A választás éjszakáján, amikor vártuk az eredményeket, feszült, miután kiderültek, reményvesztett voltam. Abban a pillanatban, miután háromórányi „semmit nem tudunk” és „egyrészt-másrészt” műsorfolyam után egyben ránk zúdították a 70 százalékos feldolgozottságú eredményeket, percekre lefagytam, és csak bámultam magam elé. Utána leginkább apátiát éreztem, amely egyre inkább dühbe fordult át. Úgy éreztem, egy 70 százalékos részvétel melletti kétharmadot nem lehet megmagyarázni.
Meg lehet találni érte a felelősöket a széttöredezett ellenzék, a kutyapárt, Gyurcsány, Gulyás Márton és egyéb figurák személyében, és talán ezen magyarázatok egy részében van is valami, de hiába: az eredmény azt jelenti, hogy ezek szerint az emberek többsége itthon ezt akarja. Ez esetben nem lehet őket akaratuk ellenére boldogítani, előbb-utóbb minden józan gondolkodású ember kivándorol, ők meg maradjanak csak itt, lépjenek ki az EU-ból, vezessék be a halálbüntetést, menjenek az eurázsiai unióba, vegyék körbe magukat kerítéssel minden oldalról, náculjanak itt magukban, én ebből nem kérek, keresek magamnak valami értelmes gondolkodású országot. Aztán aludtam rá egyet, és lehiggadt fejjel (csak lehiggadt, csalódottságom nem csökkent – utoljára akkor rohangáltam ilyen búskomor képpel az utcán, amikor szakítottunk a volt párommal) átgondoltam, majd revideáltam a véleményemet. Nem megyek sehova. Rövid távon legalábbis biztosan nem. Most elmenni, most kivándorolni gyengeség, megfutamodás, önfeladás, és végül lustaság is lenne.
Nem mi vesztettünk ugyanis. Nem a demokraták vesztettek, akik elmentek szavazni, akik másokat is erre buzdítottak, akik négy éve tüntetéseket szerveznek, akik aktívak. De alapvetően még csak nem is az ellenzék vesztett, leszámítva, hogy képtelenek voltak ellenállni a NER-sejtek beépülésének. Azok vesztettek, akik nem mentek el szavazni sem, akik nagy bölcsen megmondták, hogy úgyis bukunk, majd saját felelőtlen passzivitásukkal hozzájárultak ehhez. Azok, akik nem segítették, hanem destruktívan csak nehezítették a civil szervezetek munkáját. Ők vesztettek elsősorban, akik, ha őszintén magukba néznek, tisztán látják: nem tettek meg mindent a kormányváltásért.