Halvány mosoly a koreai égen

Orosz aggodalom. Oroszország korszerű légvédelmi rakétákat telepített az ország távol-keleti térségébe, mivel aggasztják Phenjan rakétakísérletei – jelentette be az orosz vezérkari főnök. Nyikolaj Makarov arról is beszélt, hogy Oroszország és az Egyesült Államok a rakétaindításokkal kapcsolatos balesetek és félreértések elhárítása érdekében közös ellenőrző központot létesítene, amely figyelemmel kísérné a rakétakísérleteket. A központ helyszínéről még folynak a tárgyalások, lehetőségként Moszkva is napirenden van. (MTI)

Kim De Dzsung dél-koreai elnök temetésére hattagú északi küldöttség érkezett. Kim Ki Nam, a delegáció vezetője egy Korea-közi tárgyalást javasolt. Ma kezdődik egy megbeszélés a Vöröskereszt szervezésében, amely humanitárius célok megvalósításáról szól, ilyen tárgyalás két éve nem volt. A Dzsungang Ilbo című dél-koreai lap azt írta, hogy Phenjan nemrég meghívta Stephen Bosworth-t, az amerikai elnök térségbeli különmegbízottját, valamint Sung Kim nukleáris főtárgyalót, hogy látogasson el Észak-Koreába. Az amerikaiakat ugyanis nagyon szeretné Észak-Korea magához édesgetni, és a két újságírónő elengedésével valószínűleg van is legalább egy ütőkártya most Kim Dzsong Il kezében. Ian Kelly külügyi szóvivő erre tegnap azt válaszolta, amíg Észak-Korea nem tér vissza a hatoldalú tárgyalásokhoz, addig nem lesz kétoldalú megbeszélés, ám a Daily NK Észak-Koreával foglalkozó szaklap szerint ez nem jelenti azt, hogy az amerikaiak nem mennek Phenjanba. Az ellenségeskedés a két ország között jelenleg inkább a retorika szintjén jelentkezik, a politikai viszonyok szintjén kevésbé.
A kitekintés alapján úgy tűnik, Észak-Korea épp a mosolygós arcát mutatja a nyugati világ felé, a morcos pedig valószínűleg a lakosság számára látszik. Észak-Koreában július 20. és augusztus 30. között tartják a „150 napos háború” nevű munkaverseny egyik utolsó fázisát, amely során minden egyes 17 évnél idősebb polgárnak legalább egytonnányi füvet kell összegyűjtenie, amely természetes trágyaként segít a jobb termés elérésében. Phenjanban ugyanis folyamatos gond a kevés műtrágya, a termőföldek is kimerültek, a lakosság ingyenes munkája ellenére viszont állandó az élelmiszerhiány.
A hiányzó élelmiszert persze segélyekből fedezik, a Nyugat pedig ad is eleget, hiszen Észak-Korea csak annyiban fontos Washington számára, hogy működjön, és elképzelhető, hogy további lépéseket nem is kockáztat a nukleáris hatalom ellen, inkább hagyja a kommunista államot haladni saját végzete felé. Nyilván a hathatalmi tárgyalások folytatását szorgalmazza majd, de mivel Phenjan eddig sem volt rest visszafordulni a tárgyalások finisében, ezután is az a valószínű, hogy a nukleáris kérdésről szóló egyeztetés csak porhintés marad, Észak-Korea pedig soha nem fog lemondani atomfegyvereiről. Tudja ugyanis, hogy a tárgyalásokon részt vevő többi állam (Amerika, Oroszország, Kína, Japán és Dél-Korea) közül senkinek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy a kommunista rendszer hirtelen összeomoljon.
A bevezetőben szereplő kérdésre pedig minden kedvezőnek tűnő fordulat, valamint a többször is kőbe vésett ígéret ellenére sincs esély. Kim Dzsong Il ugyanis kizárólag Észak-Koreában teljhatalmú úr, Dél-Koreában csak az eltévelyedett testvér gonosz vezetője, aki aligha úszná meg a látogatást tojászápor nélkül. Emellett az is biztos, hogy egészsége nagyon megrendült, egy ilyen fontos feladatot pedig semmiképp nem tudna végrehajtani.