– A közelmúltban meglehetősen sok olyan, politikustól származó Facebook-bejegyzés volt, ami kisebb vihart kavart, például egy esetben Vágó Gábor „letahózta” Zagyva Gyulát, vagy a szocialista Lukács Zoltán „tolvaj libsikről” írt Rózsa Mihály volt SZDSZ-es politikus virtuális falán. Mondhatjuk, hogy a közösségi média és azon belül a Facebook kikerülhetetlen eleme lett a politikai kampánynak?
– Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a Facebook nélkül lehet-e választásokat nyerni, akkor azt mondom, hogy lehet. Ez alapján a válaszom nem, nem kikerülhetetlen elem, inkább finomhangolásnak nevezném. Abban az értelemben nehezen megkerülhető – és ez már stíluskérdés –, hogy aki nincs ott a Facebookon, az nem korszerű párt. Mivel a Facebook ma nagyon divatos kommunikációs eszköz, ezért jelen kell lenned rajta. Másrészről tagadhatatlan, hogy azoknak a politikusoknak, aki kiszorulnak a média fősodrából, ez egy alternatív megjelenési felület. Elérés szempontjából fontos, hogy nagyon sok fiatal ott van a Facebookon, az ifjúság megnyerése pedig stratégiai jelentőségű, hiszen esetükben a szavazók következő, belépő generációjáról beszélünk. Ezen túlmenően a Facebook dobbantó, pszeudocsatorna nagyon sok politikus és párt kezében. Vagyis elsősorban nem az a cél, hogy az ottani közönséget elérjék, velük közöljenek valamit, hanem hogy a facebookos bejegyzéseikkel bekerüljenek a mainstream médiába. Az említett viharos megnyilvánulások az újságírói sztenderdek miatt általában nem hangozhatnak el egy televíziós vagy rádiós műsorban. Ezzel szemben a közösségi portálon ezeket a nyelvi és stiláris konvenciókat át lehet hágni, úgyhogy a „letahózás” és a „tolvaj libsizés” sok esetben a figyelemfelkeltés módszere.
– Néha a közszereplők, miként ön is mondta, jobban elengedik magukat, mint például egy tévéműsorban vagy sajtótájékoztatón. Szükséges-e valamiféleképpen moderálniuk magukat a Facebookon a politikusoknak?
– A politikusok egy része bizonyos értelemben egyszemélyes hírügynökségként használja a Facebookot. Van, aki inkább hivatalos álláspontot ad, és van olyan, aki a politika formális közegét öszszemossa a magánélettel. Akármelyik utat is kövessék, én azt gondolom, hogy egy profi politikus egyben színész, és neki a Facebook színpad. Minden, ami ott történik, a dramaturgia része. Az, hogy valaki jobban elengedi magát, szintén a szerepjáték része. A közösségi médiában nincs olyan interakciós válaszkényszer, mint egy azonnaliságot kívánó műsorban. Egy bejegyzés elkészítése a Facebookon nem tudattalan cselekvés eredménye, normális esetben nagyon is átgondolt. Ebből következik az, hogy szerintem a legtöbbször az is tudatos, ha valaki olyan kifejezéseket, olyan nyelvet használ, olyan témákkal áll elő, amelyeket mások oda nem illőnek, szokatlannak vagy elhibázottnak gondolnak. Furcsa, de miközben a Facebook egy nagyon gyors kommunikációs eszköz, sokszor kevésbé spontán, mint a hagyományos média.
– Létezhet egyfajta „lila köd effektus”, mondjuk ha egy politikus lát egy hírt, és erre este tízkor idegesen, fáradtan azonnal reagálni akar?
– Persze, lehetséges; nyilván nem láthatunk bele minden facebookozó politikus fejébe, hogy ki mikor fáradt vagy rosszkedvű, és ez mennyire nyomja rá a bélyegét a netes megnyilvánulásokra. Akinek viszont gyakran önti el a fejét ez a lila köd, és látszólag meggondolatlanul irkál mindenfélét, az vagy direkt teszi az említett okokból, vagy nem viselkedik professzionális politikus módjára. Kampányidőszakban egy politikusnak minden elemében meg kell terveznie és tudatosan kell intéznie a megnyilvánulásait, így a Facebook-bejegyzéseit is.
– Egy politikus szempontjából általánosságban mik a fő előnyei a közösségi média használatának?
– Az elsődleges előny az időzíthetőség. A politikus vagy párt eldöntheti, hogy mikor mit mond el. A döntés szabadsága más kommunikációs műfajoknál nincs ilyen módon jelen. Tehát az elsődleges előnye, ezt a kifejezést is használtam már, hogy egyszemélyes hírügynökségként működhet. Ebből a hírügynökség jellegből adódó haszon, hogy a direkt közlést nehezen lehet torzítani. Ha valami egyszer megjelent, akkor az ott van megváltoztathatatlan digitális ujjlenyomatként. Egy Facebook-bejegyzéssel a politikus tulajdonképpen kiadja, hitelesíti és dokumentálja is saját szavait. Fontos még, hogy a Facebook olcsó, evolutív és nagyban kontrollálható csatorna. A Facebook esetében a politikus például megteheti, hogy korlátozásokat iktat be, kitöröl mondjuk bejegyzéseket vagy hozzászólásokat a hírfolyamból, az információáramlást szervezheti, szerkesztheti, tulajdonképpen kontrollálhatja ezt az egészet. A politikus bármikor ingyen ráfejleszthet az oldalára, építheti azt, vagy ha úgy tetszik, összepakolja az egészet, és elviheti máshová. Látni kell azt is, és ezt a témát már érintettük, hogy a politika nagyrészt nyelvhasználat. Politikai marketing szempontból tehát van annak jelentősége, hogy egy politikus vagy egy párt olyan stílusban és nyelven tud kapcsolatot teremteni a választókkal, amelyre más felületen kevés a lehetősége. A közösségi médiában fokozottan megjelenhet a szleng, a humor, a szókimondás és az obszcenitás pikantériája, amelyek a politikai kommunikációban a stíluscsábítás technikái közé tartoznak.
A teljes interjút a hétfői Magyar nemzetben olvashatja.
