– Az Operatív Törzs ülése úgy zajlik, hogy először meghallgatjuk az aktuális jelentéseket. Az első helyen az egészségügyi, járványügyi jelentések vannak. 623 beteget jegyzünk most, és 26 halottunk van. Utána meghallgatjuk a határvédelmi jelentéseket, hiszen a határok lényegében le vannak zárva, de humanitárius folyosókat az áthaladás érdekében azért nyitunk – kezdte a Kossuth Rádióban a kormányfő.
– Nehéz, lelkileg nem egyszerű az ország helyzete, így aztán a mienk sem, mert ugye arról van szó, hogy itt egy baj, ez a vírus, és a bajt az ember föl akarja számolni, tehát a vírust is meg akarja semmisíteni, el akarja pusztítani, de miután nincs vakcinánk, ezt nem tudjuk megtenni. Tehát mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tenni, csak nincs meg hozzá az eszközünk. Mert ha meglenne a vakcina, akkor mindenkit beoltanánk, megköszönnénk, hazamennénk, és folytatódna az életünk úgy, ahogy előtte volt. De nincsen a vakcina, és a szakemberek meg a tudósok azt mondják, hogy ebben a helyzetben
egyetlen lehetőség van, egy megoldás, hogy lassítani kell a vírus terjedését.
– Ennek meg egyetlen eszköze van, hogy a találkozásainkat a lehető legminimálisabbra csökkentjük, és ennek a munkálatait végezzük mindennap, de ott van bennem, hogy valójában nem ezt kellene csinálni, hanem a vírust kellene megölni. De arra nem vagyunk alkalmasak, mert mindannyian az emberiség legokosabb embereinek és tudósainak a kezében vagyunk, a világ minden pontján ezen dolgoznak mások, és csak várni kell, hogy ők milyen eredményre jutnak. Tehát marad a lassítás.
Van még egy dolog, amit tennünk kell, mert aki fertőzést kapott, az megbetegedhet, és aki megbetegedett, az lehet nagyon beteg, és aki nagyon beteg, az meg is halhat, ezért aztán a másik dolog, amit tennünk kell, hogy harcolnunk kell minden egyes ember életéért, megpróbálunk megmenteni minden bajba került magyart. Minél fegyelmezettebben védekezünk, annál inkább mederben tudjuk tartani a járványt. Hát így áll a helyzet – tette hozzá a kormányfő.
Le a kalappal mindenki előtt
– Huszonhárom napja hirdettük ki a vészhelyzetet. Én azóta csak ezzel foglalkozom, és azt kell mondanom, hogy
köszönetet kell mondanunk, le a kalappal mindenki előtt, aki a frontvonalban harcol, meg aki a hátországban dolgozik,