Elhunyt a 2006-os gyurcsányi rendőrterror újabb áldozata, Apáthy Istvánné Gabriella, akit október 23-án gumilövedékkel nyakon lőttek – adta hírül a Nemzeti Jogvédő Szolgálat. A Gaudi-Nagy Tamás vezette szervezet azt írta,
„Gabika szíve mondta fel a szolgálatot, amely a rendőrterror során elszenvedett sérülés miatt lett funkciózavaros, két hónappal a bestiális nyakon lövése után infarktust kapott, de hatalmas életerejével és derűjével még hosszú éveken át hordozta a gyurcsányi terror pribékjeinek gyilkos szándékkal okozott sérülése terheit”.
A civil szervezet felidézte, a történtek miatt senkit nem vontak felelősségre, az ügyészség futni hagyta a fegyverkezelőket és alegység-parancsnokokat, és persze a politikai és rendőri csúcsvezetőket is.
„Pert kellett indítanunk, majd éveken át jogi csatát vívnunk a gyurcsányi „jogállam” rendőrsége ellen Gabika szörnyű és őt haláláig elkísérő utóhatásokkal járt sérülése miatti életminőség-romlás jóvátétele érdekében. A nemzetellenes Gyurcsány-rendszer azonban a 2010-es rendszerváltásig védte a védhetetlent, ezért végül Gabika csak az új nemzeti kormány időszakában kaphatta meg az Országgyűlés döntése alapján a kártérítést” – olvasható a közleményben.
Apáthy Istvánné 2021 októberében a Magyar Nemzetnek is felidézte a vele történteket. Gabriella nem dobált köveket, nem provokálta a rendőröket, nem volt felbujtó, egyetlen „hibája” talán az volt, hogy aznap délután részt vett a Fidesz rendezvényén. Verőfényes napsütésre emlékezett vissza, arra a tavaszi, sárgás blézerre, amit akkor viselt, és amit a gumilövedék okozta sebből ömlő vér miatt aztán ki kellett dobnia.
– A Rákóczi út 10.-ben laktunk, tehát nem túl messze az Astoriától, (…) ahogy befordultunk a Síp utcába, ott már rengeteg, a Fidesz rendezvényéről hazafelé tartó ember állt, és figyelmeztettek minket, hogy ne menjünk tovább, mert lőnek. – Ne vicceljenek, itt lakunk! – mondtam nekik, és felemelve egy kis, lyukas közepű zászlót, azt mondtam: „Ha csak ez nem bántja a szemüket…”.
Ahogy beszélgettünk az ott összegyűltekkel, alig bent a Síp utcában, aminek a végén állt vagy 300 rendőr, minden ok nélkül váratlanul nyakon lőttek egy gumilövedékkel. Én szinte nem is vettem észre, csak amikor szóltak, hogy „úristen, ömlik a vér a nyakadból!”. Pár pillanattal később már éreztem is azt a borzasztó fájdalmat. Olyan volt, mintha a húsom égett volna
– idézte fel a vele történteket Apáthy Istvánné. A gumilövedék a nyaki ütőértől mindössze két milliméterre talált el, ennyin múlt az élete. A történtek akkora, feldolgozhatatlan lelki traumát okoztak Gabriellánál, hogy napokkal később már azt érezte, a szíve nem ver rendesen. „November 12-én egy nagyon súlyos szívinfarktust kaptam, ami egyértelműen összefüggésben volt a történtekkel, hiszen a szervezetem olyan stressznek volt kitéve, amit a szívem nem bírt el.
Az infarktustól a szívem jobb oldala lebénult, azóta fél szívvel élek.
Háromszor hívtak be szívátültetésre, de kétszer gyulladás miatt nem tudták végrehajtani a műtétet, a harmadiknál pedig kiderült, hogy tüdőrákom van” – mondta Gabriella 2021. októberében.
Apáthy Istvánné hamvasztás előtti búcsúztatása április 6-án 10 órától lesz a budapesti krematóriumban.
Borítókép: Apáthy Gabriella a nyakán sérült meg súlyosan (Fotó: Mirkó István)
