Sírba visztek – A Bizottság a Műcsarnokba megy címmel a nyolcvanas évek legendás alternatív zenekarának történetét, alapítóinak képzőművészetét feldolgozó kiállítás nyílt tegnap a Műcsarnokban. Wahorn Andrást, a zenekar frontemberét, képzőművészt csütörtökön kerestük fel, képei elhelyezése közben. A technikai segéderők acélkosárban állva, hat méter magasban állítgatták a reflektorokat, amelyek megvilágítják Wahorn egyik grandiózus méretű festményét. Lent a földön speciális írásvetítő, amely a szemközti terem falára vetíti a kép kontúrjait, három fiatalember segítségével ott készül egy új mű az utolsó percben.
– Az utóbbi tizenöt évben – különösen Amerikában – tízezer darab pár centis felületű, monumentálisan kicsi művet készítettem. Bármi megjelenhetett rajtuk nyuszitól emberig, hegytől maszkig, pisztolytól rúzsig, négykézláb álló majomtól személyautóig, hullámtól serlegig. Ami létezik a világon, azt én lerajzoltam, a sok kis ide felrakott ábra pedig női testet fog kitölteni. Nem lesz más, mint egy nagy nő. Persze az alapműnek is különleges a története – magyarázza Wahorn András a kiállítótermek között járva. Kis túlzással élve úgy fogalmaz: megjárta a festmény a kommunista Belügyminisztérium börtönét is. Azaz 1987-ben Lyonban egy kiállításra festette, itthon most állítják ki először. Három méter hússzor tizenhat méter negyven centis méretű. Ugyanazon a francia kiállításon ifjabb Rajk László a szabadság vonatát akarta leengedni a múzeumi tetőről, de nem engedték ki Magyarországról.
– Megszereztem Aczél György telefonszámát, és annyira combosnak éreztem magam abban az időben, hogy felhívtam a titkárnőjét, azt követelvén, hogy eresszék ki Rajkot. Rajk persze nem jöhetett ki, az én festményemet viszont kiállították. Az a kozmetikai gyár, amely a kozmetikumokat adta a festéshez, meg akarta venni a képet, de csak akkor, ha egy fél métert levágok belőle. Akkor én annyira büszke voltam, hogy nemet mondtam, pedig az áráért házat vehettem volna. Nos, a művet összetekerték, és hazaküldték az itthoni művészek külföldi bemutatkozásait engedélyező Artexhez. Miután egy évig keresték a képemet, de nem találták, bepereltem a társaságot, mire előkerült a tekercs. Ekkor elmaradt haszon miatt fordultam bírósághoz, és négy év múlva, a rendszerváltást követően a javamra döntöttek a bírák, s egymillió forintot kifizettek a számlámra. Közben kiderült, mi történt. A Belügyminisztérium bekérette a képemet, mert a hülyegyerekek azt hitték, hogy majd látnak rajta valamit a furcsa politikai berendezkedésből. A Magyar Nemzeti Galériában letétbe tettük a képet, szerencsére itt kiállították, s az a szörnyű, hogy a galéria már nem fogja visszakérni, mert nincsen raktározási helye.
– És ez a Majom a tengerparton című alkotás a Sziget Fesztiválon készült? Bár az újságok szerint ott Hogyan viselkednek a majmok címmel készített képet.
– A dátum is ott van elrejtve valahol. Nézzük csak. Áhá! Ez is 1987-ben készült. A Szigeten egy performance-t szerettem volna csinálni. Nagyon szeretem az állatokat. Jobban, mint az embereket, mert ők tudják, hogy mi a pálya. Az emberek nem tudják, se te, se én, minden csak illúzió. Ezért elhatároztam, hogy én festek, két majom ott ül, egy etológus pedig előadást tart a majmok és az emberek közti különbségről.
– Igazi hús-vér majom? Mit szólt ehhez az ÁNTSZ?
– Végül igazi hús-vér majom nem ülhetett ott, de Karafiáth Orsolya vállalta, hogy beöltözik majomnak, a másik majom pedig a testvére volt, aki angolról magyarra fordította az etológus angol nyelvű szövegét. Rendkívül jól sikerült előadás volt, amelynek részleteit meg is lehet majd ismerni a kiállítás filmes programjain.
– Bizottságos korszaka bevallottan élete egyik legszebb időszaka volt. Ezt az időszakot feleleveníteni, kiállításon bemutatni egyfajta örömünnep, ragyogás?
– Nem. Nem. A legfontosabb időszak volt. Korábban valóban azt hittem, hogy a legszebb, de most, hogy felidéztük, amit én nem is akartam, csak Gulyás Gábor Műcsarnok-igazgató nagyon ragaszkodott hozzá, rájöttem, a legjobb lett volna otthagyni abban a korban, s nem venni elő. Most előjön az a sok küzdelem, amelyen akkor végig kellett mennem, és fölidegesítem magam. Az igazság az, hogy az volt az az időszak, amikor a történelem reflektora ránk irányult, és amit csináltunk, az nagyon fontos lett sokaknak. Gondolom, ezért vagyunk most is itt. (A Bizottságból „ügy” lett, amelynek abszurditása odáig fajult, hogy a popszakma komolyan vételét demonstrálandó külön kitért rájuk Tóth Dezső művelődésiminiszter-helyettes az 1981-ben Tatán elmondott beszédében – A szerk.) Ez azért érdekes, mert utána az ember hiába okosodik, és lesz szebb, mint esetemben látható, mégis akármit tesz, az már nem lehet olyan fontos, mint akkor.
– Dehogynem. Három évvel ezelőtt megint felkeltette a figyelmet, mikor mezőszemerei lakosként panaszkodott a közbiztonság hiányára, s még azt is kilátásba helyezte, hogy puskát vesz, és lelövi azt, aki kéretlenül bemegy hozzá.
– A nyilatkozatok után a cigányok elkönyveltek a faluban a bőrfejűek vezetőjeként. Ma sem jobb a helyzet. A héten három éjszakát ültem Barna barátommal álarcban egy fészerben. A szomszédom, Angéla néni földjét vigyázzuk vakus fényképezőgéppel a kezünkben. A tolvaj a negyedik éjszaka jött, valaki szólhatott neki arról, hogy őrködünk. Az emberek továbbra sem beszélnek nagy plénum előtt a közbiztonság aggasztó voltáról, és megkaptam azért is a magamét, mert egy falusi vezető feleségét megbüntették a rendőrök azért, mert az autójában nem volt láthatósági mellény. Egyszóval senki sem akarja a rendet.
– Isten malmai lassan őrölnek.
– Az az érzésem, hogy nem is őrölnek. De még az is lehet – bár ezt nem szabadna mondanom –, talán Isten sincs. Csak a vak világ. Hadakozik egyik erő a másikkal.
– Mindig vigyázott rá, hogy ne sorolják egyik oldalhoz sem.
– Mindenhová soroltak már. A Kuruc.infón libsi voltam, a Klub Rádióban pedig a jobboldaliak szálláscsinálója. De igazából nem szeretek csatlakozni sehová sem, főleg oda, ahol hülyeséget beszélnek. Még néha én is. De azt hittem, a művészetemről beszélünk. Igaz, megélt dolgaimról festek. Itt van egy kép, ahogy a pisztolyommal a házamat védem, és itt egy másik, amikor Mezőszemerén leszáll egy udvarias ufó. Másfél hónapja tudtam meg, hogy lesz egy ilyen kiállítás, azóta bronzszoborban is megformáltam a Bizottság zenekar tagjait. Egyfajta síremlék. Ezzel, most, hogy bekerültünk a Műcsarnokba, sírba teszszük a Bizottságot.
origo.hu
Mérget fecskendeztek Kecskemét ősi fájába
