tényfeltáró küldöttsége szerint a hatóságok alábecsülték egy esetleges cunami következményeit, nem nehéz belegondolni, mi jöhetett volna még, ha mindez egy táncosabb országban történik.
Most mindenesetre az van, hogy Fukusima körzetében radioaktív sugárzást mértek tizenöt ember vizeletében, ezzel bizonyossá vált, hogy a lakosok belső sugárzásnak is ki vannak téve, és akadt egy kis cézium is a mintákban. Ne áltassuk egymást, az eddigi életnek ott ezzel vége. Csernobil környéke is úgy nézett ki a tragédia után, mint egy kocsma a Csillagok háborújában, aztán megjelentek a katasztrófaturisták. Egy ország, egy birodalom ideig-óráig lehet következmények nélküli, de a világ nem. Mert az egy és minden mindennel összefügg. Atom és dinnye. Eddig azt hittük, semmi közük egymáshoz, most kiderült, mindkettő robbanhat. Kínában úgy megszórtak negyvenöt hektárt a forchlorfenuron nevű barátságos vegyszerrel a szebb, a nagyobb, a több termés érdekében a fejlődés és a hatékonyság nevében, hogy a dinnyék egyszerűen felrobbantak, mint egy illegális petárdagyár. Szimbolikus. Hogy a helyiek vizeletében mi minden lehet, ahhoz a komplett Mengyelejev-féle periódusos rendszert kellene előhalászni.