A Szovjetunióban volt magyar politikai rabok és kényszermunkások szervezetének (Szorakész) rendezvényén Menczer Erzsébet, a szervezet elnöke a Derkovits Gyula Általános iskola udvarán elmondta: a szovjet megszállók ebben az épületben is vallatták a magyar embereket, majd ítélet nélkül hurcolták őket a gulág táborokba, ahogy politikai érdekeik kívánták. A túlélőket arra kényszerítették, hogy egymás között s még családi körben se beszéljenek a történtekről. A rendszerváltás – ami szavai szerint inkább „módszerváltás” volt – és a Szovjetunió szétesése óta a magyar kormányok nem tiltották a megemlékezéseket, de a civil szervezeteket korlátozták. Mostanra azonban sikerült áttörni a hallgatás falát – hangsúlyozta Menczer Erzsébet. A fideszes képviselő szerint jövő tavasszal egy ilyen irányú visszarendeződés lehetőségéről is szavazni kell.
Az Országgyűlés tavaly Menczer Erzsébet határozati javaslata alapján nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. A határozat rögzíti, hogy méltóképpen emlékezzenek meg arról a mintegy 800 ezer magyarról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akiket a II. világháborút követően 5-25 évre száműztek a gulág rabtelepeire a „magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján”.
L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke beszédében köszönetet mondott Menczer Erzsébetnek az „elsöprő többséggel” megszavazott országgyűlési határozatért, amellyel a politikai diskurzus és ezen keresztül a közbeszéd tárgyává tette ezeket a tetteket, amelyeket „gyalázatos hallgatás” övezett. Hozzátette, hogy ez a határozat a kollektív amnézia felszámolását tűzte ki célul.
Mint kifejtette: békeidőben százmillió embert pusztítottak el ideológiai okból. Ártatlan emberek tízmillióit küldték halálba, és tízmilliók életét tették tönkre. Köztük nyolcszázezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba, akik nem követtek el semmit, akiket koholt vádak alapján ítéltek el. „Nem szabad úgy tennünk, mintha mindez nem történt volna meg.”
L. Simon László azt mondta: a megemlékezéssel küzdeni kell a kettős mérce ellen. A képviselő megjegyezte, hogy „mintha ma is lennének olyanok, akik a köztársaság fogalmát ki akarják sajátítani”. Felszólalnak például az alaptörvény vitájában, „hogy fel akarják számolni a köztársaságot”, miközben csak azt mondták, hogy Magyarország neve Magyarország, államformája köztársaság. L. Simon László szerint ugyanezen eszme jegyében próbálták olyan módon beállítani a dolgokat, hogy fel lehet menteni azokat, akik a demokrácia védelmében vagy a diktatúra elleni harc jegyében másokat lágerekbe zártak. „Ez a kettős mérce” – mondta L. Simon László, hozzátéve: ez az, ami ellen szellemi értelemben is küzdeni kell.
