Régi vendéglátós család sarja, nagyszüleinek italmérésük volt Hácson, szülei egy balatonboglári étteremben dolgoztak, majd Balatonfenyvesen éttermet, később Balatonlellén panziót vezettek. Édesanyja Szőlősgyörökön ma is turisztikai szolgáltatást nyújtó vállalkozást működtet. Klotz Péter az érettségit követően szülei mellett dolgozott a vendéglátásban, de egy barátja ajánlására vasutas lett. 1990. március elsején szegődött a vasúthoz forgalmi szolgálattevőnek, s a mai napig ott dolgozik. Ezt a szolgálatot csupán áthidaló megoldásnak gondolta, amíg jobbat nem talál, de lassacskán őt is megcsapta a mozdony füstje. Olyannyira, hogy bár 2006-ban Szőlősgyörökön polgármesternek választották, főállását, a vasutasságot mégsem adta fel.
– A politikához semmi közöm nem volt. Jobboldali érzelmű emberként nem is vágytam rá, hogy akár helyi szinten is részese legyek. Már tíz évvel ezelőtt is sok barátom megkeresett, hogy legyek polgármesterjelölt a faluban, ám én ezeket a felkéréseket következetesen visszautasítottam. Viszont részt vettem a helyi polgári kör szervezésében, és 2006-ban ismét a képbe kerültem. A falunak már tizenhat éve ugyanaz a személy volt a vezetője, sokan akartak változást. Mivel szeretek biztosra menni, kiszámoltam, hogy az addigi hatvanszázalékos részvételi arány alapján mennyi szavazatra lenne szükségem a megválasztásomhoz. Mint a térségben köztiszteletnek örvendő család tagja, felkerestem a barátaimat, ismerőseimet, és megkérdeztem őket, hogy szavaznának-e rám.
Klotz Péternek összegyűjtöttek háromszáz kopogtatócédulát, és a három jelölt közül 54 százalékot kapott. A tavalyi választáson már nem indult ellene senki sem, második polgármesteri ciklusát tölti. Bevallása szerint továbbra is a középutat szereti, azaz egy kistelepülésen semmi szükségét nem látja, hogy politikai okokból összetűzések legyenek. Az az elve, hogy a faluért végzett munka legyen a meghatározó.
Szőlősgyörök a Balatontól tíz kilométerre található, ezért is számottevő itt a hollandok, németek aránya, akik állandó lakosként is bejelentkeztek a településre. A dél-balatoni borvidék borútjának egyik állomásaként a borturizmus is igen jelentős. Öt éve 1233-an éltek a faluban, ma 1257-en lakják, többségük mezőgazdaságból él. A polgármesternek gyakran eszébe jut a termelőszövetkezetek felszámolása. Bár voltak nagyon jól és nagyon rosszul működő szövetkezetek, szinte mindegyik megszűnt, miközben igazi összefogással működő társulásokra most égető szükség lenne. Akkor jobban lehetne értékesíteni például a helybéliek által termesztett zöldséget, gyümölcsöt.
Klotz Péter tiszteletdíjas polgármester. Forgalmistaként fordulószolgálatba jár, azaz tizenkét órát dolgozik, huszonnégyet pihen, tizenkettőt dolgozik, negyvennyolcat pihen. Az éjszakai szolgálat este fél hétkor kezdődik, s másnap reggel hétig tart. Ilyenkor egyedül van, a forgalomszervezés (bemondás, vonatfogadás és -indítás, pénztári munka) is hozzá tartozik, ő adja ki a jegyeket az utasoknak. Nyáron „pörög” a Balaton, szinte 15-20 percenként mennek a vonatok, így nagy felelősséggel jár a szolgálat. Télen este tizenegy és hajnali négy között szünetel a forgalom, olyankor 50 százalékos pénzért egyfajta pihenőidőben dolgoznak.
Éjszakai szolgálat után a forgalmista polgármester Balatonboglárról hazaautózik Szőlősgyörökre, majd bemegy a polgármesteri hivatalba. Aláírja az előkészített iratokat, és megbeszéli a fontosabb témákat az ügyintézőkkel. Ottjártamkor a művelődési ház felújításáról és adóügyi kérdésekről esett szó. Érdekelt, hogy mi a véleménye a vasút racionalizálásáról, a kis forgalmú szakaszok felszámolásáról.
– Az a baj, hogy nem jó helyen kezdik a gazdaságosság felé tett lépéseket. Például ugyanakkora az ellenőrző egység, mint a végrehajtó szolgálat. Mivel az utóbbi csinálja a pénzt, s mi vagyunk kapcsolatban az utasokkal, az igényekről is be tudnánk számolni. De velünk nem beszélnek erről, nem kíváncsiak a véleményünkre. Szerintem ahhoz, hogy visszacsábítsák az embereket a vasútra, meg kellene reformálni a menetrendet. Minél több vonatot indítani, amelyek – amikor igény van rá – menetrendszerűen közlekednek. A balatoni vonalon például már réges-rég mindenhol ütemes menetrendnek kellene lennie. Ez azt jelenti, hogy minden órában és ugyanabban a percben megy az állomásról egy vonat felfelé, a másik szerelvény pedig más, de szintén azonos időpontban lefelé. Ezt már bevezették a váci, esztergomi vonalon, s tudomásom szerint 120 százalékkal nőtt a kereslet rá. Persze az elavult vonalakat fel kellene újítani.
Elmondja, hogy miközben a sínpálya darabokban van, több milliárd forintot fektettek bele a központi forgalomirányításba. Ez olyan, mintha „a Kékes televíziót egy JVC távirányítóval szeretné irányítani valaki”. Az irányítórendszer tökéletes, de maga a felépítmény elhasznált, elavult.
Klotz Péter előszeretettel jár a polgármestereknek tartott államvasutas workshopokra. Ilyenkor – mivel nem tudják róla, hogy vasutas – zavarba ejtően kérdezget a vezérigazgatóság munkatársaitól. Megfelelő válaszokat sajnos nem kap.
– Felsorolják, mi lesz, de én meg látom, hogy mi van a MÁV-nál – summázza véleményét a balatonboglári forgalmista, Szőlősgyörök első embere. Tiszteletdíjas szőlősgyöröki polgármesterként, balatonboglári vasutasként, focistaként, lakodalmak szervezőjeként, első vőfélyként igyekszik példát mutatni azoknak, akik nem hiszik el, hogy a politika nem változtatja meg gyökeresen az embert.
– Ugyanolyan vagyok, mint amilyen voltam tíz évvel ezelőtt. Azt mondtam a barátaimnak, ha bizonyos jeleket észrevesznek rajtam, szóljanak, mert akkor abbahagyok mindent. Munkásruhában is végig tudok menni a főutcán, mindenki Péternek szólít, nem polgármester úrnak. Nem akarok olyan falusi elöljáró lenni, aki amikor betéved a hivatalba, annyit tud mondani: mit kell aláírnom, csajok, majd nyakkendőben elidőzik az íróasztalánál. Még a kocsmába is benézek, igaz, nem az alkohol kedvéért, hanem mert szeretek beszélgetni az emberekkel. Téli estéken két-három órát is ücsörgök a Pedróban és ritkán a Postakocsiban.
– És gyakorta vőfély?
– Tavasszal és ősszel szinte minden hétvégén. Most éppen Körmenden, majd Győrben és Székesfehérváron voltam. Ez az irány 1992-ben kezdődött baráti felkérésre, majd az ismeretségi körben folytattam, s ma már családirendezvény-szervezés néven egyéni vállalkozásom van. A vőfélykedés is tapasztalatokat hoz: sokféle emberrel találkozom, számtalan jó mintát látok arra, hogyan nézzen ki egy település. Milyen praktikus megoldásokat alkalmaznak, mennyire szép a művelődési házuk, a rendezvénytermük, mitől van a közösségüknek ereje. Ha a lakodalomban jó a műsor, akár meg is hívhatom a fellépőket a falunkba. Szeptember közepén olyan lagziba megyek, ahol a térség országgyűlési képviselője lesz a zenész. Ő még nem tudja, hogy én leszek a vőfély, de én már tudom, hogy ő ott zenél. Legyen meglepetés. A helyzetet poénként valahogyan beleépítem majd a vőfélyi forgatókönyvembe.
